Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-46
731 A nemzetgyűlés 46. ülése 1946. évi zónák. (Rudas László (kp): Nincs! Morgen is ezt mondja. 290 — Kqssa István (kp): Nem köteles belépni a szakszervezetbe!) T. Nemzetgyűlés! Bonni Vilmos, jelenlegi stockholmi követünk, aki szintén alapos ismerője a magyar munkásmozgalomnak, »Munkaközvetítés« című munkájában nem tör ugyan kifejezetten lándzsát a szakszervezeti munkaközvetítés mellett, de elmondja munkájában, hogy feltétlenül jónak tartja a paritásos munkaköz vetitiást is. ( Révész Mihály (szd): 1907 vagy 1911"0 Nem tudom, mikor írta Böhm Vilmos a (könyvét, (Révész Mihály (szd): Az ön kezében van, nézze meg!) de vannak dolgok, amelyek harminc vagy negyven év múlva sem évülnek el. (Somogyi Miklós (kp): Ezek már elévültek! — Révész Mihály (szid*) :; Kérdezze meg most! — Egy hang a kommunistapárton: A világ egyhatodán valami más is kialakult!) A szakszervezetek működésénél feltétlenül figyelemmel kell lenni arra, hogy ha mi tényleg egyéni szabadságot alkarunk a munkavállalók részére biztosítani, akkor valamilyen más megoldást kell találni a munkaközvetítés lebonyolítására, mert ha ez így marad és ha ebben a formában marad meg, akkor én nem találom biztosítva a munka válllók egyéni szabadságát. (Somogyi Miklós (kp): Az nem baj, csak a munkavállalók lássák!) Megint kénytelen vagyok hivatkozni Kossa István képviselőtársam könyvére, amelyet! valószínűleg ebben <a naptári évben adott ki. Azt írja (olvassa): »Aj magyar szakszervezeteknek egyik legnagyobb fontosságú kérdése a termelés fokozása.« Ebben a könyvében képviselőtársam elismeri azt, hogy «»régebben nem volt a termeLés a szakszervezeti munkának lényeges része, mert azelőtt a munkásnak teljesen közömbös volt, hogyj mennyit termelt, mert hiszen azelőtt a munka eredménye a kapitalisták profitját növelte.«^ Hivatkozik is egy érdekes momentumra. Idézem (olvassa): »En biztatom villamos alkalmazott kollégáimat, hogy a viteldíjat szedjék be, mert vala* mennyiünknek érdeke, hogy a BSzKRT deficit nélkül dolgozzon. Nem érdektelen ma már számunkra, hogy, egy csepeli munkás mennyit termel, hogy mennyi kapát, kaszát gyárt, mert ha nincs elég kapa f és kasza, iákkor a földet nem tudják megművelni, márpedig nekünk érdekünk, de még mennyire érdekünk, bogy a földet meg tudják művelni és ezért fontos, hogy mennél több termelőeszköz álljon rendelkezésre.« Ennek az idézetnek minden sorát, minden betűjét a legteljesebb mértékben magamévá teszem. De engedjék meg, hogy hivatkozzam a gazdasági élet egyik legfőbb alapjára, a mezőgazdaságra, amelytől végeredményben függ az egész magyar gazdasági élet. Az előbbi könyvben említés történik a mezőgazdasági szakszervezetekrfől, amennyiben Kossa István képviselőtársam a következőket írja (olvassa): »Ma a szakszervezetekben hárommillió szervezett munkás van. Magyarországnak nyolcmillió lakosa van, ennek fele agrárlakosság.« Szeretnék itt néhányj percre megállani és felteszem a kérdést: helyes-e, h.a a mezőgazdasági munkaközvetítés lehetőségét és annak lebonyolítását ugyancsak a szakszervezetekre bízzukf (Somogyi Miklós (kp): Be a, mezőgazdasági munkásoknak is van szakszer vezetők! — Szélig Imre (szd): A band a gazdára bízzuk F 9 * — Kiss Gergely Ckg): Azt mi miajd elintézzük! — augusztus hó 1-én, csütörtökön. 