Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-45

649 A nemzetgyűlés 15. ülése 1916. fláció mind súlyosabb méreteivel magyarázható az, hogy ettől az időponttól kezdve a reáfbér alakulásának rosszabbodása csupán technikai okra: a béreknek nem idejében és nem megfelelő mértékben történő emelésére vezethető vissza. Sokkal mélyebben fekvő oka a reálbér csökkenésének, hogy az aratás közeledtével a szűkös élelmiszerkészletek mindinkább felélődnek és ezért szükségképen rószszabbul kell élnünk, mint az elmúlt hónapokban. Különösen súlyossá tette a gyorsuló drágaság azoknak a helyzetét, akik havi fizetést kaptak. Itt elsősorban a közalkalmazottakra gondolok, akiknek megélhetési problémáját az interpelláló képviselő úr külön is szóvátette. A közszolgálati alkalmazottak vijselték az összes dolgozók közül az infláció idejében a legnagyobb terhet. A stabilizáció után megélhetést próbálunk a közszolgálati alkalmazottaknak biztosítani olymóidon, hogy arányba hozzuk a személyi kiadásokat az egyéb célokra teljesítendő kiadásokkal. A magánvállalatok alkalmazottai az infláció idején is valamivel kedvezőbb helyzetben voltak, az iparvállalatok által természetben nyújtott juttatások és a gyorsabban folyósított fizetések magasabb vásárlóértéke révén. A közalkalmazottak érdekében nagyjelentőségű intézkedés volt a -folyó évi június hó 1. napjával életbeléptetett rendszer, amely ' szerint ezentúl a köztisztviselők is hetenkÜnt kapják fizetésüket, mégpedig ugyanolyan emelkedő mértékben, mint a magánalkalmazottak. Jelentős változás ez a múlttal szemben, s az államra nagy pénzügyi terhet ró, de ez volt az egyetlen lehetőség átmenetileg a közalkalmazottak megélhetésének csökkentett mértékű biztosítására. Az agrárolló problémáját ugyanúgy közgazdasági alapon kell szemlélni, mint a fixfizetés és a megélhetési költségek közötti olló problémáját. Kétségtelen, hogy ma sokkal kevesebb iparcikk állhat csak rendelkezésre, mint békében, mert az ipari berendezések egy része elpusztult s a meglévők túlnyomórészt jóvátételre termelnek. A' mezőgazdaság^ sokkal ""hamarább képes lesz termelését a békeszínvonal közelébe emelni, mint az ipar. Ezért, ha békében egy egység mezőgazdasági terményre egy egység iparcikk esett, akkor ma talán csak két vagy három egység mezőgazdasági terményre jut egy egység iparcikk. Ha nem «karjuki, hogy az árucsere arányai teljeseu felbomoljanak, ennek az eltolódásnak az árakban kell kifejezésre jutnia, vagyis bizonyos mértékű agrárollónak a békével szemben lennie kell. Meg kell azonban mondani, hogy lij abban a hivatalosan megállapított ipari árak nem klövették a mezőgazdasági áraknak állandóan gyorsuló emelkedését. Április folyamán az iparcikkek szabadpiaci és hatósági árainak átlaga huszonötszörösére emelkedett, a mezőgazdiasági cikkek ára pedig huszonháromszorosára. Május folyamán azonban az iparcikkek áremelkedése klettŐszáznegyvenhatszoros, a mezőgazidasági árak emelkedése pedig háromszázhatvan szoros • volt. Az agrárolló tehát kisebb lett. A méltányos cserearányok kialakítását szolgálta egyébként az ipar és mezőgazdasági árucsereakció során létesített hatósági tarifa is, amely a cserelehetőségeket úgy állapította meg, hogy azok a . mezőgazdasági lakosság iparcikk-ellátását javítsák. A gazdasági élet egyensúlyának biztosítása tekintetében nagy fontosságuk volt azoknak az •( évi július hó 31-én, szerdán. 650 intézkedéseknek, amelyek az állami bevételek fokozását célozták. Nemcsak az adópengőrendszer bevezetésére gondolok itt, amely kétségkívül növelte az államháztartás bevételeit és amelynek számottevő eredménye már az, hogy a januárban^ elért bevételek februárban megháromszorozódtak és márciusban már a februári eredmények hat-hétszeresét is elérték. Jól tudom, hogy a közterhekből származó bevételek elégtelenek az államháztartás részére, de ha ezek már emelkedő tendenciát mutatnak, az önmagában véve is eredmény. Az adópengő nemcsak az államháztartási bevételeket, hanem a tőkeképződést is fokozta. A múlt év végén ugyani« a takarék- és folyószáimla-betétállomány nulla volt, ezzel szemben január végén r bankjegyforgalmunk 12'5%-a feküdt a takarékpénztárakban ós április végén ez elérte a 70%-ot. Könnyen elképzelhető, hogy mily méreteiket öltene az intfláció, ha ezek az összegek nem takarékbetétként feküdnének, hanem áruk és valuták felvásárlására használták volna fel. Van olyan felfogás, amely szerint az adópengő fokozza az inflációt. Ez nem igaz. Az adópengő csak követi az áremelkedéseket és nem előzi meg azokat. A legutóbbi jelenségeknek^ nem az adópengő, hanem az újabban elharapódzott inflációs hisztéria az oka, amely a gazdasági élet legkülönbözőbb jelenségeit is az áremelkedésre használja fel. A feketepiac letörése érdekében a kormány gazdasági rendészeti szervén r keresztül rendszeresítette az állami ellenőrzést azokon a helyeken, ahol ez már lehetséges volt. Ez a tevékenység több esetben sikerrel is járt, A feketepiac ellen erélyesebben fellépni azonban csak akkor lehetett volna, ha megfelelő készletekkel rendelkezünk és a feketepiaccal szemben hatósági árukészleteknek piacra dobásával védekezünk A stabilizáció után ennek meglesz a lehetősége. Szükségesnek tartom azonban itt annak a kérdésnek a tisztázását, mit is jelent a. feketézés. Sokszor használják ugyanis manapság ezt a megnevezést indokolatlanul, de sokszor indokolt esetben nem minősítenek annak bizonyos cselekedeteket, pedig ezeknél igazi feketézésről van szó. . Én nem tekintem feketézőnek azt, aki fáradságos utazás és meglévő értékeinek elcserélése árán néhány kiló lisztet, pár liter olajat, vagy pár darab tojást hoz vidékről, kizárólag a maga fogyasztására. Ellenben feketézőnek és a nép ellenségének tartom azokat, akik megvesztegetések útján szerzett hamis iratokkal, vagy anélkül különböző bűnös utakon gazdagodási szándékkal nagy tételekben szállítják a legkülönbözőbb és legtöbbnyire életszükségleti cikkeket az országon belül, de sokszor az ország határain túlra is. Ezekkel szemben nem szabad kíméletet gyakorolni. * A kormány gazdasági intézkedései már az infláció idején is némi eredménnyel • jártak. Néhány számadat képet mutathat arról, hogy gazdasági életünk fejlődésben van és hogy a megfelelő intézkedések megtették hatásukat. > A széntermelés állandóan növekszik és sikerült elérni a célul kitűzött napi 2000 vagon termelést. De ennek-további fokozása is remélhető. Számottevő mértékben növekszik textiliparunk produktivitása is. A fonodák április eleje óta május közepéig heti termelésük mértékét meghétszerezték. A dohánygyárak r felhasznált dohánymennyisége és az előállított sziyarkák száma kereken 80%-kai emelkedett