Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-32

59 A nemzetgyűlés 32. ülése 1946. évi május hó 11-én, szombaton. • 60 dalra kényszerítetté'k is az események, akkor sem soviniszta és akkor sem rabja a hipernacionalizmus és a betegesen értelmezett nacionalizmus frázisainak. T. Nemzetgyűlés! Szeretném itt leszögezni a nemzetfogalomról vallott nézeteimet és egyszersmindenkorra tisztázni azt, hogy hiányzik belőlem a sovinizmus, hiányzanak belőlem mindazok az attribútumok, amelyek valakinek a nemzetről vallott felfogását sovinisztává tehetik. Ezt a felfogást nem most vallóra, vallottam 1930-től 1939-ig a parlamentben minden felszólalásomban, amelyekből semmit sincs okocm. revízió alá vennem, mert minden betűt, amelyet az életben elmondottam vagy leírtam, ha újra el kellene mondanom, vagy le kellene írnom, csak ugyanúgy tudnám elmondani, vagy ugyanúgy tudnám leirm. Nem tudom, hányan vannak ebben a Házban, akik ugyanezt el tudják mondani magukról- {ügy van! Ugy van! a pártonkívülieknél.) Elmondom tehát nézetemet a nemzetfogalomról. Én kikapós ólok minden faji tényezőt vagy vérmitoszt a nemzetfogalom meghatározásából, és maradéktalanul magamévá teszem Renan meghatározását, aki a nemzetet r így határozza meg: (olvassa): »Közös dicsőség a múltban, közös akarat a jelenben, tudni, hogy nagy dolgokat cselekedtünk, további tennivalóikat keresni, — ezek egy nép létének lényeges feltételei. A múltból dicsőségnek és bánat< nak az öröksége, a jövőben egyugyanazon megvalósítandó cél. Egy nemzet léte min dennani plebiscitum, néphatározat«

29 T. Nemzetgyűlés! Az én felfogásom szerint valamely nemzethez való tartozás vagy nem tartozás az egyén önkéntes alávetésén, akaratelhatározásán múlik. Vallom Széchenyi Istvánnal azt, amit 1842-ben tartott akadémiai beszédében mondott, (olvassa): »A magyarság nem festék, amit csak rá lehet kenni az emberre, mint meszet a falra«

30 Vallom azt, hogy a legmagasabb nacionalizmusnak, a magyarsághoz való tartozásnak legszebb himnusza az, amit Petőfi mondott: »Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanék ezennel én.«

31 Az önkéntes alávetésen alapuló csatlakozás, a nemzet céljainak magunkévá tétele lehet ami nemzetfogalmunknak egyedüli meghatározása En a nemzetet munkaközösségnek tekintem: (Nagy Vince (pk): TTgy van!) ugyanazon célnak, ugyanazon eszközökkel, ugyanazon szellemben és ugyanazon vezetés mellett való fegyelmezett és következetes megvalósítása lehet egyedül egy remzet életének tartalma. Felfogásom az — és ezt egyszersomindenkorra a magam és csoportom nevében kiielentem — hogy magvar az, aki magyarnak vallja magát és aszerint él, tekintet nélkül származására, vallásárai, egyéb m veleszületett adottságaira, aki vallja és vállalja a magyar életet. (Tvps a 'pártonkívüli képviselők soraiban és n kisgazdapárton.) Ebben a nacionalizmustól és sovinizmustól mentes szellemben tárgyalva a kérdést, meg kell állapítanom azt, t- Nemzetgyűlés, hogy a pozitív külpolitikát, a két népnek egymáshoz való közeledését, _ a jövőnek együttes munkálását nem szolgálja-, mert nem szolgálhatja a n»r>ességesere. (Nagy Vince (pk): Ugy van!) Ebben a tekintetben a mai magyar politikai élet egyik prominensének, Révai Józsefnek