732 Zaj a szociáldemokratapárton ás a kisgazdapárton.) T. Nemzetgyűlés! A mezőgazdasági munkaközvetítéssel és általában a mezőgazdasági munkásság helyzetével kapcsolatban a Magyar Közlöny múlt évi 160. számában megjelent a l'öldmívelésügyi miniszter úr 100.800/1945. F. M. számú rendelete, amely előírja, hogy a rendelet hatálybalépésével kezdődő időponttól Magyarországon a földmunkások és kisbirtokosok szabadszakszervezete, mint ilyen, az országos Szakszervezeti Tanács tagja, bonyolítja le a mezőgazdasági munkásközvetítést és kötelezőleg előírja úgy a munkaadóinak, minit a munkavállalónak, hogy bejelentést tartozik tenni a kisbirtokosok és földmunkások szakszervezeténél mindennemű változás, új munkás felvétele, etb. esetében, valamint az esetleg megszűnt munkaviszonyt is be kell jelenteni a szakszervezetnél. T. Nemzetgyűlés! Nem szerencsés dolog, ha a szakszervezetek működése kiterjed a mezőgazdaságra, mert tény, hogy ma már feltétlenül jobban előrelátnak a mezőgazdasági munkasok, mint azelőtt, de politikai érettségtekintetében még nem érték el az ipari munkásság színvonalát (Zajos ellentmondások a kommunista- és a szociáldemokratapárton. — Somogyi Miklós (kp): Csak bízza rájuk, majd a szakszervezetek megnevelik őket!) Tehát lelkiismereti kérdést kell csinálni abból, (Somogyi Miklós (kp): Azt csináljuk!) hogy szabad-e (Folytonos aaj a kommunista}- és a szo* ciáldemokratapárton.) az ipari munkásság részére biztosított szabad szakszervezet keretén belül megoldani ,& mezőgazdasági munkaközvetítést. (Egy hang a szociáldemokmtapárton: Sokszor mondották.már, hogy a nép nem érett meg!) Az éh véleményem szerint nem lehet megoldani, mert ha az ipari munkásságnak szabad szakszervezete van és az ilyen hatalmas döntő politikai tényezővé tudta magát kinőni, akkor viszont a magyar agrártársadalómnak, az .agrár Magyarországnak is feltétlenül szüksége van arra, hogy mezőgazdasági érdekképviselete legyen, (Élénk helyeslés a kisgazdapárton és a szabadságpárton.) hogy neki is olyan hatalmas szervezete legyen, mint az ipari munkásságnak. (Helyeslés a kis gazdagpárton és a szabadságpárton. — Zaj a kommunista- és a szociáldemokrMapárton.) T. Nemzetgyűlés! Magyarország agrár jellegét nem lehet letagadni. Az agrárlakosság adja túlnyomórészben az állam alkotó elemét, (Úgy van! Ügy van! a kisgazdapárton és a szabadságpárton.) tehát megint nem érvényesülne a demokrácia annyit hangoztatott elve, ha nem lenne mezőgazdasági érdekképviselet és az nem kapna ugyanolyan jogokat, mint az ipari munkásság szakszervezete. Szükség van tehát a mezőgazdasági szakszervezetre és annak legalább olyan jogokat keli biztosítani, mint az ipari szakszervezetnek. (Élénk helyeslés a kisgazdapárton és a szabadságpárton. — Felkiáltások a szociáldemokratáknál: így is van!) Hogy aaután hova fejlődik ez a szervezet, azt majd eldönti a közeljövő. (Egy hang a kommunistapárton: Van földmunkás szakszervezet is! — Egy hang a kisgazdapárton: Nem választjuk rétegekre az önök kedvéért. Nem verünk éket a parasztságba! — Zaj. — Az elnök csenget. — Csala István (kg) : Parasztvezetőkkel? — Csíkos Sándor (kg): Nem vá-
