Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-45

627 A nemzetgyűlés 45. ülése 19i6. beadni. Ugyanakkor ezzel ellentétben a köz­ellátásügyi miniszter úr hangsúlyozta, hogy to­vábbmenően minden szabad és még az adót is pénzben kell leróni. Azután ezekben a bizott­ságokban egészen más rendeletet fogalmaztak ­meg. Lefoglaltak, lekötöttek mindent. Mire ve- * zetettez? Az a mezőgazdaság-, amely államosí­tás nélkül, ^erejtfékével öntözi a természet kin­csesbányáját, nem érdemli meg ezt a rideg el­bánást. Mert tessék elhinni, ha az a progresszív alapon kivetett beszolgáltatandó gabonameny­nyiség fedezte a közelláitás szükségletleit és a többi szabadon maradt volna, az sem került volna illetéktelen kezekbe, az is magyar ke­zekbe jutott volna és alap iában véve a több­termelést szolgálta volna. Sőt csakis így szol­gálta volna a több termelést. A múlt tavasszal történt a következő eset. Metgyek hazafelé. Már bealkonyult. Kiér a föld végére az egyik ismerős kis paraszti gazda­társaim. Feltettem neki egy kérdést, mert, kí­váncsi voltam a válaszára. Kérdeztem: látja még az értelmét ennek a munkának, hosrv maga itt a vakulásig dolgozik? Azt felelte: de még mennyire látom, hiszen a török 150 évig ural­kodott rajtunk« mégis mei?imaradtunk, majd elmúlik ez is. így felelt neikem. Öriási erő van ebben a termelő társadalomban. Es ez a társa­dalom óhajtva várja, hogy ne úgv kezeljék őket, ahogyan a rablókat szokták, hogy min­dent lekötnek, menti a mi célunk, tulajdonképpen mégis az, hogy minél többet termelhessünk. Amint mondtam,, államosítás, segítség nélkül is fényes tanúbizonyságát adta ez a termelő társadalom annak, hogy iwenis ő a legigazibb alappillére a neimzeit fennállásának és fennma­radásának. Nem lehet ezt tehát csak úgy gyeplő nélkül odadobni a pusztulásnak. E^rt nem tudom elfosradni a felhatalma­zást. Mi mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy mi történik ebben a Házban. Rá kell mu­tatnom arra, nekünk úgy kell vinnünk a nem­zet ügyeit, hogy elsősorban magyaroknak kell lennünk és csak azután pártembereknek, nem pedig úgy, mint eddig, hogy először csak párt­emberek voltunk itt és csak azután magyarok. (Kováts László fmsz): Ügy van!) Mi a magyar népet képviseljük ii f t, és a szén vedéinek tenge­rén evezve nem közömbös az, hogy mikor érünk ki a révbe a szenvedésből. Nekünk az a. célunk, hogy minél előbb kiérjünk, és minél hamarabb kiköthessünk egy békésebb, nyu­godtabb szigetre, ahol ne egymás ellen dol­gozzunk, hanem inkább minden erőt, minden értéket összetéve, egymás seigítsé.erével és meg­becsülésével végre a nemzet számára szüks^eres építő erőt erkölcsileg, szellemileg és anyagilag is újra ennek a nemzetnek a felémtésére for­díthassuk. ' r (Közbeszólás a szociáldemokrata­párt oldaláról: Ez csak beszéd, hol a való­ság?!) Ez az, kedves képviselőtársaim, ez csak beszéd, de látja, sokszor csak támadjuk egy­mást; mi dolgozunk, de nem hencegünk azzal, hogy mi csináltuk. Mi nem hencegünk soha, de kérdezem én: ha ml nem csinálnánk, hogyan érne célt a másik oldal? Ezért kell felelni, mert hiszen a mai tettekért is felelni kell a jövőben. Nem közömbös az, hogy mi hogyan dolgozunk, és hogyan viselkedünk. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Rá kell mutat­nom arra, hogy óriási félreértések vannak Mint ahogyan mondottam, nekünk fontos a^ hogv az alapot védiük, a mi magyar adottsá­gainkat, magyar szokásainkat megtartsulk, ne­hogy annak a szorgalomnak, ; .amely ebben a sokat szenvedett népben még ma is megvan, még a csiráját ie kiöljük. Nekünk ezt/ ai szór­évi július hó 31-én, szerdán. 