Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-44

597 A nemzetgyűlés 44. ülése 1946, Miből állhatott elő helyzet, amely egy ilyen hosszú periódus alkalmával a magyarságot éri? Az, hogy ma Romániában egy ma gyaf állampolgár állampolgárságát igazolni mem tudja, előállhatott olyan helyzetből is. hogy még annakidején 1924-ben, a trianoni békeszerződés után az illetőt nem vették fel az igazolt állampolgárok sorába. Az illetőnek annakidején el kellett volna távoznia, de ott évszázadok óta őslakó lévén, ott élt, ezt nem tette meg, ott viharzott át a háború idején, és mia is ott van. Lehetnek az ilyen igazolatlan állampolgárok között esetleg olyan állampolgárok is, akik a bécsi döntés utáni Dél-Erdélyből Észak-Erdélybe mentek, elmentek esetleg két okból, nemcsak abból az okból, mert ők a maguk magyar nemzetiségét meg akarták őrizni, hanem — s itt, a t. Nemzetgyűlés előtt kell rámutatnom erre a körülményre — elmehettek olyan okból is, hogy demokratikus érzelmű magyarok voltak, akik már akkor nem akartak résztvemni Románia akkori fasiszta kormányának Oroszországgal szemben való politikai magatartásában» magyarán mondva, nem akartak katonák lenni a román hadseregben, amely akkor a Szovjetbiro dalmát megtámadta. Es végül lehettek olvan állampolgárok is, akik 1940 és 1944 között

254 eknmekültelk a hadEesetmények következtéiben, d'e házuk, tűzhelyük továbbra is román területen volt s amikor megtörtént a felszabadulás, akkor a természet rendje szerint vissza akartak oda menni és vissza is mentek. Most fel kell tenni a kérdést: mi bűnük lehet ezeknek a magyaroknak, akiktől most a román kormány állampolgársági igazoltatást kér és azzal fenyegeti meg őket hivatalos kormánykijelentések szerint, hogy amennyiben ennek nem tudnak megfelelni, kényszerítik őket, mint állampolgárság nélkülieket, hogy hagyják el az ország területét? Mi bűnük lehet ezeknek az embereknek? Bármennyire kutatom is a választ önmagamban, nem találok más bűnt ezekre az emberekre nézve, csak egyedül lazt, hogy magyar származásúak. Igen t. Nemzetgyűlés! Félreértés ne essék: a ma Románia területén élő magyarság kisparasztokból, proletárokból, elszegényedett emberekből áll. Ez az emberréteg a mai demokráciában semmiképpen sem érdemli meg azt, hogy legszentebb jogától, állampolgárságától fosszák meg és ennek következtében abba a helyzetbe kerüljön, hogy itt a Duna táján újabb szégyenteljes népvándorlás induljon meg. Az interpellációt a külügyminiszter úrhoz intéztem, ide talán méltónak találják a magyar demokratikus nemzetgyűlést arra, hogy ebből a Házból az egész világ közvéleményéhez forduljak: vájjon helyesli-e a világ közvéleménye azt az állapotot, hogy embercsoportokból kizárólag azért, mert ebihez vagy ahhoz a fajhoz tartoznak, vagabundokat teremtsenek, kóbor cigánysorsra juttassanak embereket? Helyesnek tartjia-e a világ demokráciája azt, hogy amikor leszögezi az ember jogait az élethez és — tovább megyek, leszögezi az ember jogait a tűzhelyhez és a temetőhöz, akkor embereket demokratikus rendszerben és államokban ia teljes bizonytalanságnak dobjanak oda? Hallottam, hogy a magyar nemzet el akar menni a szomszéd államokkal szemben a végső áldozathozatalig azért, hogy a jóviszonyt megteremthesse és itt a parlamentben az egyik igen tiszteletreméltó párt részéről Romania évi július hó 30-án, kedden. 598 imániszterelnöke névszerint is dicséretben és elismerésben részesült. Legyen szabad azonban felhívnom a nemzet osztatlan lelkiismeretét arra, hogy nem ismétlődik-e meg ebben a dicséretben és ezeknek a tényeknek csak így egyszerű tudomásulvételében egy bibliai história fordítva? Amikor Izsák az ő két fiának örökségét készült kiadni, akkor Jákob fia odavitte a lencsét és magára tett egy kecskebőrt, hogy amikor az ő agg és meggyengült szemű apja meg fogja őt tapogatni, megismerhesse, hogy ki az igazi elsőszülött, akkor a kecskebőrt megtapogatván az elaggott Izsák azt mondotta, hogy a hang ugyan Jákobé, de a kéz mégis Ézsaué. Vájjon itt nem ez a, bibliai história történik-e megfordítva: a hang talán tetszetős a szomszéd államok részéről, azonban az a kéz, amely százezer és százezer ártatlan magyar ember torka felé irányul, talán mégsem az a kéz, amelyet demokratikusnak ismernek (Ugy van! Ugy van!) és nem az a kéz, (Kováts László (msz): Amely gyermekeket visz Romániába nyaralni ! )

255 amelyet felénk barátilag kinyújtottak. (Tetszés a kisgazdapárt fon és a szabadságpárton.) Igen t. Nemzetgyűlés! Szóvá kell tennem ezt az ügyet azért is, mert ma emberi sorsok intézése nem lehet egy állam szuverén joga. Meg van állapítva,, megállapítást nyert f a békeértekezleten is az, hogy Európa és a világ sorsáért osztatlan a felelősség, ez a világ osztatlanul felelős minden ember életéért és sorsáért. Hogy ezt én szóváteszem és kérem a külügyminiszter úr szíves válaszát, annak egy igen tiszteletreméltó és egyszerű oka van. T."Nemzetgyűlés! Mi itt a mi magyarjaink érdekében szólunk. Tudom, hogy nekünk magyaroknak számtalan sok súlyos bajunk van, amikor azonban egy édesanya a halálos ágyán fekszik ugyan, de meghallja, hogy gyermeke a szomszéd szobában félsír, akkor felkel a halottaságyáról és odamegy síró gyermekélhez. Ez a magyar édesanya adja nekem a jogot, hogy megszólaljak, mert hallja gyermekeinek síró szavát. Kérem a külügyminiszter urat, hogy ebben a kérdésben adjon megnyugtató választ. (Élénk helyeslés és taps a kisgazdapárton és a szabadságpárton.) Elnök; A külügyminiszter úr kivan szólni. Gyöngyösi János külügyminisizter: T. Nemzetgyűlés! Kötelességemnek tartom, hogy arra a kérdésre, amelyet Padányi Gulyás igen t. képviselő úr itt felvetett, azonnal választ adjak, tekintettel arra, hogy ez a kérdés több száz, (Kováts László (msz): Több százezer!) jelenleg a határon túl élő magyart állandó izgalomban tart. Ennek a kérdésnek súlyos voltát éreztem az első pillanattól kezdve, amikor először mutatkoztak nehézségek az állampolgárság kérdése körül, amikor olyan magyar nemzetiségű román állampolgárok, akik legtöbbször nem is a háborús pusztításoktól való félelemből, hanem kényszerből, katonai parancsra hagyták ei szülőhelyüket, lakóhelyüket, Nyugatról és Magyarországról kezdtek visszatérni eredeti lakóhelyükre. Már ekkor, múlt év októberében a román kormánnyal történt előzetes megállapodás után egy bizottságot küldtem ki a rendezetle.il állampolgársági kérdések megvitatására és letárgyalására. Ezek a tárgyalások — nem a magyar kormány hibájából —- nagyon elhúzód