Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-43

535 A nemzetgyűlés 43. ülése 1946. évi július hó 26-án, pénteken, 536 melyik nemzetiségnek, mert ha a magyarság azt követte volna, amit nemzetiségeink követtek az elmúlt huszonöt év alatt Trianon után, akkor ma nem volna probléma FelsőMagyarország, Erdély, Délvidék és & többi vidék, mert mind ímegmagyarosc-dtak volna, a nemzetiségek mind asszimilálódtak volna. De .Magyarország nem kényszeríttette ezt. Húsz év alatt többet veszített a magyarság ezeken a területeken, mint a nemzetiségek ezer év alatt. Nem vitás tehát, hogy nekünk megvan a történelmi jussunk, jogunk nénrajzi határainkhoz, a magyarságnak egyséigben való együttéléséhez, egy becsatolásához és ahhoz a bégéhez, amelyet — hiába igyekeznek mások félremagyarázni — mi nem érdemeltünk meg, nem szolgáltunk rá arra, hogy Magyarországot a legszigorúbban büntessék ezen a. béketárgvaláson„ éppen úgy, amint az előbbi világháború után Trianonban tették. Az e'lhangizorfít felszólalásokra kevés mondanivíalóm van, hiszen eléggé ecsetelték már e kérdést Egy memorandumot kívánok itt felolvasni, amelyet az erdélyi magyarság .juttatotit, el hozzám, s amelyben panaszait és aggodalmait tárja fel (olvassa): »Közvetlenül az eis ê világháborúnak befejezése után az európai biztonsági politika alapvető problémája volt: megakadályozni a (germán imperializmus korlátlan, egész Európát hatalma alá tipró szándékait. Az európai biztonsági politika élharcos szerepét Franciaország vállalta. Mivel a német oolitikíai gazdasági és katonai szempontból Euróüa leggyengébb oontját, a Dunamedencét igvelkezett gazdaságilag és katonailag átkarolni, ézérttl az új francia biztonsági koncepció ebben a térségben igyekezett valami xíi rendező gondolatot hozni a kisiantant felállításával. Itt kezdődött a francia politika balfogása, amely Európa függetlenségét kívánta képviselni. A trianoni békével a francia hatalmi politika felbontja: a történelmi Magyarország állam- és területi szervezetét. Súlyos balfogás volt. amely problémák nemismerésébő'l eredt. A békerendezők hiányos történelmi ismereitelk folvtán Magyarország felett, miint szándékos háborús f őbűnös felett ítélkeztek. Nem vették figyelembe, hogy a Habsburgok uralmáig Magyarország nemcsak Európát, hanem a Dunamedencét is eredményesen védelmezte meg saját népe megitiizedelése árán is az Európai függetlensége ellen törő bármilyen nagyhatalmi sízándék ellen (német császárság, ozmán birodalom.). A négyszázéves Habsburg uralom felőrölte a magyar népi erőket és kipusztította azt a magyar vezetőosztályt, amely a magyar történelmi hivatás öntudatos hordozója volt. Megindult Magyarország lelki, gazdasági kolonizációja. A Habsburgok nagyszámú német elemeket telepítetteik be az országba, isi ez a politikai kolonizáció a Bach-korszak után sem ért, véget. A sváb és szász százezrekből az osztrák németesítési politika kiépítette a magyar államapparátus vezetésében a maga megbízható bázisait. Ezt a szempontot a trianoni békerendezés nem vette figyelembe és Magyarországot, mint meggyőződéses német hatalmi támasznontot kezelte. Nem vette figyelembe Magyarország történelmi szeregét, s ahelyett, hogy a magyar népi erő felszabadításával teremitett volna oly erős bázist a Drang nach Osten-nel szemben, .Magyarországot népi és területi vonatkozásban szétdarabolta. r Magyarország a germán imperializmus második kísérletével szemben sem tudta a fenti okokból európai történelmi hivatását betölteni. A nagy demokráciák a világ problémáinak egységét új jelszavakban fogalmazták meg: a béke, a háború, a világgazdaság oszthatatlan. Ez annyit jelent, hogy a világ békeművénok, politikai vagy gazdasági rendszerének szerkezetében bárhol beáll egy parányi Ms törés vagy hiba, az egész világot behálózó konstrukció mechanizmusa megáll, illetve felborítja az együttműködés lehetőségét. Leszűkítve a világ politikai problémáit a Dunamedence térségére, az eddigi béketárgyalási anyagból, valamint a magyar kormány béketervezeteinek kísérleteiből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy míg egyfelől a nagyhatalmak ma sem látják a dunamedencei kis népek együttműködésének .Európát egységbe fogó jelentőségét, addig másol dalról a magyar kormány nem vonta le ennek tanulságát és nem tudta eddig a magyar problémát az európai, illetve a világbéke rendezésének horizontjába beállítani és egy olyan koncepciót sugalmazni a rendező nagyhatalmak iszámára, amely koncepcióban a magyar kérdés^ nem mint egy önző, öncélú, szűkkeblű, nacionalista-soviniszta igény jelentkezik, hanem logikus észokkal bizonyítható tervként ágyazódik be az európai biztonsági szempontokba. A hiba nem a nagyhatalmak hibája elsősorban. Az első világháború utáni magyar propagandát és a magyar revízió megfogalmazását a magyar feudál-kapitalizmus terjeszkedéseinek szándékai fogalmazták meg, amikor történelmi jogokra való hivatkozással kizárólagos magyar uralmi gondolatnak igyekeztek híveket szerezni a nagymagyarországi térség viszonylatában. Ez a revizionista megfogalmazás nem volt alkalmas arra, hogy a.z Európát fenyegető várható., újraéledő német nagyhatalmi törekvésekkel szemben védelmi _ egységbe vonja Európa legsebezhetőbb pontját, a Dunamedence kis nemzeteinek népeit és terű; léteit. Nem is beszélve • arról, hogy az utolsó huszonöt esztendő belpolitikája a magyar belső erőket egy új társadalmi és gazdasági rendezéssel nemhogy nem szabadította fel, hanem elnyomta, és ezzel a megmaradt Magyarország történelmi erejét önmaga csonkította meg, A magyar kormányzat feladatai az európai békét rendező nagvhatalmakkal szemben az alábbiakban fogalmazhatók meg (olvassa): »A rendelkeizésütnkre álló adatok alapján, bizonyítani kell azt az igazságot, hogy sajátos helyzetünk mértékéig mind katonai, mind gazdasági és politikai téren igyekeztünk cabotai ni Németország háborús szándékait. (Egy hang \® szabadsáppárt oldalán: E? í^az!) Bizonyítanunk kell, hogy a német politika a kis szomszéd

1 népek fegyveres erejével is készen állt a magyar államiság kereteinek felszámolására. Bizonyítanunk kell, hogy a francia kisantantkoncepc'ó, mint biztonsági szervezet, a szükséges beavatkozás pillanatában nemcsak hogy felmondta a szolgálatot, hanem a szervezet egyes tagjai önző nacionalista érdekből területi gyarapodásuk érdekében egyenesen hátbatámadták a német törekvésekkel szembenálló bázisokat vagy kiszolgálták a né' metek hatalmi célkitűzéseit.