Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-42

4#5 A nemzetgyűlés 42. ülése 1946. miniszteri értekezleten újból felvetni a magyar luatárok kérdését. Előterjesztettük az addig nyiert tapasztala­tok alánján azt a kérést is, höey vétessék be a magyar és román békeszerződések szövegébe egy olyan szakasz, amely szerint a most meg­állapítandó magyar-román batár nem tekint­hető véglegesnek és hogy ezt a kérdést bizo­nyos idő elteltével valamilyen nemzetközi fórum ismét meg fogja vizsgálni. (Helyeslés és taps a kisgazdapárt soraiban.) Aj válasz az volt, hogy ezit a gondolatot kionszideráció tár­gyává fogják tenni. A mag5 T iar politikai kérdéseket illetőleg azt a benyomást szereztük, hogy a nyugati hatal­mak kormányai Délkelet-Eurónában elismerik a Szovjetunió kezdeményezési jógáit, mint olyan hatalomét, amely a legtöbb vért áldozta ezen a területen és így megszerezte magának a jogot a kezdeményezésre. így nem bizonyul­tak helytállóknak azok a véleménynek, amelyek azt tételezték feb hogy a Szovjetuniónak és a nyugati nagyhatalmaiknak esetleges nézet­eltéréseibői előny származhatnék a mlagyar­ságna. A Csehszlovákiában maradó; magyar kisebbség kérdésére nézve, (konkrét választ < szintén Be vin külügyminiszter úr adott, aki azt mondotta: azt hiszi, kár lenne a kisebb­ségi kérdést két ország problémájává leszűkí­teni azzal, hogy :a Csehszlovákiával kötendő békeszerződés szövegébe külön bevezetnénk egy szakaszt, amely a Szlovákiában élő magyar kisebbség védelmét biztosítaná. Veié­it iónyie szerint helyesebb» ha az általános em­beri jogokat biztosító deklaráció minden békeszerződésben szerepel és lazoik betartása felett az Egyesült Nemzetek őrködlnek. (Tapsa lisf/azdapárfort. — Kossa István (kp):'Ml tap­solni viaíó van ezen?) Fmiek nyomán, bízik abb am, hogy világszerte kialakul a kisebbsé­gekkel való bánásmódot illetően egy erkölcsi kódex. Bennünket természetesen inkább meg­nyugtatott volna egy olyan elhatározás, hogy a magyar-csehszlovák békeszerződésbe külön bele fogják venni a magyiar kisebbség védel­mét, (Úgy van! Üau van! — Élénk taps.) mint ha ezt egy általános nemzetközi kötele­zettség kereteibe szorítják. Megnyugtatók voltak fazonban azok' a ki­jelentések, amelyeik szerint, bár arról értesül­nek, hogy a n> agyar-szlovák népesere-egyez­mény lebanyolításia után visszamaradó magyar lakosság nagyobb részét ki akarják Csehszlo­vákiából telepiten' (lignes Mvái» tvk): így van!) ezt a szándékot nem helyeslik, mert a mai nehéz, gazdasági viszonyok között ilyen többszázezer főből álló tömeg megmezdítása elviselhetetlen terhet róoa a két államra, fő­kép, hia tekintetbe vesszük, hogy milyen sűrű a lakosság a Duna mentén. Összegezve politikai céljaink tekinte'é­ben nyert tapasztalatainkat, arra a meggyő­ződésre jutottunk, hogy a nagyhatalmaknál történt látogatásaink folytán ma már magyar kérdés van, ez a kérdés a világ minden nagy­hatalma előtt ismeretes és valószínű, hogy a Magyarországgal való bánásmód tekintetében helyzetünknek a nagyhatalmak által való megismerése kedvezően fogja éreztetni hatá­sát akkor, amikor a nemzetek közötti együtt­élésben kialakul az egymás igazi megsegíté­sének gyakorlata. NEMZETGTÜLKST XAPJ/) II. évi július hó 25-én, csütörtökön, 466 De politikai vonatkozásban megvan nyu­gati tapasztalatainknak az a baszna is, hogy úgy a magyar politikai élet, mint az egész magyar közvélemény reálisabban látja a hely­zetet s inkább tud számolni a várható való­ságokkal, mint ennek az útnak tapasztalatai nélkül. Mindenesetre pozitív és i kézzelfogható eredménynek kell elkönyvelnünk az Észak­amerikai Egyesült Államokban elért azt az eredményt, hogy aranykészletünket és elhur­colt javainkat visszaadják, mert evvel felbe­csülhetetlen alátámasztást adhatunk a , ma­gyar kormány stabilizációs elgondolásának. Meg vagyunk győződve arról, hogy az elhurcolt javak átadása most már mihama­rabb bekövetkezik, hogy megkezdhessük haza­szállításukat és új % stabil gazdasági rendsze­rünkbe való beépítésükét. Bár gyakorialti eredmény még nem mutat­kozik, meg kell említenem, hogy az angol és francia kormány iis úgy nyilatkozott, de a Szovjetunió kormánya is kinyilvánította, hogy a megszállási övezetükben lévő elhur­colt) imagyar javakat > vüsszlaladják Magyar­országnak. Molotov külügyminiszter úr kife­jezésre juttatta Parisban azt a véleményét, hogy gazdaságilag pozitív eredményt ért el a magyar kormánydelegáció s ennek az^ ered­ménynek növeléséhez a maga segítségével is hozzájárulj amikor közölte velünk, hogy a magyar hajókníak a dunaá forgalomba való bocsátása elé a Szovjetunió semmiféle aka­dályt nem támaszt és hogy messzemenően segítségünkre lesz a Szovjetunió abban, hogy elhurcolt értékeink hazaszállítása minél gyor­sabban és zavartalanabbul történjék meg. (Élénk helyeslés és taps.) T. Nemzetgyűlés! Ha nyugati látogatá­sunk szűk éis tárgyilagos ismertetésére akar­nék szorítkozni, mondanivalóimat ezzel be is fejezhetném. Ügy érzem azonban, fel kell használnom ezt az alkalmat még néhány ész­revétel megtételére. Amikor a magyar kormánydelegáció terv­szerűen, a nagyhatalmaknál történő látoga­tásai során elsőnek a Szovjetunió kormányát látogatta meg, elhangzott a közvéleményben az az aggodalom, hogy ezt a látogatást nem veszik egészen jó néven a nyugati nagyhatal­mak. Amikor most elindultunk Washingtonba, Londoniba és /Parisba, olyanirányú aggodat J mak kifejezését lehetett hallani, hogy vájjon a Szovjetunió kormánya szívesen láttja-e a nyugati nagyhatalmaknál történő látogatá­sunkat. Tudom, hogy ezek a megjegyzések elkerülhetetlenek, mert hiszen sokan megpró­bálják keverni a hivatalos tényezőkön kívül a külpolitika kártyáit. A valóban jóhiszemű magyar közvéle­mény tájékoztatására kijelenthetem, ' hogy megítélésünk szerint nem tettek egyik olda­lon sem rossz hatást a nagyhatalmaikkal való kapcsolataink kimélyítésére irányuló törekvé­seink. A Szovjetunió kormánya természetes­nek tartotta, hogy a magyar kormány min­dent elkövet á \ magyar problémák eredmé­nyesebb megoldására és így keresi a nyugati hatalmak támogatását is, a nyugati nagyha­talmak pedig természetesnek tartják, hogy a legközvetlenebb kapcsolatot nagy ' szomszé­dunkkal, ai Szovjetunióval -kell tartanunk. És én ilyen vonatkozású tapasztalataim alapján 30

Next

/
Thumbnails
Contents