Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-44

583 À nemzetgyűlés 44. ülése îMè tás ez? Nem volt pénz! — Zaj. — Az elnök csenget, — Közbeszólás a kommunistapárt soraiból; Szórakoztasson csak tovább!) Nekem erről ne beszéljen t. képviselőtársam, mert hogy mennyi pénz volt, hogy volt-e vagy nem, azt én jobban tudom, mint ön! (Némethy Jenő (msz): ö volt a pénzügyminiszter! — Justus Pál (szd): Meglátszik! — Közbeszólás a szabadságpártról: Addig nem is volt inflációi — Rudas László (kp): Hát azért volt infláció, mert ő volt a pénzügyminiszter! — Zaj, — Az elnök csenget.) Egy félesztendeig, illetve hat és félhónapig voltam pénzügyminiszter.

243 (Rudas László (kp): Elég volt! — Felkiáltások a kommunista* és a szociáldemokratapárt soraiból: Sok volt!) Azt elhiszem, hogy elég volt t. képviselőtársamnaJk, de amikor én eíbmentem, akkor csak ihat és félmilliárd bankjegy maradt forgalomban, most tessék megnézni, hogy mióta Önök a pénzügyminiszterek, azóta mennyi a bankjegy! (Derültség a szociáldemokratapárt és a kommunistapárt oldalán. — Kovács István (kp): Nem tudja, hogy milyen párthoz tartozik a pénzügyminiszter? — Lévay Zoltán (msz) : A quadrillióhoz mit szólnak? — Orbán László ökp) a szónok felé: Maga rúgott egyet a pengőn és äz gurult lefelé!) Ez a javaslat a kormánynak éppen olyan felhatalmazást ad az eddigi hibás inflációs pénzügyi politikának a nemzetgyűlés ellenőrzésétől függetlenül való folytatására» mint ahogy eddig mentek a dolgok gazdasági és pénzügyi téren. A 4. §, amely eredeti szövegében egyenesen a stabilizáció diszkreditálására lett volna alkalmas, még a pénzügyi bizottságban történt módosítás után sem alkalmas arra, hogy bizalmat keltsen a stabilizáció végrehajtóival szemben ,a nemzet lelkében. Mert igaz, hogy a hitelműveleteket csak a pénzügyi bizottság hozzájárulásával lehet foganatosítani, ez azonban csak egy nagyon kis rész. A legfontosabb az, hogy ki állapítja meg és mennyi az az öszszeg, amire a hitelművelet kell. A kormánynak most is teljesen szabadkeze van a kiadások mértéktelen teljesítésére, miként a múltban volt. (Némethy Jenő (msz): Parlamenti ellenőrzés nélkül!) T. Nemzetgyűlés! Elmondottam egy anekdotát a pénzügyi bizottságban, elmondom itt is s ezzel fejezem be felszólalásomat. Valamelyik vidéki falucska állomására megérkezett egy fővárosi úr és fuvarost keresett. Amikor a kínálkozók közül felült egynek a kocsijára, a másik azt mondotta: uram, miért ült annak a kocsijára, hiszen azt nam is ismeri, de engem ismer! — Honnan ismerném én önt? — kérdezi meglepetve az utas. — Hát nem tetszik emlékezni, két évvel ezelőtt is én vittem az urat a szomszédközségbe, amikor az árokba borultunk. (Derültség.) T. Nemzetgyűlés! Én a stabilizációt nem vagyok hajlandó annak a Gazdasági Főtanácsnak a kezébe tenni, (Rudas László (kp): Ez még az anekdotához tartozik?) amelyik egyszer már az árokba borított bennünket. (Kovács László (msz): Az volt az ország sírásója!) Minthogy ez a javaslat teljhatalmat ad gazdasági és pénzügyi téren a kormánynak és a gazdasági és pénzügyi életet eddig vezető szerveknek, és minthogy e szerveknek a működése a történelembeen is — nemcsak Európa mai életében — példátlan katasztrofális pénzügyi és gazdasági helyzetbe juttatott bennünévi július hó 30-án, kedden. 