Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-43

509 A nemzetgyűlés 43. ülése 1946. országot a germán rabság alól, hanem természetes és • magátólértetődő annak következtében is, hogy Közép-Keleteurópában, a Dunavölgyében, ahol mi is élünk, a kezdeményező lépések a külpolitikában természetszerűleg a Szovjetuniót illetik meg. Amint a> világon senki nem csodálkozhatok azon, hogy például Hollandiában, Belgiumiban, Dániában, vagyis az Európa nyugati peremén fekvő államokban a nagyhatalmi befolyások közül elsősorban az angolszász befolyás érvényesül, ugyanúgy természetellenes idtolgot követelne az is, aki a mi területünkön, Kelet-Európában a Szovjetunió politikájának elsőbbségét el akarná vitatni. A sorrend tehát helyes volt. Helyes volt az is, hogy most, mielőtt sorsunkról döntenek, megpróbáltunk szimpátiát kelteni ez iránt a sokat rágalmazott, vagy nem ismert, vagy félreismert nép iránt. Csodálatosan kevés ' az, amit rólunk a nyugati nemzetek általában tudnak, és amit tudnak, azt is rendszerint rosszul tudják. A magyar népet általában rosz> szül ítélik meg, izgága, a demokratikus fejlődésre alkalmatlan fajtának, kevert népnek tartják és nem ismerik azokat a hatalmas, nemzetfenntartó és építő tulajdonságokat, amelyek ebben a népben, különösen a népnek .eddig politikai öntudat nélkül élt legalsó rétegeiben olyan mértékben vannak meg, mint kevés más népben a világon. Fel kellett tárni ennek a népnek igazi arcát, be kellett mutatni külföldön; a kormány küldöttsége tehát jó missziót vállalt, amikor ezt a kötelezettséget magara vállalta. De éppen azért, t Nemzetgyűlés^ mert ez a kérdés ennyire fontos, ennyire életbevágó, mert egy elmúlt korszak mulasztásait van hivatva jóvátenni és a jövő kiépítéséhez van hivatva a fundamentumot lerakni, meg kell nézni, hogy ennek, az útnak előkészítése -kellő formában megtörtént-e, megtett-e a kormány mindent, elvégzett-e mindent, hogy látogatása kellően legyen előkészítve, hogy megfelelő hangulat, megfelelő atmoszféra fogadja odakünn külföldi útján. Nem arra gondolok, hogy az útipoggyász rendesen be legyen csomagolva és menetrend szerint történjék az indulás, hanem arra gondolok az előkészítésnél, hogy mindent megtettünk-e arra, hogy amikor szemtől szembe kerülnek a magyar államférfiak Nyugat nagy államfér fiaival, akkor azok abban a hangulatban legyenek, hogy bennülik ha nem is barátot, mert hiszen attól meg' messze vagyunk, de minden esetre a feleméleendő és megsegítendő elesettet lássák. T. Nemzetgyűlés! Ha ezt a kérdést vetem fel, akkor sajnálatosan nemmel kell válaszolnom a kérdésre, és legjobb megítélésem, lelkiismeretem szerint azt kell mondanom, hogy ennek az útnak az előkészítése nem helyesen történt meg. Súlyos hibák történtek a magyar kormány, elsősorban a miniszterelnök r úr ítészéről, amely hibák eleve jeges atmoszférát teremtettek a magyar .küldöttség látogatásához. Ilyen súlyos hibának kell tartanom a miniszterelnök úr pécsi beszédében elhangzott azokat a kijelentéseket, amelyeket a trieszti kérdés megoldására vonatkozóan tett.

216 (Az elnöki széket 11 óra 43 perckor Kéthly Anna foglalja el.) Egy nemzetközi bírói fórum előtt állunk mint vádlottak. Igazságos, vagy a legjobb • évi július hó 26-án, pénteken. Ü10 esetben kegyelmes ítéletet várunk. Hogyan lehetséges az, hogy mi, akik magúnk is vádlottak vagyunk, még pedig a vádlottak sorában a legrongyabbak, a legkivetettebbek, mert hiszen ennek a háborúnak ini vagyunk a legeslegutolsó vesztesei, mondom, hogyan lehet az, hogy mi, akik magunk is vádlottak vagyunk, beálljunk bírónak egy ez előtt a fórum előtt folyó másik kérdésben, és ítéletet mondjunk a nagyhatalmak egy sarkalatos vitájában? Igen t. Nemzetgyűlési Fel kell ismerni azt a helyzetet, amelybe az emberiség, a világ hatalmai ennek a háborúnak' befejezése után kerültek. Kovács Imre előttem felszólalt képviselőtársam, akinek ezirányú okfejtéseivel teljesen egyetértek, rámutatott arra, hogy egy progresszív háború után konzervatív- béke készül. A háború progresszív volt: az emberiség f egyetemes fejlődésének nemes gondolatát írta zászlajára, ezért küzdöttek milliók és milliók a retrográd elnyomás ellen, ezért ontották vérüket különféle népeknek minden rétegből rekrutálódott hadseregei. Ezzel szemben az emberiség ebből a háborúból sem vonta le a végső tanulságot, és nem progreszszív

?< hanem retrográd, konzervatív békét akar kötni,. és megint hatalmi pozíciók kiépítését tekintik a nagyhatalmak kölcsönösen — a mi szemünkkel nézve helytelenül, a maguk szemével nézve, megérthetően — elsőrendű feladatuknak. Ennek a nagyhatalmi pozícióépítésnek egyik sarkalatos pontja éppen Trieszt (Révai József (kp): A progressziónak is szüksége van hatalmi pozíciókra!) amely ma ugyanúgy az emberiség első kérdései közé tartozik, mint valamikor a sokat hangoztatott keleti kérdés, vagy Szuez, India, Gibraltár kérdése, vagy egyik-másik hasonló kérdés; most a földkerekség egyik legkényesebb pontja Trieszt volt. A nagyhatalmak e körül vívják meg, egyelőre szellemi síkon, a harcukat, — remélem, nem is megy ez a harc tovább — de nekünk ebbe^ beleavatkoznunk, beleszólnunk nemcsak szerénytelenség, hanem vétek is a magyar jövővel szemben, mert nekünk mind a két irányban egyformán csak egy gesztust és egy arcot szabad mutatnunk ebben a kérdésben: a teljes és tökéletes érdektelenséget. (Ügy van! — Taps a szabadságpárt soraiban.) De nem volt helyes a látogatás előkészítése más szempontból sem. Én vagyok ebben a Házban az utolsó, aki hajlandó volnék letagadni azt, hogy sajnálatos merényletek történtek az elmúlt hónapok alatt Magyarországon. Minden körülmények között vallom, hogy a legszigorúbb eszközökkel meg kell torolni ezeket a merényleteket és oda kell hatni, hogy többé ne forduljanak elő, mert az ország jövőjét veszélyezteti az az őrült, aki fegyvert fog a kezébe és az itt nálunk most megszálló szolgálatot teljesítő felszabadító hadsereg tagjai ellen fordul. De igen t. Nemzetgyűlés, t túlmenni a megtörtént eseményeken, valótlan híreket kitalálni, fasiszta összeesküvések legendáját szőni belpolitikai kérdések előbbrevitelé céljából és azt a látszatot kelteni, mintha ez az egész ország egy merő ingovány volna, ahol egyéb sincs, mint az alkalmas kitörésre váró, meglapuló fasiszta' erők, s úgy állítani be a külföldön, hogy itt egy egész nagy, hatalmas szervezet, a katolikus egyház egyebet sem csinál, mint titkos konventikulumokon összeesküvéseket sző a demokrácia ellen s az