Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-43

533 A nemzetgyűlés 43. ülése 1946. Innen van az, hagy sohasem is volt Franciaországban kedvezőbb légikör eigiy magyar politika számára, mint ma és ezt a légkörit addig kell kihasználnunk, amíg hatása érezhető. T. Nemzetgyűlés! Nekünk, de egész Európának továbbra is szellemi tanítómestere marad Franciaország és szellemi központja Paris. Ez az a város, ahonnan már egy évezred óitia árad a humanizmus a vilá'g minden tája felé és Paris ma im, mint régen az a fej, amely saját hajain töprengve, az egészi világért sőt sokszor az egész világ helyett gondolkodik. Külpolitikai vonatkozásban ez azt jeleníti, hogy Paris marad Franciaország átmeneti anyagi gyengülése idején is a világ szellemi, vagy mondjuk érzelmi fővárosa, mert minden ösztönzésre, amely innen ered, figyel az eigész világ, érezve, hogy valami ötlet, észszerűség,, érdekes emberi újdonság van benne és hogy Franciaország minden politikai tettének visszhangja lehet az egész világon. Nekünk, magyaroknak, különösen jó iskola ma is Franciaország, ahol egy haladó, szoeiá-. lis érzéssel telített, modern katolikus demokrácia, a jelenlegi többségi párt, egy idealista magas szellemi 'célokért küzdő humanista szocializmussal és egy a nagy francia szellemi . örökséget nagy becsben tartó kommunistapárttal egyetértésben mutatia meur a világ ellőtt, hogyan lehet a nézeteik különbözősége mellett i« teljes harmóniában dolgozni a hazáért anélkül, hogy a demokrácia tiszta elvein, az emberi jogokon és szabadságon a legkisebb csorba esnék. A francia gondok sok mindenben hasonlítanak a magyar gondokhoz, de a franciR közéleti szellem iogtisztelétben, önzetlenségben és emberiességben magasan felette áll Közép-Európa közszellemének, ahol a hitle; rizmus és a háború rettenetesen demoralizáló sátáni szelleme ma is mardossa a lelkeket, embertelen gyűlöletre, bosszúra, lopásra, sőt kínzásra, gyilkolásra biztatva. Nagyon kívánatos lett volna tehát, ha a nyugatjáró küldöttség a francia kormánnyal if behatóbban tárgyalt volna a magyar bófoecélok és a vele összefüggő kérdések dolgában, ismertette volna vele a magyar bajokat és eredményeket s egyúttal felhasználva párisi tartózkodását, megtárgyalta volna a magyarfrancia kulturális és gazdasági érintkezés lehetőségeit, részletesen előre elkészített Programm szerint. Tudom, hogy egy ilyen természetű tárgyalás egy kissé elütött volna az egész kiküldetés iellesrétől, de a franciák szívéhez legjobban az ő wnátos «mellemiséffüknri keresetül lehet hozzáférni s ok szívesen mérik a népeket azzal a mértékVpl amellvo,! pzok is mertnek a franeia kultúráiból. Önző, de egyúttal önzetlen szempont ez, mert csak haszonnal járhat azok számára, akjik belőle részesednek. Szeretném, ha a magyar külpolitika mindenkor szem előtt tartaná azt a tételt, hogy az út a mi* számunkra sokszor Londonba és Washingtonba, de nem egyszer Moszkvába is Parison keresztül vezet. S ha Magyarország külpolitikai helyzetét úgy fogjuk fel. mint ahogyan a miniszterelnök úr itt meghatározta: mint egy olyan országét, amelyen a világ hatalmas nemzeteinek politikája harmonikusan találkozna tik. akkor mi a mi kis bárkánkat nyneodtan hozzáköthetjük a nagy francia hajóhoz, mert menetirányunk ezzel 'íem változik, hiszen Franciaország, mint nagyhatalom,, évi július hó 26-án, pénteken. 534 mindenkor a nemzetek és népek megbékélésének politikáját szolgálja. Csak ezt az egy szempontot óhajtottam rövid hozzászólásommal a kormányzat szíves figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Búzás Márton képviselő úr. Búzás Márton (pk): T. Nemzetgyűlés! Az itt elha,ngzott miniszterelnöki beszámolóból és az ahhoz elhangzott hozzászólásokból érdekes tanulságot vonhatunk lé. Úgy fest a dolog, mintha nem azonos érdekek vezetnének mindannyiunkat a külpolitika kérdésében, mintha itt külön-külön célok, külön érdekek volnának azok a hajtó erők, amelyek az új Magyarország útját megszabni kívánják. Márpedig azt hiszem, hogy a magyarság kérdésében, a magyarság tekintélyes részének esetleg nagyon hosszú időre való. elszakításában és az elszakított magyarságnak magyarságában való megőrzésében nem lehet a magyar emberek között vita. A béketárgyalások előtt állunk, s az utolsó pillanatokban hozzuk elő ezeket a kérdéseket, amelyekről hónapokkal ezelőtt kellett volna itt vitatkoznunk. (Slachta Margit (pk): Ügy van!) Az utolsó pillanatban próbálunk ititl jobbra és balra hatni, próbáljuk meggyőzni egymást arról, hogy nem jól áll a magyarság szénája, ügye, mert a nagy bizalom és bizakodás után roppant nagy pesszimizmus, letargia, mindenről való lemondás szelleme sugárzik szét. Erre az okot éppen az adta meg, hogy a kormány nem foglalkozott kellő időben ezzel a kérdéssel és nem engedte vele foglalkoztni a nemzetgyűlést sem. Nem lehet közömbös számunkra, hogy Erdélyben az elszakított magyarság milyen sorsba jűti, milyen bánásmódban részesül a békekötés után. Ha az ember a külföldi lapjelentéseiket olvassa, amelyek a' Nemzetek Szövetségének intencióiról szólnak, akkor szinte hihetetlennek tűnik fel, hogy most olyan békét akarnak csinálni, amely egyszersmindenkorra kiküszöböli a háborút, d<* ugyanakkor elvetik a tűzcsóvát is- Nem lehet hosszú időre békét csinálni úgy', ha nemzeteket szétszaggatnak egymástól és nagy tömegek idegen szolgaságba, idegen elnyomás alá kerülnek. Ha ezeket a problémákat megvizsgáljuk, akkor nem hálával kell tartoznunk a kormánynak, hanem igenis szemrehányással, mert a kormánynak idejében kellett volna feltárnia mindezeket a magyar igazságokat. Kérdés, hogy érünk-e még el valamit akkor, ha most már vita nélkül, egységesen foglaljuk el ezt az álláspontot. De még akkor is el kell foglalni ebben a kérdésben azt a legszigorúbb magyar álláspontot, hogy a magyairlakta területek szigorúan és maradék nélkül Magyarországhoz kell hogy csatoltassanak. A magyarság ezeréves ittlétével beigazolta, hogy nem volt elnyomója egyik kisebbségnek sem, mert ha megnézzük társadalmi fejlődésünket, megállapíthatjuk, hogy ebben a)z országban a magyarság volt a leghátrányosabb helyzetben, nemzetiségeinkből sokkal többen, sokkal nagyobb arányban kerültek a jobb megélhetésű kategóriákba, mint a tősgyökeres magyarság, tehát tagadom, hogy a magyarság soviniszta lett volna, tagadom, hogy a magyarság elnyomója lett volna bár34*