Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-45
627 A nemzetgyűlés 45. ülése 19i6. beadni. Ugyanakkor ezzel ellentétben a közellátásügyi miniszter úr hangsúlyozta, hogy továbbmenően minden szabad és még az adót is pénzben kell leróni. Azután ezekben a bizottságokban egészen más rendeletet fogalmaztak meg. Lefoglaltak, lekötöttek mindent. Mire ve- * zetettez? Az a mezőgazdaság-, amely államosítás nélkül, ^erejtfékével öntözi a természet kincsesbányáját, nem érdemli meg ezt a rideg elbánást. Mert tessék elhinni, ha az a progresszív alapon kivetett beszolgáltatandó gabonamenynyiség fedezte a közelláitás szükségletleit és a többi szabadon maradt volna, az sem került volna illetéktelen kezekbe, az is magyar kezekbe jutott volna és alap iában véve a többtermelést szolgálta volna. Sőt csakis így szolgálta volna a több termelést. A múlt tavasszal történt a következő eset. Metgyek hazafelé. Már bealkonyult. Kiér a föld végére az egyik ismerős kis paraszti gazdatársaim. Feltettem neki egy kérdést, mert, kíváncsi voltam a válaszára. Kérdeztem: látja még az értelmét ennek a munkának, hosrv maga itt a vakulásig dolgozik? Azt felelte: de még mennyire látom, hiszen a török 150 évig uralkodott rajtunk« mégis mei?imaradtunk, majd elmúlik ez is. így felelt neikem. Öriási erő van ebben a termelő társadalomban. Es ez a társadalom óhajtva várja, hogy ne úgv kezeljék őket, ahogyan a rablókat szokták, hogy mindent lekötnek, menti a mi célunk, tulajdonképpen mégis az, hogy minél többet termelhessünk. Amint mondtam,, államosítás, segítség nélkül is fényes tanúbizonyságát adta ez a termelő társadalom annak, hogy iwenis ő a legigazibb alappillére a neimzeit fennállásának és fennmaradásának. Nem lehet ezt tehát csak úgy gyeplő nélkül odadobni a pusztulásnak. E^rt nem tudom elfosradni a felhatalmazást. Mi mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy mi történik ebben a Házban. Rá kell mutatnom arra, nekünk úgy kell vinnünk a nemzet ügyeit, hogy elsősorban magyaroknak kell lennünk és csak azután pártembereknek, nem pedig úgy, mint eddig, hogy először csak pártemberek voltunk itt és csak azután magyarok. (Kováts László fmsz): Ügy van!) Mi a magyar népet képviseljük ii f t, és a szén vedéinek tengerén evezve nem közömbös az, hogy mikor érünk ki a révbe a szenvedésből. Nekünk az a. célunk, hogy minél előbb kiérjünk, és minél hamarabb kiköthessünk egy békésebb, nyugodtabb szigetre, ahol ne egymás ellen dolgozzunk, hanem inkább minden erőt, minden értéket összetéve, egymás seigítsé.erével és megbecsülésével végre a nemzet számára szüks^eres építő erőt erkölcsileg, szellemileg és anyagilag is újra ennek a nemzetnek a felémtésére fordíthassuk. ' r (Közbeszólás a szociáldemokratapárt oldaláról: Ez csak beszéd, hol a valóság?!) Ez az, kedves képviselőtársaim, ez csak beszéd, de látja, sokszor csak támadjuk egymást; mi dolgozunk, de nem hencegünk azzal, hogy mi csináltuk. Mi nem hencegünk soha, de kérdezem én: ha ml nem csinálnánk, hogyan érne célt a másik oldal? Ezért kell felelni, mert hiszen a mai tettekért is felelni kell a jövőben. Nem közömbös az, hogy mi hogyan dolgozunk, és hogyan viselkedünk. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Rá kell mutatnom arra, hogy óriási félreértések vannak Mint ahogyan mondottam, nekünk fontos a^ hogv az alapot védiük, a mi magyar adottságainkat, magyar szokásainkat megtartsulk, nehogy annak a szorgalomnak, ; .amely ebben a sokat szenvedett népben még ma is megvan, még a csiráját ie kiöljük. Nekünk ezt/ ai szórévi július hó 31-én, szerdán. 