Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-43
511 A nemzetgyűlés 43. ülése 1946. egész beállítottsága, arca, magatartása, attitűdje demokráciaellenes, ezzel megtölteni a világsajtót: ez a legrosszabb szolgálat, amelyet ma valaki hazájának itt, ezen a földön csak tehet. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a kisgazdapárt és a szabadságpárt old\a\lán. — Kováts László (msz): Ez az igazság! — Révai József (kp) — a kisgazdapárt felé: Látjuk, nagy az egyetértés! Gratulálunk! — Parragi György (kg) közbeszól. — Ternay István (msz) : Magyar egyetértés! — Bognár József (kg) és mások a kisgazdapárt oldalán: Kovács Imrénél láttuk a »nagy egyetértést«! — Orbán László (kp): Tudjuk, tudjuk : kifelé szólt! Majd a Neue Züricher Nachrichten holnap újabb cikket fog írni! 217 — Zaj.) T. Nemzetgyűlés! A lelki előkészítés tehát nem volt megfelelő, ezen azonban enyhíthetett volna. a béke technikai előkészítése, enyhíthetett.;volna az, ha a magyar kormány minden ' tőle telhetőt megtett volna arra, hogy a békét kellő módon előkészítse, a nagyhatalmakkal és azoknak az érdektársaival, a kisebb államokkal, .amelyek nagyon hatékonyan léphetnek fel a nemzetközi fórumok előtt érettünk, az összeköttetést kiépítette volna, egyszóval, ha aktív békeelőkészítést csinált volna. Sajnos, meg kell állapítani, hogy ezen a téren sem volt megfelelő a békeelőkészítés. . Kovács Imre képviselőtársam — bocsánatot kérek, hogy noha ő a koalícióhoz tartozik, én meg nem, de megint kénytelen vagyok neki helyeselni — elmondotta itt, hogy ő már az elmúlt év szeptemberében indítványozta egy, a pártok közül, kiválasztandó békeelőkészítő bizottság delegálását. Mindez nem történt meg. Nem történt meg pedig miért? Mert itt és ebben áz egy kérdésiben, sajnos, a koalíció nem bizonyult helyesnek és életképesnek, a koalíció pártjai között kellő időben a külpolitika és a békecélok tekintetében nem lehetett a kívánatos összhangot megteremteni. {Úgy van! Ügy van! a szabadságpárton. — Némethy Jenő (msz): Ki akadályozta meg 1 ?) Távol áll tőlem, hogy most rekrimináljak és próbáljam bizonyítani azt, hogy egyik vagy másik pártnak a magatartása volt ennek az oJca. Engedjék meg annak a szerény és minden agresszív éltől mentes megállapítását, #- abban az időben még én is az egyik koalíciós pártnak voltam méltatlan tagja... (Révész Ferenc (szd) : Sőt, miniszterelnökjelöltje! — Ügy van! Ügy van! a szabadságpárton. — Lévay Zoltán (msz): Nem fogja szégyelni! — Zaj. — Kováts László (msz) — a szociáldemokratapárt felé. 4 Kijárta nekünk az útlevelet. Köszönet érte és hála! — Révész Ferene (szd): A hamis útlevélre céloz? Nem utazik vele messze!) 218 T. Nemzetgyűlés! Nem akarok itt ítéletet mondani — ismétlem — arról, hogy ki volt ennek az oka, de engedjék meg minden agreszszív él néUkül annak megállapítását, hogy valamennyien felelősek Vagyuink, mert mindnyájan előbb voltunk itt pártemJberek és csak azután voltunk magyarok ebben az elmúlt néhány hónapban, amikor mindenekelőtt magyaroknak kellett volna lennünk. (Úgy van! Úgy van! a szabadságpárton. — Szórványos ellewlmondások-) Kétségtelen ténv tehát az, hogy egy ilyen egységes békefelfogás nem alakul ki Magyarországon. Legyen szabad rámutatnom, arra, hogy mi specialitás vagyunk ezen a téreto a világon. Nincs még egy állama a földkerekségnek, ahol egy ilyen kardinális évi július hó 26-án, pénteken. 