628 gaimat fokoznunk kell, hogy ezekből a nehéz­ségekből, ezekből a szenvedésekből minél ha­marabb kijuthassunk. < Hiszen, ha a társadalmi életet részeire bontjuk, a magyar élet fájának éltető gyökere a termelő réteg, a parasztság. Én sajnálattal látom azt, amikor bilincseket készítenek és raknak, ezekre a parasztkezekre. Nem bilincse­ket érdemelnek ezeki a kezek, áldást érdemel­nek, mert ezek dolgoztak, idblgoznak és dol­gozni fognak a jövőben is és bármilyen terror jöjjön is rájuk, le fogják azt magukról rázni. A termelés éltető napsugara a szabadság, foko­zója pedig a kereslet és kínálat alapján álló szabad piac. Ezt nem lehet elvitatni. Éppen úgy van ez, mint ahogyan a piciny méhek is, amikor kirepülnek a mezőre, szabadon dol­gozva gyűjtik a mézet és látjuk, hogy nem tűrnek semmiféle emberi beavatkozást, hanem különösen ha a méhész hozzáértéssel foglal­kozik velük, óriási és gyönyörű eredményeket tudnak elérni, de iha méhész kirabolja a méheket, tessék megnézni, utóbb elmarad a méz is és a méhek is elpusztulnak. Nekünk kötelességünk védeni — mint aho­gyan mondottam —• a parasztságot, mert a pa­rasztság a magyar élet fájának a gyökere. Törzse az iparosság meg -a kereskedelem, a szellemi élet pedig a> koronáján van. Amint tanúi voltunk, a háborús viharok éppen a ko­ronát szaggatták meg legelőször. De mi törté­nik, ha ezt az életfát még tovább szaggatnák a viharok? Kidőlhet a törzs is, de az a gyökér még akkor is tovább él, mert bele van ragasz­kodva ebbe a rengeteg magyar vérrel w megter­mékenyített magyar rögbe és ha ledőlt a ko­rona a törzzsel együtt, a fa akkor is.',kihajt újra és újra neveli az ő törzsét, az ő koro­náját. Nekünk nem szabad elszakadnunk a gya­korlati élettől, nekünk azzal együtt kell mene­telnünk és nem szabad mást mutatnunk, mint ami magának a népnek kell, mert csak így tudjuk a nemzet fennmaradását és jövőjét biz­tosítani a magunk részére. T. Nemzetgyűlés! Minket vádolnak, mint reakciósokat. Mi ez ellen tiltakozunk, mert so­hasem voltunk azok. Én őrzöm a Pestig Hírlap­nak egyik 1938. évi számában írt cikkemet. Már abban a nyilasuralomban megírtam azt, hogy nincs itt szükség idegen rendszerekre, nincs itt szükség sem nviías-, sem horog­keresztre, itt csak a tövissel megkoronázott Jézus keresztjére van szükség. Ezt csak azért mondom el, hogy kár itt most azért harcolni, hogy hol a jobboldal^ es hol a baloldal. Járjunk mi a lcözépúton, jár­iunki azon a tiszta fehér, becsületes magyar ií ton, amelyen a megfeszített Jézus keresztje prr -n+mntnto é« akk^ -"om foír er, a nemzet eltévelyedni soha. {Helyeslés és taps a sza­badságpárt soraiban. — Slachta Margit (pk): Éljen! Éljen!) # Én a kormány iránt bizalommal vagyoK, de mégsem tudom a felhatalmazást megadni. Foglalkoztassa á kormány ezt a nemzetgyű­lést, és hozzon ide minden olyan égető kér­dést, amely a nemzet életére kihatással van. Térjünk arra az útra, hogy végre tényleg a népet szolgáljuk úgy v ahogyan azt elvárják tőlünk azok, akik ideküldötfek minket. (Közbe­szólás a szociáldemokratapárt soraiban: Bízza reánk!) Térjünk rá arra a% ú t ' nfi hogv a p*:pi»î képviseljük, mert ez a nép ítéletet fog mon­dani akkor is, ha jól dolgoztunk, akkor is. ha nem dolgozltunk jól. Ezt nem kerülheti ki egyikünk sem. Ismételten kérem a kormányt,

Next

/
Thumbnails
Contents