Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-42

481 A nemzetgyűlés 42. ülése 1946. tan megmondjuk: nem olyan koalíciót akarunk, amely állandósult belső válságaival bizonytalanná teszi a demokrácia eddigi eredményeit {Felkiáltások a kisgazdapártról: \ Mi sem! — Samu László (kg): Nem kell előidézni válságokat!) és olyan koalícióra törekszünk, amely az, eddig elért demokratikus eredményeket továbbfejleszti, (Egy hang a kisgazdapárt ról; Tovább viszik az inflációt! — Piros László (kp):''Azt szeretnék egyesek!) A nyugati útnak számos olyan tanulsága van, amely kötelezően írja elő számukra a reakció elleni kíméletlen harcot A nyugati út tanulságai — most mindenki a miniszterelnök úr szájából hallhatta —

} nem. arra köteleznek 'bennünket, hogfy azokat a kormányférfiakat támadjuk, akik a demokrácia kívánatos rendjéért megalkuvásít nem ismerve, bátran és határozottan küzdenek, (Lévay Zoltán (msz) gúnyosan: Éljen Rajfc László! — Vásáry József (msz): És Rajk Endre!)

203 haneimi larra, hogy végre az ellenséget másutt lássuk, azoknak a táboraiban, íafkák a jó {pélnz, a béke, a írend éisi a nyugaloim elleni egészen a merényletekig menő elszántsággal küzdenek. T. Nemzetgyűlés! Meg vagyok győződve, hogy a reakció elleni harc szükségességéről a miniszterelnök úr a nyugati út ultíán miég mélyebben és még szilárdabban meg van győződve. (Felkiáltások a kisgazdapárton: Mindig megvolt!) Abban a reményben, holgly a nyugati út konzekvenciáit a gyakorlattá életben ennek megfelelően a kormány és a pártja élén a gyakorlatban is megvalósítja és küzdeni fog a stabilizáció és a béke minden rendű és rangú ellensége ellene (Egy hang a kisgazdapártról: A terror ellen is!) a miniszterelnök úr beszámolóját, a kormányküldöttség nyugati útjáról a Magyar Kommunista Párt nevében tudomásul vészeim. (Taps a kommunista- és a szociáldemokratapárton.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül a saoeiáldemokratapárt szónoka. Hegyesi János jegyző: Buchinger Manó! Buchinger Manó (szd): T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt a szoeiáídemoíkratapárt megbízásából csatlakozom azokhoz, akik a kormánynak a nyugati úttal (Zaj. — Halljuk!) járó fáradozásaiért köszönetüket fejezték ki. Ugyancsak elismerésemet fejezem ki az eredményekkel szemben, amelyekről iitt a beszámolóban a miniszterelnök úr minket tájékoztatott. Ezek az eredményék, azitl hiszem, elismerhetők ési pozitív eredményeknek tekinlthetők. Az elhurcolt javaink visszajuttaitására vonatkozó kötelező ígéret, amellyel a kormány hazajött GS El-Z. il. most már biztos kilátás, hogy ez az ígéret nemcsak ígéret analrad, Ihanelmj meg is valósul, az jelenti, hogy a kormány külföldi útja valóban hozzájárult ahhoz, hogy abban a nehéz korszakban, amety előtt állunk, a magyar sltabilizáció korszakában, erős anyagi támaszokra tehetünk szert és erős anyagi támaszra van most már kilátás. T. Ház! Jó jelnek tekinteni azt, hogy a véletlen következtében a mi legfontosabb külpolitikai kérdéseinkről egy olyan időpontban tanácskozhatunk ismét, amikor Parisban a békeszerződések tervezeteire — hogy úgymondjam — az utolsó ékezeteket rakják rá, amikor a mi magyar békedelegációnk egyrésze voltakép már el is utazott, s talán már meg is, érkezett Parisba. T. Ház! A mi vágyaink, a mi szavaink, a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ II. évi július hó 25-én, csütörtökön. 