Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-46
727 A nemzetgyűlés 46. ülése 1946. évi különböző törvényieikkek által érintett foglalkozási ágakat. így például töibb szellemi munkást is megemlít, mert hiszen az 1884:XVIL te, az ipartörvény, az 1875:XXXVII. te, a kereskedelmi törvéniy, valiamint az 1930 :XVI. és az 1931 :XVI. jtc, továbbá az 1854. évi általános bányatörvény hatálya alá eső bányavállalatok összes munkavállalóira vonatkoztatja és kötelezőleg előírja a szakszervezeti munkaközvetítést. T. Nemzetgyűlés! A szakszervezetek féltétlenül igeoi fontos pozíciót töltenek be jelenlegi demokratikus állami berendezkedésünkben, de feltehető a kérdés, és fel is kell tenni a kérdést: szabad-e a szakszervezeteknek ilyen hatalmas jogot biztosítani a munkaközvetítés terén, igen vagy sem? (Apró Antal (kp): Szükséges!) Én igyekezni fogok bebizonyítani, hogy nem szükséges; meglátjuk, melyikünknek sikerül. Az 1946. évi 154. számú Magyar Közlönyben közzé van téve az iparügyi miniszter úr 48.400—1946. Ip. ' M. számú rendelete, amely a szakszervezeti munkaközvetítést szabályozó előző 6490—1945. M. E., valamint 3530—1946. M. E. számú rendeletek végrehajtását igyekszik rendeleti úton megállapítani, és ennek a rendeletnek bizony van egy-két nem éppen legdemokratikusabb szakasza. (Halljuk! a kommunistapárt oldalán.) A III. fejezetben a munkaközvetítés lebonyolítására vonatkozóan a 10. §-ban azt mondja a rendeleti, hogy (olvassn) • »A munkáltató az alábbi bekezdésekben és a 17. §. (2) bekezdésében megállapított kivételekkel« — ezek a vezető és bizalmi állásokra vonatkoznak — »az 1. §. hatálya alá eső munkakörben csak olyan munkavállalót alkalmazhat, akit részére a szakszervezeti munkaközvetítő közvetített«. (Révész Ferenc -(szd):. Ez természetes!) Ez természetes a rendelet magyarázatából, de nem természetes általánosságban. A most tárgyalt törvényjavaslat címében ugyanis az /'an, hogy a munkavállalók egyéni szabadságát, jogegyenlőségét és emberi méltóságát sértő egyes jogszabályokat akarunk hatályon kívül helyezni. (Somogyi Miklós fltp): A-+ bízza reánk!) Nos, feïiteiszem. a kéirdést, t. Nemzetgyűlés, hogy mi van azzal, — feltétlenül csak hátrányba kerül — aki nem alkar M szabad szakszervezetek tagja (lenni, így tehát egy kényszerítő körülmén v hatása alatt lép be a szabad szakszervezetbe 1 ? Itt van a dolog lényege, mert itt már a szakszervezet eltér vagy legalább is eltérhet eredeti hivatásától és feltétlenül politikum van a dologban. (Mozgás a szociáldemokratapárt oldalán.)^ Ezt a magyar szakszervezeti tanács t főtitkára, Kossa István igen t. képviselőtársam a szakszervezetek mai feladatáról írott könyvében végeredményben el is ismeri. Ha megengedik, idézni fogok belőle. •Azit írja Kossa István igen t. képviselőtársam, hogy (olvassa): »Amikor az új szakszervezeti feladatokról beszélek, legelőször is a reakció elleni harcról kell hogy szóljak.« Hát, t. Nemzetgyűlés, a reakció elleni harc feltétlenül egy egységes politikai álláspontot kell, hogy jelentsen, (Félkiáltások a kommunista és a szociáldemokratapárt oldalán: Természetes!) tehát erre nemesa'b egyedül a'szakszervezet hivatkozna tik. (Tovább olvassa): »Sokan azt mondhatják, hogy már megint kezdünk politizálni. Mi összefüggése van a reakció elleni harcnak a mindennapi kenyérrel!