Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-46

^29 A nemzetgyűlés 46. ülése 1946. évi Igaza van! — Kertész Miklós (szd): ,Megvé;lik ők magukat, ne tessék védeni!) így született meg az első magyar kollektív szerződés, amelynek ' egyik csökevénye volt a kalória (Kossu István (kp): A. munkásságnak mindenesetre élelmet adott!) és más egyéb. Hogy ezek hová vezettek, arról jobb nem is beszélni, mert ez szégyenletes dolog. Igaz, hogy sok mentő ok is van, de viszont van sok olyan körül* meny, -- és ezek szülték ezt a szerencsétlen kollektív szerződést és általában a kalóriát — amelyeket menteni nem lehet. (Zaj és felkiáltások a kommunistapárt oldalán: A munkásságnak az érdekeit szolgálják!) A magam részéről a szakszervezetek létjogosultságát és^ nagy feladatát és — reméljük — főleg .a jövőben elkövetkezendő nagy munkáját a legnagyobb mértékben elismerem. Most- egyedül és kizárólag a szakszervezetnek, mint a munkaközvetítést lebonyolító — így is mondhatnám -— hatóságnak a munkájával kívánok foglalkozni, mert ez az egy pont, a munkaközvetítés az, ahol nem értek egyet a Szakszervezeti Tanáccsal. {Piros László (kp): Pedig ez szünteti meg az emibervásárt!) Ha megengedi t. képviselőtársam, hivatkozom egy olyan könyvre, amelynek szerzője ebben a kérdésiben sokkal (hivatottabb nyilatkozni, mint én és mégis jó, ha itt külföldi példákra is hivatkozom. A szakszervezeti mozgalom Magyarorszá.gon tudtommal körülbelül hatvan-hetvenéves múltra tekinthet vissza. (Kossa István (kp): Helyes! — Egy hang a szociáldemokratapárton: Nyolcvanéves múltra!) Az 1870—80-as években kezdődött, és a könyv szerint a magyarországi szakszervezetek első kongresszusa 1899-ben volt Budapesten. A kongreszszus a hatósági munkaközvetítésről, amelyre majd később szeretnék rátérni, a következőket mondotta (olvassa): »A munkásság nem lát okot arra, hogy az állam részéről tervezett munkaközvetítő intézettel szemben ellenséges álláspontra helyezkedjék, ha abban a paritás elve érvényesül.« (Révész Ferenc (szd) : »Ha!«) Helyes! Kihangsúlyoztam, hogy »ha« ebben a paritás elve érvényesül. (Piros László (kp): Milyen régen volt ez! —- Révész Ferenc (szd!): Akkor 18 órát dolgoztak naponta! Akkor ez forradalmi követelés

