Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-44

585 A nmnzetgyűlés 44. ülése 1946. lenségek, amelyek mindig alkalmasak arra. hogy nyugtalanságot, békétlenséget keltsenek az országban ok nélkül akkor, amikor éppen a nehéz időkre és a stabilizációra való tekin­tettel rendkívül fontos lenne, hogy minden vo­nalon abszolút nyugalom és békés állapot le. gyen mindaddig, amíg a forintot külföldön és belföldön erőssé nem tuldítuk tenni. A tájékoztatóban, amelyet a pénzügymi­niszter úr adott nekünk, nagyon helyesen az foglaltatik, hogy lezüllésünket pénzügyi és gazdasági téren szörnyű előzmények, a reakció szörnyű bűnei váltották ki, elsősorban az, hogy az ország tökéletesen pénz nélkül ma­radt- Kétségtelen, hogy alkotni, termelni kel­lett. Elismerés jár a kormánynak és a demo­kratikus pártoknak azért, hogy azokban a fej­vesztett, szétzüllött időkben, amikor a reakció előző prominens tagjai hazájukból megszök­tek, kezükbe vették a gyeplőt és megteremtet­ték azt a viszonylagos fejlődést ebben az or­szágban, amellyel megelőztük Ausztriát és megelőztük Németországot is. T. Nemzetgyűlés! Ezt koncedálom és elis­merem, nem mehetek el azonban szó nélkül bizonyos tények mellett. Nem szeretném, ha szellemi téren is mellékvágányra terelnék a stabilizáció kérdését. A Szabad Nép július 26-i számában nagyon helyesen a következő meg­állapítást tette az infláció elleni vezércikké­ben: »Az infláció a reakció kegyetlen fegy­vere, a dolgozó demokratikus Magyarország ellen«. Látjuk és tudjuk: formálisan éheznek a magyar dolgozó tömegek. Éheznek, de nem amiatt éheznek, mert a reakció csinálja ezt., hanem * azért éheznek, mert más okok miatt 'de süllyedtünk le, ahová lesüllyedtünk. (Egy hang a szociáldemokratapárton: Mik azok az okok?) Szerencsétlen, katasztrofális helyzetbe ke­rültünk. Ebben a hazában a reakció gyökerét hála. Istennek megsemmisítettük. (Ellentmon­dások a szociáldemokrata- és a kommunista­párton.) A reakció gyökere a feudalizmus és a nagybirtokrendszer volt. Ennek kitekertük a nyakát, ez nem létezik már. Létezik azonban még a reakciónak egy megmaradt gyenge haj­tása, a nagytőke. (Egy hang a kommunistapár­ton: És az összeköttetés! Meg a pénz! — Erdei István (szd): A furfangos ügyvédek!) T. kép­viselőtársam, hagyjon már békét a szegény ügyvédeknek. (Derültség és gúnyos felkiáltá­sok a szocíáldemokmtapárt soraiban: Szegé­nyek!) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Erdei István (szd): Ismerem a képviselő urat még munkáspárti korából!) Dénes István (pk): Az vagyok én most is, t. képviselő úr és az is maradok halálomig. (Erdei István (szd): Bethlentől kapta a pénzt!) Az én álláspontom az, hogy amíg mocsár van, addig gólyák és géniek mindig lesznek. (Erdei István (szd): Igen! Maga elég sokáig gémke­dett a BetMen-féle moosáribap!) 244 Elnök: Erdei képviselőtársamat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Dénes István (pk): T. képviselőtársam, ameddig az emberek között ilyen borzalmas ellentétek vannak, ameddig apa a gyermekét, szomszéd a szomszédját jelenti fel, ameddig káosz, zűrzavar van az emberi életben, addig ügyvédekre mindig szükség lesz. Amikor kint jártam Hollandiában, láttam egy képet. Egy parasztapa meghalt. Maradt Vét fia és örökségül egy tehén. Ahelyett, hogy évi július hó 30-án, kedden. 