Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-43

507 A nemzetgyűlés 43. ülése 1946. radni. A demokráciát nem konjunkturális kérdésnek tekintjük. Ma nem azért vagyunk demokraták, mert a háború ilyenformán végződött, hanem azért vagyunk demokraták, mert a demokráciát tartjuk az emberhez egyedül méltó élet- és államformának. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps a kisgazdapárt, a szociáldemokratapárt és a szabadságpárt soraiban-) És t. Nemzetgyűlés, jólban-rosszban demokratáknak kell lennünk. (Úgy van! Úgy van! a szabadságpárt oldalán.) Ha a demokrácia veszélyben van, nekünk azon nem rúgni kell, hanem azt meg kell védeni, meg kell tartani minden körülmények közt. (Ügy van! Ügy van! — Taps a Ms gazda, és a szabadságpárt oldalán.) Mivel a nyugati út feletti vitánál ezóha került a koalíció kérdése is, a Nemzeti Parasztpárt nevében legyen szabad megmondanom, hogy mi feltétlenül a koalíció hívei vagyunk. A koalíció hívei vagyunk, mert azokat a nagy feladatokat, amelyek még ezen túl is előttünk állanak, csak koalíciós politikával leihet megoldani. Áki arra spekulál, hogy a békekötés után a koalíciót fel kell bontani, az vagy sö' tétbe akar ugrani, vagy kalandorpolitikát akar kezdeni. (Ügy van! Ügy van!) A békekötés után is fenn kell tartani a koalíciót. (Ügy van! a kisgazdapárton.) Fenn kell tartani azért, mert ahogy értesülhetünk, sajnos,. Parisban már nem sok reményünk^

"leihet arra, hogy a területi igényeinket kielégítik és ha erre érzékenyen reagál a magyar társadalom, a nemzet lelkiismerete ellen vét az, aki ezt ki akarja használni politikai célokra és ezzel akarja megteremteni a maga számárai a tömegbázist, hogy egyedül azon induljon el a politikában. (Taps a parasztpárton.) Szükség van a koalícióra továbbra is, azonban legyünk tekintettel a magyar társadalom, a demokratikus magyar társadalom érzékenységéra (Parragi György (kg): A demokráciára!) Legyünk tekintettel arra, hogy mégiscsak úgy volna szép a mi demokráciánk, ha azok a magyarok, akik itt élnek közvetlenül a határaink mellett, Romániában, vagy Csehszlovákiában itt a magyar demokráciában élhetnének. (Taps a paraszt-, a kisgazda-, a szabadság- és a szocialdemokratapárt oldalán.) T. Nemzetgyűlés! A béke is tulajdonkép; pen harc. A békéért is kell harcolni. Ha mi a háborút elvesztettük, legalább a békét nyerjük meg. Én reménykedem abban, hogy ha sikerült a háború eszmei egységét megteremteni, a béke eszmei egysége is megvalósul. Mi nem tudunk másra hivatkozni, mint az igazunkra. Ha azonban olyan tökéletes, precíz munkát végeztek a győztesek, olyan tökéletes hadi eszközöket készítettek, laboratóriumokban, gyárakban kikísérletezték a legapróbb részletekig és tömegében legyártottál^ akkor remélhetőleg ilyen precízen fogják megvizsgálni a békekérdéseket is részleteiben, hogy hibát, tévedést ne kövessenek el, mert a tökéletes győzelmet csak ilyen módon koronázhatja meg a tökéletes béke. Pártom nevébetm a miniszterelnök úr beszámolóját a kormánydelegáció nyugati útjáról helyesléssel tudomásul veszem. (Taps a paraszt; a kisgazda? és a szabadságpárt oldalán. — A szónokot üdvözlik.) Elnök.- Acsay László képviselő úr, mint a nemzetgyűlés pénzügyi, valiamint alkotmányjogi és közjogi bizottságának előadója kívaű. évi július hó 26-án, pénteken. Ő03 jelentést ten/ná. Az előadó urat illeti a szó. > Acsay László (kg) előadó: T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém beterjeszteni a pénzügyi, valamint az alikotmányjogi és közjogi bizottság együttes jelentését az állaimnáztaoptásinaik az 1946. évi január hó 1. (napjától 1946.' évi október hó 31. napjáig terjedő viteléről szóló tör vény javaslat tárgyában. Tisztelettel -kérem, hogy a-jelentést és a hozzá mellékelt tájékoztató jelentés kinyomtatását és szétosztását elrendelni s a törvényjavasiliat tárgyalását annakidején napirendre tűzni méltóztassék. Elnök: Az előadó úr által benyújtott jelentést a nemzetgyűlési kinyomtatja, tagjai közt szótosztja; annak napirelndre tűzése iránt későbib fogok a t. Nemzetgyűlésnek előterjesztésit tenni. Szólásra következik a kijelölt szónokok közül Sulyok Dezső képviselő úr. Sulyok Dezső (msz): T. Nemzetgyűlés Î (Halljuk! Halljuk! Taps a szabadságpárton.) Csak a legnagyobb elismerés és dicséret hangján szólhatok a miniszterelnök úrról és három minisztertársáról, akik a /korábbi moszkvai út abszolválása után ellátogattak a nyugat miagy fővárosaiba, Washingtonba, Londonba és Párisha, hogy ot't is szószólói legyenek a békekötés előtt a magyar ügynek. A miniszterelnök úr tegnapi beszámolójában nagyon helyesen mutatott rá arra, menynydre helytelen, ostoba» lelkiismeretlen és lehetetlen állapot volt az„ hogy mi több mint egy negyedszázadon keresztül cordon sanitaire-rel voltunk elválasztva a Szovjetuniótól,hogy az elmúlt ellenfornadalmi idők mentalitása vasfalat húzott a Szovjetunió és a tőle nyugatra fekvő államok közé és így a magyar népnek nem^ volt módja megisimernie azt a grandiózus és minden idők legnagyobb kísérleteit is felülmúló, hatalmás szociaflistla kísérletet, amely tőlünk keletre kifejlődőben van és aanely céljául tűzte ki, hogy az emberiség életének új formákat, új tartalmat adjon. De hasonlóiképpen helyesen mutatott rá a miniszterelnök úr arra is,, mennyiire helytelen volt az„ hogy az Észaikamerikai Egyesült Államokba, ahova pedig a kiegyezésitol az első világháborúig lefolyt Ötven év alatt a magyarságnak több mint egy millió 'főnyi szerencsétlen tömege volt kénytelen kivándorolni, a magyar kormány korábban sohasem jutott el és soha nem került abba a helyzetbe, hogy tényleges érintkezést vehetett volnia fél az Északamerikai Egyesült Államok kormányával. Csak helyeselni lehet tehát, hogy most a demojknatikus magyar koirmiány ezeket. ia mulasztásokat az első lehető alkaaommal pótolta és mind keletre, mind nyugatra ellátogatott. Feltétlenül helyes a sorrend is, i ahogyan ezt a két látogatást a magyar kormány végrehajtotta. Csak esztelen ember vonhat le ebből a sorrendből helytelen következtetéseket és csak esztelen ember ítélheti meg ^emiatt helytelenül a magyar kormányt. Magától értetődő és természetes, hogy az első útnak a Szovjetunióba kellett vezetnie és nyugatra csak azután lehetett ellátogatni a magyar kormánynak, amikor keleten már elvégezte a maga misszióját. Természetes és magától értetődő ez nemcsak annálfogva, hogy de facto a Szovjetunió csapatai szabadították fel Magyar-