482 mi követeléseink, a mi nemzeti igényeink minimumát ebben az esetben a kisebbségi jogok biztosítása jelenti. Ezek a vágyak és ezek a kívánságok olyan mélyről jöttek, olyan igazai, olyan jogosultak, hogy lehetetlennek tartanám, hogy a mi hangunkat Parisban az illetékesek, a békeszerződések megállapítására összejövő nemzetek képviselői ne hallgassák meg, ne vegyék tudomásul. T. Ház! Az angolok egykori nagy vezető embere, Disraeli egy alkalommal azt a megállapítást tettei hogy minden országban voltaképpen két nemzet él: a gazdagok kicsiny nemzete és a szegények nagy nemzete, niagy rétege. En ezt a szociológiailag nemcsak szellemes, de nagyon igaz megállapítást úgy szeretném variálni, hogy a magyar külpolitika vonatkozásában a magyar nemzet sorsát illetően Magyarországon is két nemzet élt a múltban: az egyik az, amely a szerencsétlen háborúk sorozatát készítette, elő és hajtotta végre a nemzet óriási káránál és hátrányára, a másik az, amely ezeket a háborúkat gyűlölte. (Egy hang a kisgazdapárton: Ügy van!) Meg szeretném állapítani, hogy ebben a Házban, a magyar nép demokratikus parlamentjében egyetlen párt sem ül, amely a múltban a háborút vissza ne utasította volna, (Ügy van! Ügy van! ~ Taps a kisgazdapárt és a szociáldemokratapárt oldalán.) és az a nemzet, amely Magyarországon ia múltban a háborúkat akarta, a háború előkészítésére való hatalmát a magyar néppel szemben csak bitorolta. (Ügy van! Ügy van a szabadságpárton.) Lehetetlenség, hogy a világ ezt ezekben a reánk nézve komoly és sorsdöntő időkben meg ne értse és ne méltányolja. T. Ház! Körülbelül száz éve, mondhatnám talán a történelemben híres krími háború óta, a régi kormányzatok, az úgynevezett »ancien regime«-ek politikai eszközeükkeil mérgezték Délkelet népeinek, országainak, népi, nemzeti és nemzetiségi problémáit. Nevezetesen a Habsburgok és a németek életüket tették rá és — ma már mondhatni némi megnyugvással és elégtétellel, — életüket el; is játszották ebben a; játszmában, hogy Európának eizien n kritikus pontján, Délkelet-Európában, a Balkánon a népek meg ne érthessék egymást és^ össze ne foghassanak. A Habsburgok és a németek ezen a hamis játszmán rajta is vesztettek. De mondhatni azt is, t. Ház, hogy 1848 óta most nyílik először alkalom arra, hogy olyan nagy és Olyan erős hatalmak, mint elsősorban^ a szocializmusra és az igazi demokráciára törekvő Szovjetunió és vele együtt a demokratikus Nyugat, ezek a nagy világbirodalmak akarjanak a népek számára békét teremteni. Lehetetlen és elviselhetetlen volna, ha a magyarságnak kijáró igazságok minimumát ezek a békék nem tartalmaznák; T. Ház! Nem csak érzelmi, hanem reális és nemzetközi érdekeiket is felölelő és felkaroló motívumok azok, amelyek bennünket vezetnek akkor, amikor igazságainkat ezekben a fontos, a békeszerződések vonatkozásában sziftte utolsó napokban és órákban hangoztatjuk és képviseljük. Nagyon tragikus dolognak tartom, hogy éppen a szintén demokráciára törekvő Csehszlovákiával szemben támadt az a súlyos perünk, amely ottmaradó kisebbségeink sorsát illeti és amely ezeknek a kisebbségeknek jelenére és jövőjére vonatkozik. De mi bízunk abban, hogy Csehszlovákiában is érvényesülni fog az az igazság, 31