586 a két fiú megegyezett volna egymással, hogy a tehenet vagy eladják és megosztoznak a vé­teláron, vagy pedig az egyik megtartja, a má­sik pedig megkapja a rá eső ellenértéket, nem ezt csinálták, hanem az egyik örökös megfogta a tehén szarvát s húzta előre, a másik pedig megfogta a farkát, húzta hátra* és ez alatt az ügyvéd a tehén tőgye alá nyúlt és kifejte a sajtárba a tejet. (Rudas László (kp): A vé­gén .az ügyvédé lett a tehén!) Tehát ameddig az emberek ott tartanak földi életükben, ahol tartanak, hogy ezerféle választóvonal van közöttük, és embertársaik­ban ezerféle ellenséget látnak, addig ügyvé­diekre mindig szükség lesz. (Rudas László (kp): Hogy szítsák az ellentéteket! — Lévay Zoltán (msz): Éppen a kisemberek védője! — Egy hang a szabadságpárton: Művelt ember a jo got nem veti meg!) T. Nemzetgyűlés! Visszatérve a témámra, (Rudas László (kp) : Mire? A díványra'? 245 ál tá­jékoztató nagyon helyesen állapítja meg, hogy az infláció legfőbb oka a bank jegyprés igény­bevétele volt. Ezzel kapcsolatosan a Magyar Kommunista Párt akadémiáján Antos István államtitkár úr 246 aizit a kii jelentést; tette, —szóról ezóra idézem — hogy a fejőstehén szerepét az állam nem játszhatja tovább. Komoly, figyel­meztető szavak ezek, mert nyilvánvaló a pénz­ügyi államtitkár úr megjegyzéséből, hogy az államot és az államkasszát igen sokan fejős­tehénnek tartották és fejték. Csak felteszem a kérdést: azok a vezető politikusok és pártok, akik és amelyek a pénzügyi kormány ruidljánál vannak, miért engedték < azt, hogy az állam­kasszát, a fejőstehenet igen sokan állandóan megfejjék a dolgozó milliók rovására? (Lévay Zoltán (msz): Es hová lett a tej, amelyet ki^ fejtek?) További kérdésem az, hogy ha pedig vol­tak ilyen fejő emberek, akik az államkasszát fejték a kormány tudtával és nyilván hozzá­járulásával, miért nem hozza nyilvánosságra a pénzügyminiszter úr akkor, amikor egy ilyen javaslatot terjeszt elő, hogy kik voltak tehát azok, akik az államkasszát fejőstehénnek tekintették? De továbbmegyek t. Nemzetgyűlés, fel kell vetnem még azt a kéridést is a pénzügyminász­ter úrral szemben, — mert politikailag ő fe­lelős — hogy az államkasszának ezen megfe­jése által kikerült tej hova tűnt el (Ügy van! Ügy van! a pártonkívüli ellenzékiek és a sza­badságpártiak soraiban.) és a magyar kor­mány, a magyar pénzügyi kormányzat miként biztosítja, hogy ez a tej visszakerül a magyar nép dolgozóinak birtokába és tulajdonába? (Ügy van! Ügy van! a pártonkívüli ellenzé­kiek és a, szabadságpártiak soraiban.) T. Nemzetgyűlés, felelőtlenül egy államtit­kárnak, aki vezeti a pénzügyeket Magyaror­szágon, ilyen kijelentéseket nem lehet tennie, mert ha ezt akár külföldön elolvassák, amint­hogy elolvassák, akár belföldön a gondolkozók elolvassák, azt fogják mondani: kérem, mi azért koplalunk, azért szenvedünk, hogy itt egyesek állandóan fejjék az államkasszát és Időz söl jenek? (Juhász István (szd): Kik azok? — Lévay Zoltán (msz) : Kérdezze meg . Antos államtitkár urat, ő majd megmondja! Ö mon­dotta ezt. Mutassa, ki jegyzékben! — Egy hang a szabadságpárton: Antos államtitkártól kell Bnegkéráeteni! — Vásáry István (msz) Juhám István (szd) felé: Most már hallgat? Mert már elvtársról van szó! Most' beszéljen!)

Next

/
Thumbnails
Contents