1 volt!) Most már a SzaksEervezeti Tanácsban kétségtelenül' érvényesül a paritás elve, meg kell azonban állapítanom, hogy amikor a Szakszervezeti Tanács a legteljesebb mértékben kisajátította magának az ipari munkásság sorsa fölött való intézkedés jogát (Somogyi Miklós (kp): A Szakszervezeti Tanács az ipari munkásság!) és újabban a mezőgazdasági munkásság sorsa fölött való intézkedés jogát is, (Zaj a kommunistapárt oldalán.) ugyanakkor meg kell állapítanom azt is, hogy döntő politikai tényezővé nőtte ki magát. (Kossa István (kp): Helyes isi) Ez különösen az elmúlt ideiglenes nemzetgyűlésen mutatkozott meg, amikor a szabad szakszervezetek . képviselőket, törvényhozókat küldhettek be a nemzetgyűlésbe. (Kossa István (kp): Mint a nemzeti függetlenségi front tagja! — Zaj a kommunista, és szociáldemokratapárt soraiban.) Ez kétségtelen tény, el kell ismerni. Addig nincs baj. t. Nemzetgyűlés, amíg a Szakszervezeti Tanácsban és általában a s»akszervezeíékben tért nem hódít a pártpolitika. (Révész Ferenc (szd): Lépjenek be a szabadság párti ipari munkások is oda!) Remélem, elismeri a t. Nemzetgyűlés, hogy a magyar szak- . augusztus hó 1-én, csütörtökön, 730 szervezetek nem mondhatók száaszázalókig politikamenteseknek. (Kossa István (kp): Nem is akarjuk! — Somogyi Miklós (kg): Szó, sincs róla!) A magyar szakszervezeti mozgalmak^ nak ... (Somogyi Miklós (kp) : A politikán keresztül jutott el az ország oda, ahol ma vagyunk! Ezt akarjuk meg akadály ózni! — Zaj. — Az elnök csengeti) T. Nemzetgyűlés! (Somogyi Miklós (kp): A szakszervezetekre szükség van! — Zaj a kom* munista- és a szociáldemokratapárt oldalán.) Engedje meg, Somogyi képviselő úr, hogy én beszéljek. Én kaptam szót. Elnök: Felkérem a képviselő urakat, hogy ne folytassanak párbeszédeket. Kováts László (msz): T- Nemzetgyűlés! A szakszervezeti mozgalomnak (Kossa István (kp): Szeretnél idejönni közibénk, úgy-e? — Derültség.) — lehet róla szó — (Élénk derültség.) véleményem szerint abban kall különböznie a pártpolitikai jelleggel, bíró szocializmustól, hogy kizárólag a munkásság szakmabeli érdekeit van hivatva» képviselni. (Egy hang a szocíáldemokratapávbon: Gazdasági érdekeit is!) A szakmabeli érdekekben benne vannak a> gazdasági érdekek is. E tekintetben hivatkozom egy híres francia újságíróra, Sorellre, aki »Réflexions sur la violence« című könyvében ugyanezt állapítja meg. Eat a művet Lenin is nagyon szívesen emlegeti munkáiban. (Rudas László (kp): Nem igaz!) Be tudom önnek bizonyítani, Hajdú képviselő úr! Lenin is hivatkozik erre a francia könyvre (Kossá -István (kp) : Ruldas jobban ismeri Lenint, mint akárki! Az biztos!) és azt mondja róla, hogy sok okos dolgot látott ennek a francia publicistának a könyvében. (Rudas László (kp): Azt mondja Lenin, hogy egy zavarosfejű konfúzus valaki!)

289 A szakszervezeteknek van még egy érdekes megkülönböztetésük, amely ráillik a magyar szakszervezetekre, melyeket nem bírálni igyekszem, mert véleményem szerint működésük a legteljesebb mértékben indokolt addig, amíg nem érvényesül pártpolitika a vezetésben vagy az akcióban. A szakszervezetek általában kifejezetten nem törnek a magántulajdon elve ellen és ez a legfontosabb különbség a tényleg ideális szakszervezetek (Rudas László (kp): Na, olyan nincs!) és a pártpolitikai vezetés alatt, vagy — nem akarok erős kifejezést használni — esetleg terror, .pártpolitikai terror alatt működő szakszervezetek között. (Somogyi Miklós (kp): Ezt honnan tudja? — Felkiáltások a kisgazdapárton: Mert így van!) Az előbbiek nem törnek a magántulajdon elve ellen, és feltétlenül itt van a nagy különbség közöttük. T. Nemzetgyűlési! Felteszem, a kérdést, hogy ha a magyar dolgozó -népréteget — legyen a<z ipari vagy mezőgazdasági népréteg, hiszen dolgozókról van szó — belekényszerítik a szakszervezetekbe, mert hiszen a szakszervezeti munkaközvetítés nélkül esetleg, munkához nem jut, nem újabb megkötöttségről van-e szó? (Kossa István (k(p): Szervezetlen munkást is közvetítettünk!) Itt kényszerítő körülmény áll fenn, mert ha munkához, kenyérhez akar jutni a magyar dolgozó, szakszervezeti munkaközvetítés nélkül nem tud hozzájutni. Ha tehát nem tud hozzájutni a munkához, és csak szakszervezeti munkaközvetítés útján kaphat kenyeret, akkor már nem lehet, azt mondani. hogy megvan az egyéni szabadsága a idolgo-