584 ket, nem vagyok bizalommal sem az egyik, sem a másik szerv iránt A törvényjavaslatot nem fogadom el(Taps a szabadságpárt soraiban. — A szónokot üdvözlik. — Buchinger Manó (szd): Ettől még megleszünk valahogy!) Elnök: Szólásra következik Dénes István képviselő űr.. (Gróh József (kg): Jelentkezem szólásra!) Dénes István képviselő urat illeti a szó. Dénes István (pk): T. Nemzetgyűlés! Magyarországnak, az összes politikai pártoknak, az egész magyar nemzetnek ebben a pillanatban az a legfontosabb émd'eke és kötelessége, hogy minden erejével a stabilizációt támogassa és a nemzet legszélesebb köreiben is felkeltse és biztosítsa a bizalmat a stabilizáció iránt. Hogy hozzászólók a felhatalmazási kérdéshez, teszem ezt mindénekelőtt elvi okokból. Emlékeztetek arra, hogy a régi időben felhatalmazásokkal, azaz rendelete kikel az a reakció dolgozott, amely már a reakciós parlamentet is ki akarta kapcsolni az ország ügyeinek intézéséből. A mostani kormány az előző kormányoktól átvette ezt a receptet és tényleg a magyar nemzetgyűlés kikapcsolásával akarja a problémákat és a kérdéseket gyorsabban intézni. En, t. Nemzetgyűlés, önöket, a magyar nemzet képviselőit becsülöm, értékelem. Meggyőződésem, hogy a magyar nép azért küldött minket ide, hogy intézzük hazánk sorsát minden komoly és nagy kérdésben és nem azért, hogy egy akármilyen tiszteletreméltó és derék kollégium, — amit hívhatnak Gazidlasági Főtanácsnak, hívhatnak minisztertanácsnak, vagy akárminek — rendeletekkel kormányozzon. Ez a demokráciának a leminősítése, a demokrácia lezüllesztése. Magyarán mondva azt jelenti, hogy a régi reakciós, rendszer szellemében a kormánykörök diktatórikus módon akarják az ország ügyeit intézni. (Lévay Zoltán (msz): Ügy van! — Apró Antal (kp): Talán nem éppen úgy!) A kormány beterjesztette az eddig kiadott rendeleteket. 1945-Jben számszerint 80 darabot, 1946-ban 130—140 darabot adtak ki. (Lévay Zoltán (msz): Csak darabszámban ennyi!) Ezekben a rendeletekben rendkívül súlyos, a magyar nép minden társadalmi rétegének érdekeit érintő kérdések foglaltatnak és ezekkel a rendeletekkel a nemzetgyűlés mellőzésével, a nemzetgyűlés feje felett intézkednek az országban. A kormány tehát nem méltatja anynyira sem a nemzetgyűlés tagjait, hogy idehozza legalábbis a kardinális kormányrenidleléteket, hogy megtárgyaljuk és megvitassuk azokat. Ismétlem, nem vonom kétségbe a kormány és a Gazdasági Főtanács tagjainak szellemi képességeit, tudását. Meggyőződésem, hogy mind derék, szociális gondolkozású emberek, akik akarják és szeretnék is az ország ügyeit helyesen intézni, de ebben a parlamentben nemcsak a munkáspártok kiváló képviselői és a parasztpártnak kiváló képviselői ülnek, hanem a középosztálynak is vannak reprezentatív képviselői. Több szem többet lát, több fej többet tud és szerintem minden kérdést ala. posabban, komolyabban lehetne megtárgyalni, így nem fordulnának elő azok a zavarok, amelyek majdnem minidén rendelet megjelenése után előfordulnak az országban, hogy visszaszívják, korrigálják, javítják a rendeleteket. Jönnek a tömegtüntetések, az elégedet.