Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-32

57" A nemzetgyűlés 32. ülése 19Â6. évi május hó 11-én, szombaton. 58 tonkivüliek soraiban: Az lesz!) Elismerem a kormány jószándékát, elismerem azt, hogy ezzel jó atmoszférát akar teremteni a két nép viszonyában és hogy a többi függőkérdést is rendezni, megoldani próbálja. Bár a legszívesebben azt mondanám, hogy ezt az egyezményt nem tudom elfogadni, mégis, mivel hiszek a kormány jószándékában, lojalitásában és remélem, hogy nem abban az értelemben lesz ez az egyezmény első lépés, ahogy mondtam, hanem abban az értelemben, hogy ezzel fogjnk megjavítani viszonyunkat a csehszlovákokkal, az egyezményt pártom nevében elfogadom. (Felkiáltások a pártonkívüliek soraihan: Ennek dacára? — Taps a Parasztpárton,) Elnök: Sulyok Dezső képviselő urat 'illteti a szó. Sulyok Dezső (pk): T. Nemzetgyűlés! Azzal a komoly tárgyilagossággal szeretnék a kérdéssel foglalkozni, amilyen jelentősége ennek a kérdésnek a magyarság jelenére és jövőjére van. Örömmel

1 állapítom meg, hogy rendkívül magas színvonal alakulj ki a vita folyamán és a hozzászólók . mind iparkodtak tárgyilagosan — bár természetesen a maguk nézőpontjából beállítva — foglalkozni a kérdéssel. Mindjárt felszólalásom elején kijelentem» hogy a koalíciós pártok szónokaival ellentétben a magam részéről ezt az egyezményt nem tudom elfogadni. (Nagy Vince (pk) : "Ügy van!) Nem tudom pedig elfogadni azért, inert én a magyar-csehszlovák külpolitikát pozitív külpolitikának szeretném már egyszer látni. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a két nép ~- csakúgy, mint a Dunavölgyében élő népek — elválaszthatatlanul egymásra vannak utalva. (Nagy Vince (pk): Ügy van!) Mindaddig, amíg meg nem találjuk azt az utat, amelyen a teljes kibékülés és egyetértés szellemében együtt tudnak haladni, egyik népnek az > élete sem lehet teljes, egyik nép sem juthat el a fejlődésnek arra a fokára, amely mindegyiknél egyaránt kívánatos volna. En tehát egy olyan külpolitika kialakulását szeretném a határon innen és a határon túl előmozdítani, amel^ lehetővé teszi a dunavölgyi népeknek ezt a teljes, maradéktalan kibékülését, és lehetségessé teszi Európának ezen a legtöbbet vitatott földjén egy boldogabb, Őszintébb és termékenyebb jövő kialakulását. T. Nemzetgyűlés ! Nagy hiba a pozitív külpolitika « v

kifejlesztése szempontjából, hogy a politikai események hullámverése tekintetében Csehszlovákia és Magyarország között időbeli. ütembeli különbség van. El kell ismernem, hogy 1918-tól 1938-ig, a csehszlovák köztársaság megalakulásától a szudétanémetek, a Szudétavidék erőszakkal történt lekapcsolásáig, tehát kerek 20 esztendőn keresztül Csehszlovákiában őszintén demokratikus rezsim volt uralmon. (Nagy Vince (pk): Ez a múlt!) Masaryk Tamás, a csehszloyák köztársaság első elnöke, aki Európa jelenkorának egyik legnagyobb humanistája és legnagyobb szelleme volt, fel tudott emelkedni arra a magaslatra, ahonnan a népek sorsát jól és helyesen lehet irányítani. Ha Masaryk intenciói megvalósulhattak volna, és ha abban a szellemben alakulhatott volna ki a két nép együttműködése, ahogyan ez a nagy szellem, ez a nagy humanista elképzelte, ma a középeurópai tragédia romjai nem füstölögnének itt előttünk, és a népek sorsa másként alakult volna. Csehszlovákiában a magyarság körében is nagy megértés mutatkozott Masaryknak ezzel a politikájával szemben. A sarlós mozgalom, a csehszlovákiai magyar ifjúságnak az együttműködést szolgáló mozgalma méltán csatlakozott ehhez a nagyvonalú elgondoláshoz és méltán szegődött munkatársnak Masaryk elnök mellé. Benes Eduárd, a csehszlovák köztársaság jelenlegi elnöke,' akinek az európai demokrá*ciáért folytatott küzdelem körül szerzett érdemeit nem lehet elvitatni, talán sohasem tudott felemelkedni erre a tárgyilagosságra éppen temperamentuma következtében. Kétségtelen azonban, hogy az első csehszlovák államban, amelynek majdnem állandó külügyminisztere volt. ő is egyik fontos tényező volt abban, ho.ay ott egy demokratikus légkör alakulhatott ki. Azt mondtam az imént, h«gy a magyar és a csehszlovák politikai fejlődés hullámverése között ütembeli különbség van. Sajnálattal kell ugyanis megállapítanom, hogy amikor Csehszlovákiában egy ilyen őszintén demokratikus légkör fejlődött ki, amely lehetővé tette volna* a két nép viszonyának valamilyen elfogadható formában való rendezését, ugyanakkor Magyarországon égy ,üres, kongó, soviniszta jelszavaktól túlfűtött hipernacionalista rezsim volt uralmon, amely lehetetlenné tette a közeledést a demokratikus csehszlovák állam irányában. A régi_ magyar életből visszamaradt legnagyobb hiba: az illuzionizmus ködlében élő magyarságnak beteges szenvelgése és képzelődése jellemezte ezt a Horthy-rendszert, amely a beteljesülés csúcspontját abban tudta elképzelni, hogy a kormányzó felül a fehér lóra és bevonul Kassára, Pozsonyba és Kolozsvárra és ebben látta a magyar álmok megtestesülését, a magyar álmok netovábbját. Nálunik hiányzott a reális érzék ahhoz, hogy hozzá csatlakozzunk a Csehszlovákiában uralmon lévő demokráciához, nálunk nem volt meg a politikai előfeltétele a közeledés minimumának sem és ez volt az oka annak, hogy 1938cal mind a két népnek olyan tragéuiája Jndult meg, amelyet — meg vagyok róla győződve — egyiík nép józan vezetői sem kivannak soha többé átélni. T. Nemzetgyűlés! Ma az a helyzet, hogy az a politikai csoport, amely még ugyan nem alakult párttá, de mégis szorosan együttműködik itt a nemzetgyűlés padsorainak jobbszélén, képviseli joggal vagy jog nélkül, r okkal vagy oik nélkül — erre majd a történelem megfelel — a magyar demokratikus politikának a szélső jobboldalát. En, aki most itt a, szélsőjobboldalról szólalok fel — meg vagyok győződve arról, hogy teljesen méltatlanul, mert nemzetközi felfogásomban, szociális felfogásomban talán sokkal radikálisabb vagyok, mint nagyon sokan, akik a túlsó oldalon ülnek, de mégis itt ülök —, ezen látszat ^.őtt meghajolva, mint az ezidőszerint látszat szerint szélső jobboldalnak egyik képviselője,^ teszek egy nyilatkozatot Csehszlovákia

# felé és szeretném, ha innen a dunaparti gótikus/palotából eljutna ez a hang a Moldva partjára és megértenék ott azt, hogy aki ma Magyarországon politikai tényező, aki szavát hallatja itt ebben a Házban, ha még a szélsőjobból-