32 a szavait fogom itt felolvasni, és kijelentem, aibbain a kellemes helyzetben vagyok, hogy * ezzel az idézettel az elsőtől az utolsó betűig azonosítom magam. Révai József a közalkalmazottak nagygyűlésén 1945 szeptember 13-án Budapesten »A magyar demokrácia nemzeti jellege« címmel tartott előadást és abban a következőket mondotta (olvtassia\): »Arról van szó, hogy a csehszlovák kormány ki akarja telepíteni a Szlovákiában élő több mint félmillió magyart. Mi mindvégig küzdünk ez ellen a terv ellen. A mi álláspontunk az, — és ezt ország-világ előtt hirdetjük — hogy a magyarokat nem lehet egy kategóriába vonni a németekkel, hogy Horthy Magyarországának a bűneiért nem szabad a csallóközi magyar parasztnak és a magyar demokráciának lakolnia.« (Nagy Vince (pk): Na lám!) »De ellene vagyunk azért is, hogy 600.000 magyart földönfutóvá tegyenek, hogy kiűzzék őket őseik földjéről, mert ezzel a cselekedettel évtizedekre mély sebet kapna — talán jóvátehetetlenül — a magyar-csehszlovák kibékülés és barátság gondolata.« (Nagy Vince (pk): Na lám!) »Nem kívánhatják a magyar néptől, hogy rövid idő alatt elf elejtse vagy megbékéljen azzal, hogy hatszázezernyi testvérét földönfutóvá tették. Márpedig a magyar demokrácia érdekében, a keleteurópai és a dunamedencei megbékélés érdekében — ami egyúttal magyar érdek is •••— nii igenis akarunk magyar-csehszlovák jóviszonyt. Azért is ellenezzük a szlovákiai magyarok kitelepítését, mert ezzel évtizedekre megromlana ennek a jóviszonynak a lehetősége.« (Nagy Vince (pk): Na lám! Okos beszéd!) Ehhez a szöveghez, amely rendkívül okosiam, tömören (Nagy Vince (pk): ITtry van!) ée a dolog lényegére tapintva világítja meg a problémát, nincs sok hozzátennivalóm, ezt teljes egészében magamévá teszem. (Nagy Vince (pk): Egyhangúlag elutasítjuk a javaslatot!) Nem fogadhatom el ezt a javaslatot nemcsak emiatt az általános vonalvezetésbe ütköző tendenciája miaít, de nem fogadhatom el azért sem, mert elébevág a Magyarország és Csehszlovákia között fennálló és rendezendő kérdések egész komplexumának, kiragad azokból egy részletet és azt — szinte prejudikálva a későbbi tárgyalásoknak és megegyezéseknek — a magyarság hátrányára és egyoldalúan Csehszlovákia előnyére oldja meg. (Nagy Vince (pk): Ugy van!) Nem lehet ezt elfogadni, t. Nemzetgyűlés azért, mert ha az a szellem, amely ebben az egyezményben testet ölt, megvalósul és átterjed a magyar-csehszlovák viszony níég hátralévő nagyobb részének rendezésére, akkor Magyarország az egész vonalon egyoldalú hátrányba kerül partnerével szemben. Mi nom szakadékot akarunk, mi nem a szívben tüskét hátrahagyó kényszermegoldások emberei vagyunk, mi az> akarjuk, hogy a két nép mint egyenlő ellenfél, vagy egyenlő barát üljön le egymás mellé, állapítsák meg panaszaikat, sérelmeiket, igényeiket és akkor a megértés és meggyőzés közvetlen eszközeivel próbálják megtalálni azt az utat, amely a mai szinte kibogozna lattannak látszó helyzetből kivezet. Teljes egészében elfogadom Kertész Miklós képviselőtársam felszólalásában tett azt a megállapítását, hogy egy nép kitelepítése és egy népességcsere nem magától szokott előfordulni. Ezt egy nagy felélem érzet idézi elő az egyik népből. Ez a nép úgy érzi, hogy tartania kéli