Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-32

65 A nemzetgyűlés 32. ülésé 1H6. évi május hó 11-én, szombaton. , 66 tén nem kevésbbé lényeges sérelem az, hogy emberért embert adnak, tehát egy Magyarországról kitelepülő csehszlovák nemzetiségű csecsemővel szemben módjuk van egy ott élő magyar családfőt kijelölni, ami természetesen azzal a következménnyel jár, hogy a családfő magával hozza egész családját; tehát a kéthetes csecsemővel szemben mi kapunk egy ötvagy hattagú családot és amíg itt a csecsemő beletartozik egy vagyonkomplexusba és szüleinek vagyonkomplexusa csak egyszer szerepel a kitelepítés során, addig onnan esetleg olyanokat kapunk, akik mindegyikénél különkülön egy vagyonkomplexus likvidálásával kell számolni. Nem folytatom tovább a részletes kritikát, hiszen azt nálam talán hivatottabban is elmondották a koalíció pártijainak szónokai, felvetem azonban a kérdést, hogy ha mindez így van, mint ahogyan elmondottam — amint a nemzetgyűlés t. tagjainak hallgatásából látom, hogy így van —. akkor miért kötöttük meg ezt az. egyezményt? Erre is megfelelt a miniszter úr indokolása, ahol a miniszter úr megmondja, hogy milyen feltételezések és meggondolások alapján határozta el magát az egyezmény megkötésére. A miniszteri indokolás ugyanis azt mondja, hogy az egyezmény megkötését az tette indokolttá, hogy (olvassa) »A megállapodás szerint a csehszlovákiai magyarság kérdésének végleges rendezéséig a Csehszlovák Köztársaság felfüggeszti a magyarok kiutasítását és áttelepítését s nem hajtja végre a magyarok vagyonának elkobzására vonatkozó elnöki rendeletet. Ugyancsak kötelezte magát a csehszlovák kormány arra is, hogy a magyarok közül a volt közalkalmazottakat olyan szociális segélybén részesíti, amely számukra a megélhetést biztosítja... Az egyezmény aláírása az első . lépést jelenti a csehszlovákiai magyar kérdés megoldása felé. Hangsúlyozandó az, hogy a lakosságcsere előreláthatólag számbelileg körülbelül csak egy kisebb részét érinti a csehszlovákiai magyarságnak. A visszamaradó magyarságnak nyugalmi helyzete biztosítottnak látszik a végleges rendezésig, illetőiéig a békeértekezletig. Az egyezmény aláírása kedvező Légkört teremtett ahhoz, hogy Csehszlovákia és Magyarország között politikai és gazdasági téren megfelelő kapcsolatok alakuljanak ki s a két ország jószomszédi viszonyba kerüljön egymással!« Ezt mondja a külügyminiszter úr, amikor annak indokolását kívánja előadni, hogy miért kötötte meg ezt az egyezményt. T. Nemzetgyűlés! Ezzel a kérdéssel foglalkozott hasonló szellemben Rákosi Mátyás államminiszter úr Békéscsabán mondott emlékezetes beszédében, ahol nagyjában és egészében ugyanezzel okolta meg az egyezmény megkötését, amikor a következőiket mondotta, — idézetemet a Szabad Nép április 24»iki 91. számából az első lapoldalról veszem — (olvassa): »A magyar demokrácia kezdetben nem akart hallani semmiféle népcseréről, mert a népesére nagyon fájdalmas műtét és szerettük volna ezt magunknak is, szlovákiai magyar véreinknek is megtakarítani. Annak jeléül azonban, hogy hajlandók vagyunk áldozatokra, ha ezzel meg tudjuk javítani a két egymásra utalt demokratikus országnak,, Magyarországnak és Csehszlovákiának viszonyát, belementünk az önkéntes népcserébe. Tudtuk, hogy ez NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ II. végleges megoldást nem hozhat, mert hiszen a magyarországi szlovákok száma százezren alul van, a szlovákiai magyarok száma pedig hatszázezren felül. Ennélfogva ezt a kérdést önkéntes népcserével, ahol egy Magyarországból távozóért egy. szlovákiai magyart kapnánk, megoldani úgy sem fettet. Etiuefc ellenire, ismétlem, csupán a jóviszony erősítéséért belementünk az önkéntes niépmereszerződésibe.