Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-42

483 A nemzetgyűlés 42. ülése 1946. hogy nem lehet holmi igazságtalan prakti­kákkal ezt a súlyos és fontos, a népek életéhe vágó problémát megoldani és elintézni, nem lehet eat az állampolgári okiratok gyors át­írásával, (Ügy van! a kisgazdapártom) a népek v csereberélésévé] elinitézni. (Gróh József (kg) : "Ügy van! Nagyon helyes!) Nem lehet ezt a problémát régi reakciós módszerekkel meg­oldani, nem lehet ezt máskép, mint emberi módon elintézni. (Szemes József (kg): Ügy van! Nagyon helyes! — Általános taps.) A nemzetiségi probléma ismerői tudják, hogy a történelem számtalan adatot tartalmaz arra, hogy ezeket a súlyos népi problémákat valóban csak azon az alapon lehet elintézni, ha ezeknek a 'kisebbségeknek megadjuk az őket megillető jogokat és (szabadságokat­(Gróh József (kigi): Úgy vam! Ott van Svájc!) Mi, akik a Habg^burg-motnarchiában voltunk; kénytelenek élni, akik végigéltük a történe­lemnek azt a nehéz szomorú korszakát, amikor nemzetiségi problémák kínozták; az egész mon­archiának és különösen Magyarországnak az életét, tudjuk, hogy ; ezeket a problémákat máskép, mint igazságosan elintézni nem lehet. Tudnék errevonatkozóan száz és száz adatot említeni és felsorolni, de csak arra az egyetlen dologra mutatok rá, hogy Magyarországon az első világháború előtt évszázadokon keresz­tül éltek például a most Jugoszláviához tar­tozó szerbek. Az osztrák és a régi magyar kormányzatok ezzel a néppel nem voltak igaz­ságosak, nem tették meg mindazt, amit ezek­nek a nemzetiségeknek érdekében meg kellett volna tenni, ellenkezőleg mindent megtettek arra, hogy ezeket népiségükből, nemzetiségük­ből kivetkőztessék. Az eredmény mi volt? Száz esztendő folyamán — ezt a nemzetiségi sta­tisztika bizonyítja — a régi Magyarországon élő szerb lakosság «zárna egyetleneggyel sem csökkent, mert a nép igyekszik a maga nem­zeti mivoltát megőrizni és minden erejével, minden gyökérszálával meg is tartani. T. Ház! Ebben a tekintetben teljesen egyetértek azokkal a megállapításokkal, ame­lyeket az elmúlt napokban a magyar publi­cisztika egyik kitűnősége, egyik nagy re­ménysége, Faludy György elvtársam egy ma­gyar lapban a csehszlovák kérdéssel kapcso­latban fejtett ki, amikor ezt írta (olvassa); »A csehszlovák-magyar megbékülés, gazdasági és kulturális ( együttműködés mindkettőnk számára, a csehszlovákok számára is fonto­sabb és lényegesebb lenne, mint a néhány­százezres kisebbséggel szemben folyó irtóhad­járat, tekintet nélkül, hogy indokolt- és cseh­szlovák szempontból célravezető-e. De nem lehet célravezető. A népességcsere, ahol kis­számú önkéntes jelentkezőről és kétoldali egyenlőtlen kisebbségekről van szó, technikai­lag végrehajthatatlan és ezen semilyen sovi­niszita vezércikk, semmiféle műkitörés és szó­noklat nem változtat. A nemrégiben kiadott rendelet, amely leírhatalan zaklatások után a magyar nemzetiségieket néhány nay on belül gyorsforralón szlovákokká hajlandó átminősí­teni, akkor is értéktelen, ha minden magyar szlováknak jelentkezik. Történelmi tapasztalat mutatja, hogy ilymódon asszimilálni nem lehet, miként ezt a magyar uralkodó osztály is annakidején hasztalanul kísérelte meg.« Ezek a megállapítások tárgyilagosaik és törté­nelmi ténynek megfelelő megállapítások. évi július hó 25-én, csütörtökön. 484 .. A mi új magyar kormányzatunk — amint éppen a beszámolóban isi hallottuk — arra törekszik, hogy őszinte, egyenes külpolitikát folytassunk és a határozotit; békevágy iaz, amely minket vezet. Ezt valljuk és erre törekszünk. Ez az új magyar kormányzat csak a demokrácia politikáját, a demokrácia morál­ját ismeri el 1 és annak gyakorlatát kívánja folytatni, és mi szociáldemokraták reméljük, hogy az itthoni reakcióval szemben a kor-< mányzat ennek a demokratikus politikának különösen és nyomatékosan is érvényt akar szerezni. (T\mps a szociáldemokrata- és a kom­munistapárt oldalán.) T. Nemzetgyűlés! A demokratikus új Magyarország egész íjövőjét erre a kártyára teszi fel, de ezzel — és ezt állapítsuk meg — egyben európai missziót is teljesít és ezt az európai misszióját akarja is teljesítjeni. De ugyanakkor meg kell állapítanunk azt is, hogy ia magyar nép, a magyar nemzet, a ma­gyar kormányzat legjobb lelki energiái pocsé­kolódnának el akkor, ha minkét igazságtalan elbánás a sérelmi politikába taszítana bele, ha ujjáalkotási munkánkat örökösen megza­varná az a sírás, amelyet a határon túl ma­radt véreink miatt kellene sírnunk. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szociáldemokratapárt és a Jásgazdapárt oldalán.) Meg kell mondanunk azt is, hogy nem­csak érzelmi indokok azok, amelyek bennün­ket vezetnek, hanem igenis súlyos gazdasági érdekek is, gazdasági érdekei a magyar nép­nek, gazdasági érdekei Délkelet-Európának, sőt az egész világnak is. Délkelet-Európának elsősorban azért, mert — ezt is a régi statisz­tikai adatok bizonyítják) —•, a háíború előtt Magyarország külkereskedelmének jó 35 0 /°-a a dunai államok, a dunai népek között bonyoló­dott le és a gazdasági életben bekövetkező va­lóságos trombózissal kellene számolni, ennek a veszélyétől kellene tartani akkor, ha Európa és a világ gazdasági életének folyamatát meg­zavarnák azok a momentumok, hogy Délkelet­Európa népei nem tudnak egymással meg­békülni és nem tudnak egymással gazdasági életet folytatni. Mindezek alapján reméljük, hogy à mi kívánságaink és követeléseink, amelyek — •mondom — minimálisak, odakint meghallga­tásra találnak. Ezek a követelések, bár csak Csehszlovákiát emeltem ki, /nemcsak ' Cseh­szlovákiára vonatkoznak (Kováts László (msz) : Ügy van!), hanem vonatkoznak természete­sen Romániára is» mint ahogyan más irány­ban viszont mi a gazdasági élet közösségére törekszünk a dunai államok, a dunai népek valamennyijével. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy azok a sebek és szenvedések, ame­lyeket a két világháború különösen ezeknek a kis népeknek testén ejtett, nem gyógyítha­tók meg másként, mint közös egyetértéssel, közös .munkával, jó szomszédságban, békés egymásmelletti életbein. (Helyeslés és taps a szociáldemokratapárton.) Mind ennek előfel­tétele az, hogy ne kelljen haraggal államink itt és haragban élnünk egymással. Mi tehát bizunk abban, hogy a mi követeléseinknek ál­talunk minimumnak tekintett része meg fog valósulni. Nagyon érdékes volt a miniszterelnök úr beszámolójának az a része, amelyben azt mon­dotta, hogy tárgyalásai, megbeszélései alapján az a meggyőződés, az a felfogás érlelődött (

Next

/
Thumbnails
Contents