512 külpolitikai (kérdésben a nemzet egyes rétegeit, pártjait, csoportjait nézeteltérés választaná el egymástól és ez a legnagyobb szerencsétlensége egy államnak, (tíucninger Manó, (szd): Nem egészen így van!), mert a belpolitikában összerúghatjuk a patkót úgy, ahogy akarjuk, lehetnek közöttünk a legélesebb véleményeltéréseik, ellenbetai külpolitikai célok tekintetében az a fokmérője egy nemzet egészséges voltának, hogy egyetértenek a pártok s a külpolitikában nincs eltérés közöttük, (Rudas László (kg): A belpolitika nem külpolitika?) Grozának a külpolitikai programja semmiben sem tér el Maniu* 1 * külpolitikai proerram ; jától, (Ügy van! a szabadságpárton. — Révai József (kp ) : Erős tévedés. Sulyok képviselő ur ! ) és bár belpolitikai tekintetben olyan differenciák vannak közöttük, hogy nyugodtam megfojtanák egymást egy kanál viaben, amikor Románia határainak integritásáról van szo. akkor Groza legalább olyan soviniszta,, mint Maniu. (Úgy van! Úgy van! a szabadságpárton. — Révai József (kp) Súlyos tévedés! — Rudas László (kp) Sulyokos tévedés!) Csak néhány dátumra kall rámutatnom, amelyet az e téren lefolytatott tárgyalásokról ismerek, hogy igazoljam, hogy itt ia technikai békeelőkészítés neui folyt azzal az eréllyel, amellyel kellett volna folynia. Amennyire az anyagot ismerem, úgy tudom, hogy január 23-án, vagy március 4-á'ni folytak itt pártközi értekezletek., armelyek teljes eredménytelenségerei végződtek. így érkeztünk el végre április 25-éhez, amikor megszületett a magyar 'kormány aide jmémoire-ja amely a magyar békecélokat feltárja. Ez kiérkezett a, nagyhatalmiak elé, a négy külügyminiszter elé, de sajnos, imár elkésve. Fizikailag még jókor érkezett, mert hiszen a dönltés előtt talán két nappal ott volt, azonban arra máir nem volt idő, hogy ennek figyelmet szenteljenek és áttanulmányozzák. Erre azt lehet mondani, t. Nemzetgyűlés, amint mondják is, hogy hiába érkezett volna meg kellő időben, úgysem használt volna nekünk! mert hiszen a mi sorsunk már eldönltött kérdés volt ebben az időben. De vájjon megnyugtatja-e lelkiismeretünket az, hogy ha hiábavaló volltl is ez a munka, nem végeztük el és hla százszor meg ás vagyaink arról győződve, hogy hiábavaló munkát végzünk és ha minden idegszálunkban. benne van is az, hogy úgysem tudunk segíteni, vájjon nem kell-e a segítséget akkor is megkísérelnünk? Hát a gyógyíthatatlannak látszó beteget nem kell szanatóriumba» kórházba bevinni és a hozzátartozók nem teszijk pénzzé 'az utolsó értéküket, hogy a betegen segítsenek akkor is, ha tudják, hogy gyógyíthatatlan, ha az ÖTVÖS százszor is kijelenti, hogy gyógyíthatatlan, de a lelkiismeretük meeds azt diktálja, hogy ne nyugodjanak, csináljanak meg mindent hátha az utolsó pillana'bqn csőd« tö^+énik? Es bq ery nyomorult emjberroinesot, akibe csak hálni jár a lélek és akinek az élete nem ér egy fabatkát sem, enynyire ápolnak és gondoznak, akkor egy nemzetnek, amely szintén ott fekszik az operációs, asztalon, felelős vezetői nem kéli, hogy kifejtsék ugyanezt a gondosságot? Ezek. azonban csak technikai részletei a békeelőkészítésnek, sokkal* nagyobb hiba az, — és itt látom én a magyarságnak a jelenben legnagyobb tragédiáját — hogy habozó, bizony-
