Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-45

657 A nemzetgyűlés 45. ülése 1946. évi július hó 31-én, szerdán. 658 köt 1 /Rendreutasítom. (Némethy Jenő; (msz): Senki sem sértegeti az elnököt!) Rendreuta­sítom a képviselő urat. (Némethy Jenő (msz): Köszönöm!) Következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz és a belügyminiszter úrhoz. A képviselő úr inter­pellációjának törlését kérte. Méltóztatnak tu­domásul venni? (Igen!) • y^yptfcétóle Futó Dezső képviselő úr inter­pellációja a belügyminiszter úrhoz. A képvi­selő úr törölte interpellációját. Méltóztatnak tudó inasul vermi? (Igen!) Következik Futó Dezső képviselő úr in­terpellációja a közellátási miniszter úrhoz. A képviselő úr interpellációját törölte. Mél­tóztatnak tudomásul venni? (Igen!) Következik Futó Dezső képviselő úr in­terpellációja az iigiazságügyminiszteirhez Al­földi László Markó-uitjcaá fogházigazgató ügyéiben. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék ' az interpelláció szövegét felolvasni. r Kissi Károly jegyző (olva<ssa\): »Vlau-e tudo­mása az igazságügyminiszter úrnak arról, hogy Alföldi László, a Markó-uteai fogház igazgatója, sorozatos visszaéléseket, illetve szabálytalanságokat követett el fogházigaz­tói minőségében? Hajlandó-e a miniszter úr már a sajtóban is napvilágot láított leleplező cikkek és mostani interpellációm kapcsán a vizsgálatot elren­delni, illetve addii g is, míg a vizsgálat be nem fejeződik, a központi fogház igazgatóját állá­sától felfüggeszteni?«. Elnök: A képviselő úr nincs jelen... {Felkiáltások a kisgazdapárton: Jelen van! Tessék idlenézni! Jobbra kell nézni! — Élénk derültség.) A képviselő urat illeti a szó. Futó Dezső (kg): T. Nemzetgyűlés! Nvu­godt lelkiismerettel mondhaitoim, hogy önhibá­mon kívül halasztottam el sorozatosan inter­pellációmat azért, mert koalíció van és niert ná:rtfegyelem van a kisgazdapártban. (Vasáry József (msz): Alkotmányos élet!) Most, ami­kor több interpellációm van napirenden, meg­állapítottam önmagáim, hogy igen sok^ elvesz­tette az aktualitását és ezért kellett törölni. Tekintettel arra, hogy így is maradt négy» azokat ezalkalomnml elmondom, mert nem leszek most már néma levente. (Derültség.) T. Nemzetgyűlés! Ezzel az interpelláemrn­mal kapcsolatban, amelyet Alföldi László Markó-uteai fogházigazgató felfüggesztésének ügyében jegyeztem be, a következőket _ kell a (nemzetgyűlés; előtt kijelentenem. Tekintettel arra, hogy közben Alföldi László alezredes, fogházigazgató és nem tudom még milyen más megbízásokkal felszerelt közéleti férfiú a közéletből eltűnt (Mozgás.) és tekintettel arra, hogy én a közéletet szerettem volna megsza­badítani Alföldi .Lászlótól, ez az interpellá­cióim ugyancsak elvesztette érdekességét, mi­után önmagától bekövetkezett az, amit el akartam érni, (Mozgás a kommunistapárton.) így tehát interpellációmat niem mondom el. hanem törölni kérem. Elnök: A képviselő úr interpellációját tö­rölni kívánja. A nemzetgyűlés az interpellá­ciót törli. , Következik ugyancsak Futó Dezső képvi­selő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz a Gazdasági Főtanács pénzkiutalásai tárgyá­ban. A képviselő úr interpellációjának törlé­sét kérte. A nemzetgyűlés az interpellációt; törli. JŒMZETGYULÉSI NAPLÓ II. Következik Futó Dezső képviselő űr in­terpellációja a belügyminiszter úrhoz a jog­talanul igénybevett házak visszaadása tárgyá­ban. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Kiss Káró y jegyző (olvassa): »Van-e tiudfo­mása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Báránd község, mint erkölcsi testület, tulajdo­nát képező jegyzői lakást és a kunhegyesi Független Olvasókör, mint. erkölcsi testület, tulajdonát képező székházát a Magyar Kom­munista Párt helyi szervezetei jogtalanul igénybe vették^ azt a mai napig is használják, nem hajlandók jogos tulajdonosaiknak át-, illetve visszaadni? Hajlandó-e a miniszter úr mindkét ügyet sürgősen kivizsgálni és az igazságnak, jognak érvényt szerezni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Futó Dezső (kg): T. Nemzetgyűlés! Na­gyon sajnálom, hogy ezzel az üggyel a nem­zetgyűlés elé kellett jönnöm, de mint később meggyőzőidhetik róla a t. Ház, nem rajtam múlott és megpróbáltam a koalíció szellemé­nek megfelelően, békességesen^ és barátságosan elintézni a dolgot. Ennek bizonyságául fel­olvasom leveleimet, illetőleg azoknak a leve­leimnek másolatát, amelyeket a Magyar Kom­munista Párt budapesti központjához, illetve a belügyminiszter úrhoz intéztem. A dolog előzménye röviden az, hogy a Bá­ránd község, mint erkölcsi testület, tulajdonát képező jegyzői lakást, a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete párthelyi ségnek még 1944 telén lefoglalta s nem volt hajlandó vissza­adni. Tekintettel arra» hogy szülőfalumról van szó, kétszeresen ajánlottam a békés_ elinté­zést a pártok vezetői között, de nem sikerült. (Buchingpr Manó (szd): Ilyen helyen szüle­tett! — Derültség) így 1945 november 28-án a következő levelet intéztem a kommunista­páirt központi vezetőségéhez (olvassa): »Azzal a kéréssel küldöm meg a csatolt jegyzőkönyv­kivonatot a t. Pártvezetőségnek, hogy az ab­ban foglaltakat vizsgálja ki és benne mi* előbb intézkedni szíveskedjék. Az érdemleges elintézés után szíves válaszukat kérem.« 1945 . december 4-én értesített a kommu­nistapárt központi vezetősége, hogy meg­kapta átiratomat és az eredményről annak­idején értesíteni fog. 1946 január 9-én a Kis Újságban nyilt le­velet intéztem a belügyminiszter úrhoz, — ak­kor még Nagy Imre képviselőtársain voltba belügyminiszter — amely nyilt levél így szólt (olvassa): »Miniszter Ur! A kunhegyesi Független Olvasókör tagjai levelet juttattak el hozzám. Ez a levél tulajdonképpen nem is hozzám szólt, hanem önhöz, ám sorsa felől úgy dön» döttem. hogy nem való egy miniszter abla­kába, De annak rövid tartalmát itt közlöm és áldandó válaszának átvételére személyesen je­lenek meg.« »Kunhegyesen a pártok közvetlen megala­kulása után a ' Magyar Kommunista Párt »igénybevette« az ottani kisparasztok által Összeadott pénzen felépített Független Olvasó­kör székházát. Az olvasókör vezetősége előbb szépszerével próbálta visszaszerezni jogos tulajdonát, majd a vármegye főispánjához fordult panasszal, aki el is rendelte az épület visszaadását jogos tulajdonosainak; Monda­42

Next

/
Thumbnails
Contents