« A helyzet tehát az, t. Nemzetgyűlés, hogy amikor a kormány ezt az egyezményt, amelynek lényegét s természetét ismertettem, megkötötte, abból indult, ki, hogy áldozatot hozunk ugyan, de ez az áldozat meg fogja szüntetni az egyoldalú kitelepítéseket, enyhíteni fogja a csehszlovákiai magyarság szenvedését és kedvezőbb légkört fog teremteni a két nép között fennálló kérdések barátságos megoldására. Eel vetem most, t. Nemzetgyűlés, a kérdést, vájjon Rákosi miniszterelnökhelyettes úrnak és Gyöngyösi külügyminiszter úrnak ez a várakozása beteljesedett-e, vagyis azok a feltevések, amelyek mellett ezt az áldozatot meghozták, valóra váltak-e! A kormányzás előrelátást jelent a régebbi megállapítás értelmében. Amikor tehát a külügyminiszter úr úgy látta, élőre a dolgokat, hogyha ezt az áldozatot vállalja és ezt. az egyezményt elfogadja a magyarság hátrányára a csehszlovákokkal szemben, ebből bizonyos előnyök fakadnak majd a magyarságra, vájjon akkor a külügyminiszter úr jól

1 látta-e a helyzetet, jó prófétának bizonyult-e és feltevései később helyeseknek bizonyultak-e? Erre a kérdésre, t. Nemzetgyűlés, megint osak kategorikus nemmel kell felelnem és ennek az állásfoglalásoimnak bizonyítására engedtessék meg, hogy felolvassam a Szabad Nép április 12-iki... (Nagy Vince (pk) : Mindig ez a Szabad Nép! — Közbeszólás a pártonkívülieknél: Kimeríthetetlen! — Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter: Annyit veszi a Szabad Népet, hogy az meg tud belőle élni!) Parancsol, miniszter úr? (Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter: Annyit vásárolja a Szabad Népet, hogy a Szabad Nép ebből egymagából megél!) Tiszteletpéldányként kapom és mindig nagy gyönyörűséggel olvasom. (Élénk derültség és taps a pártonkívüli képviselők csoportjában. — Nagy Vince (pk): Pénzt nem ad érte! — Ratkó Anna (kp) : Akkor biztos a propagandának megéri ezt ! —Az elnök csenget.) Felolvasom a Szabad Nép 1946 április 12-i 82. számából az első lapoldalról a következő idézetet. \(0Ivássa): »Joggal várhatta mindenki, hogy Csehszlovákia méltányolni fogjia Magyarország áldozatkészségét és elfogadható feltételeket teremt a két szomszéd nép békés kiegyezése számára. A lakosságcsere-egyezmény megkötése óta azonban olyan jelenségek sorát tapasztaljuk, amelyek bizonyítják, hogy Csehszlovákiában a lakosságcserét nem a csehszlovák-magyar kérdés demokratikus megoldása felé vezető hídnak tekintik, hanem ugródeszkának ia csehszlovákiai magyarságnak, mint t nemzetiségi cso" portnak teljes megszüntetése, a demokráciaellenes nemzetiségi elnyomás elviselhetetlenné fokozása felé. A lakosságcsere-egyezmény hatása Szlovákiában nem az ottani magyarság sorsának jobbraf or dúlása, hanem a magyarellenes sovinizmus újabb fellobbanása volt. A pozsonyi Narodna Obranában már azt követelik, hogy minden magyart, a magyar demokratákat is át kell telepíteni, mert 5