« Én is ezt a kérdést állítom fel. VélemeTiiguszlus hó 1-én, csütörtökön. 728 nyem szerint nem olyan sok összefüggés van. (Felkiáltások a szociáldemokratavárt oldalán: Van! — Közbeszólás a kommunistapárt oldaláról: Ititi van a véleményeltérés közöttünk!) Hiszen ennyi differenciának kell is lennie közöttünk; de ha megengedik, igyekszem álláspontomat kifej tenli, és kérem * méltóztassanak meghallgatni, hátha sikerül.* A szakszervezeti • tanács magyarországi működésének egyik legnagyobb produktuma — nem mondhatnám, hogy legszebb eredménye '— a kollektív szerződések megteremtése. Kérdezze meg a t. szakszervezeti tanács vezetősége a hatáskörébe tartozó munkásokat, hogy hogyan vannak megelégedve a kollektív szerződéssel. Akkor bizonyára be fogják látni, hogy nem is olyan hivatkozásra méltó eredmény a kollektív szerződés megkötése. (Kertész Miklós (szd): Nem a kollektív szerződés, hanem a vesztett háború! — Apró Antal (kp): A vesztett háború és a gazdasági helyzet! Az okokat tessék megmondana, képviselő úr! — Révész Ferenc (szd): Egyébként meginvitáljuk, jöjjön oda velünk, és majd együtt megkérdezzük!) Ha megengedi a képviselő úr, fogok élni a meghívásával! (Révész Ferenc (szd):' Bármikor a folyosón megtárgyalhatjuk.) Megint csak hivatkozom Ágoston Péterre, aki az egyik elismert nagy szaktekintély volt ebben a kérídlésben. •• (Rudas László ffcn): Csak maga ismeri él annak!) Önnek is el kell isme3> nie, (Rudas László (kp): Dehogy ismerem el!) mert szociáldemokrata volt, (Rudas László (ko): De nem ismerem el!) és sokkal közelebb áll a kommunistapárt a szociáldemokratapárthoz, mint én. Ágoston Péter »A munkai rabsága« című könyvében ezt írja a, kollektív szerződésről (olvassa): »A kollektív vagy tiarifális szerződés a szolgálati viszonynak csak az egyik részét«,— tehát csiaík az egyik részét —»a muniicabért szabályozza. Lényege az, hogy nem az egyes munkásaknak az egyes munkaadókkal, hanem több munkásnak egy vagy több munkaadóval! együttesen kötött szerződéséről van szó.^ A kollektív szerződés nem szolgálati szerződés, mert hiszen a munkát mások végzik el, mint akik megkötötték a szerződést.« Hogy milyen formáiban kötötték Magyarországon a kollektív szerződést, e tekintetben hivatkozom a most belépő Kossa István igen t. képviselőtársaim könyvére, amelynek kilencedik oldalán a következőiket írja (olvassa): »Ki kell térnem a kollektív szerződésekre is, amelyeket most tárgyalunk.« Tudniillik akkor, amikor ezt a könyvet írta. (Tovább olvassa): »Az első időkben,, aimikor méig a nagytőke begyulladt volt, aláírta, a fehér papírt, amelynek föléje azt írhattunk, amit akartunk. Most ott tartunk, hogy azokat a jogokat is le akarja faragni, amelyeiket megszereztünk.« Ezek szerint Kossa István igen t. képviselőtársam írásáról van szó. Kénytelen vagyok azt a megállapítást tenni, hogy a kollektív szerződést kötő másik fél, a GyOSz 288 és nem tudom még milyen munkaadói érdekeltség biaaikó-papírt adott át a Szakszervezeti Tanácsinak, (Kossa István (kp): Kezdetben!) mert tényleg annyira be volt gvu Ha diva. E~ ^eUom^/í. CKo«sa István (kp): A GyOS&ra!) A Gy0íSz4, vagy- ntetm tudom melyik munkaadói érdekeltséget nem akarom bántani, de mindenesetre nagy szegénységi bizonyítvány rájuk nézve, hogy egy biankó-papírt ki«dtak. (Kossá István (kp):