628 gaimat fokoznunk kell, hogy ezekből a nehézségekből, ezekből a szenvedésekből minél hamarabb kijuthassunk. < Hiszen, ha a társadalmi életet részeire bontjuk, a magyar élet fájának éltető gyökere a termelő réteg, a parasztság. Én sajnálattal látom azt, amikor bilincseket készítenek és raknak, ezekre a parasztkezekre. Nem bilincseket érdemelnek ezeki a kezek, áldást érdemelnek, mert ezek dolgoztak, idblgoznak és dolgozni fognak a jövőben is és bármilyen terror jöjjön is rájuk, le fogják azt magukról rázni. A termelés éltető napsugara a szabadság, fokozója pedig a kereslet és kínálat alapján álló szabad piac. Ezt nem lehet elvitatni. Éppen úgy van ez, mint ahogyan a piciny méhek is, amikor kirepülnek a mezőre, szabadon dolgozva gyűjtik a mézet és látjuk, hogy nem tűrnek semmiféle emberi beavatkozást, hanem különösen ha a méhész hozzáértéssel foglalkozik velük, óriási és gyönyörű eredményeket tudnak elérni, de iha méhész kirabolja a méheket, tessék megnézni, utóbb elmarad a méz is és a méhek is elpusztulnak. Nekünk kötelességünk védeni — mint ahogyan mondottam —• a parasztságot, mert a parasztság a magyar élet fájának a gyökere. Törzse az iparosság meg -a kereskedelem, a szellemi élet pedig a> koronáján van. Amint tanúi voltunk, a háborús viharok éppen a koronát szaggatták meg legelőször. De mi történik, ha ezt az életfát még tovább szaggatnák a viharok? Kidőlhet a törzs is, de az a gyökér még akkor is tovább él, mert bele van ragaszkodva ebbe a rengeteg magyar vérrel w megtermékenyített magyar rögbe és ha ledőlt a korona a törzzsel együtt, a fa akkor is.',kihajt újra és újra neveli az ő törzsét, az ő koronáját. Nekünk nem szabad elszakadnunk a gyakorlati élettől, nekünk azzal együtt kell menetelnünk és nem szabad mást mutatnunk, mint ami magának a népnek kell, mert csak így tudjuk a nemzet fennmaradását és jövőjét biztosítani a magunk részére. T. Nemzetgyűlés! Minket vádolnak, mint reakciósokat. Mi ez ellen tiltakozunk, mert sohasem voltunk azok. Én őrzöm a Pestig Hírlapnak egyik 1938. évi számában írt cikkemet. Már abban a nyilasuralomban megírtam azt, hogy nincs itt szükség idegen rendszerekre, nincs itt szükség sem nviías-, sem horogkeresztre, itt csak a tövissel megkoronázott Jézus keresztjére van szükség. Ezt csak azért mondom el, hogy kár itt most azért harcolni, hogy hol a jobboldal^ es hol a baloldal. Járjunk mi a lcözépúton, járiunki azon a tiszta fehér, becsületes magyar ií ton, amelyen a megfeszített Jézus keresztje prr -n+mntnto é« akk^ -"om foír er, a nemzet eltévelyedni soha. {Helyeslés és taps a szabadságpárt soraiban. — Slachta Margit (pk): Éljen! Éljen!) # Én a kormány iránt bizalommal vagyoK, de mégsem tudom a felhatalmazást megadni. Foglalkoztassa á kormány ezt a nemzetgyűlést, és hozzon ide minden olyan égető kérdést, amely a nemzet életére kihatással van. Térjünk arra az útra, hogy végre tényleg a népet szolgáljuk úgy v ahogyan azt elvárják tőlünk azok, akik ideküldötfek minket. (Közbeszólás a szociáldemokratapárt soraiban: Bízza reánk!) Térjünk rá arra a% ú t ' nfi hogv a p*:pi»î képviseljük, mert ez a nép ítéletet fog mondani akkor is, ha jól dolgoztunk, akkor is. ha nem dolgozltunk jól. Ezt nem kerülheti ki egyikünk sem. Ismételten kérem a kormányt,
