Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-42
4#5 A nemzetgyűlés 42. ülése 1946. miniszteri értekezleten újból felvetni a magyar luatárok kérdését. Előterjesztettük az addig nyiert tapasztalatok alánján azt a kérést is, höey vétessék be a magyar és román békeszerződések szövegébe egy olyan szakasz, amely szerint a most megállapítandó magyar-román batár nem tekinthető véglegesnek és hogy ezt a kérdést bizonyos idő elteltével valamilyen nemzetközi fórum ismét meg fogja vizsgálni. (Helyeslés és taps a kisgazdapárt soraiban.) Aj válasz az volt, hogy ezit a gondolatot kionszideráció tárgyává fogják tenni. A mag5 T iar politikai kérdéseket illetőleg azt a benyomást szereztük, hogy a nyugati hatalmak kormányai Délkelet-Eurónában elismerik a Szovjetunió kezdeményezési jógáit, mint olyan hatalomét, amely a legtöbb vért áldozta ezen a területen és így megszerezte magának a jogot a kezdeményezésre. így nem bizonyultak helytállóknak azok a véleménynek, amelyek azt tételezték feb hogy a Szovjetuniónak és a nyugati nagyhatalmaiknak esetleges nézeteltéréseibői előny származhatnék a mlagyarságna. A Csehszlovákiában maradó; magyar kisebbség kérdésére nézve, (konkrét választ < szintén Be vin külügyminiszter úr adott, aki azt mondotta: azt hiszi, kár lenne a kisebbségi kérdést két ország problémájává leszűkíteni azzal, hogy :a Csehszlovákiával kötendő békeszerződés szövegébe külön bevezetnénk egy szakaszt, amely a Szlovákiában élő magyar kisebbség védelmét biztosítaná. Veiéit iónyie szerint helyesebb» ha az általános emberi jogokat biztosító deklaráció minden békeszerződésben szerepel és lazoik betartása felett az Egyesült Nemzetek őrködlnek. (Tapsa lisf/azdapárfort. — Kossa István (kp):'Ml tapsolni viaíó van ezen?) Fmiek nyomán, bízik abb am, hogy világszerte kialakul a kisebbségekkel való bánásmódot illetően egy erkölcsi kódex. Bennünket természetesen inkább megnyugtatott volna egy olyan elhatározás, hogy a magyar-csehszlovák békeszerződésbe külön bele fogják venni a magyiar kisebbség védelmét, (Úgy van! Üau van! — Élénk taps.) mint ha ezt egy általános nemzetközi kötelezettség kereteibe szorítják. Megnyugtatók voltak fazonban azok' a kijelentések, amelyeik szerint, bár arról értesülnek, hogy a n> agyar-szlovák népesere-egyezmény lebanyolításia után visszamaradó magyar lakosság nagyobb részét ki akarják Csehszlovákiából telepiten' (lignes Mvái» tvk): így van!) ezt a szándékot nem helyeslik, mert a mai nehéz, gazdasági viszonyok között ilyen többszázezer főből álló tömeg megmezdítása elviselhetetlen terhet róoa a két államra, főkép, hia tekintetbe vesszük, hogy milyen sűrű a lakosság a Duna mentén. Összegezve politikai céljaink tekinte'ében nyert tapasztalatainkat, arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a nagyhatalmaknál történt látogatásaink folytán ma már magyar kérdés van, ez a kérdés a világ minden nagyhatalma előtt ismeretes és valószínű, hogy a Magyarországgal való bánásmód tekintetében helyzetünknek a nagyhatalmak által való megismerése kedvezően fogja éreztetni hatását akkor, amikor a nemzetek közötti együttélésben kialakul az egymás igazi megsegítésének gyakorlata. NEMZETGTÜLKST XAPJ/) II. évi július hó 25-én, csütörtökön, 466 De politikai vonatkozásban megvan nyugati tapasztalatainknak az a baszna is, hogy úgy a magyar politikai élet, mint az egész magyar közvélemény reálisabban látja a helyzetet s inkább tud számolni a várható valóságokkal, mint ennek az útnak tapasztalatai nélkül. Mindenesetre pozitív és i kézzelfogható eredménynek kell elkönyvelnünk az Északamerikai Egyesült Államokban elért azt az eredményt, hogy aranykészletünket és elhurcolt javainkat visszaadják, mert evvel felbecsülhetetlen alátámasztást adhatunk a , magyar kormány stabilizációs elgondolásának. Meg vagyunk győződve arról, hogy az elhurcolt javak átadása most már mihamarabb bekövetkezik, hogy megkezdhessük hazaszállításukat és új % stabil gazdasági rendszerünkbe való beépítésükét. Bár gyakorialti eredmény még nem mutatkozik, meg kell említenem, hogy az angol és francia kormány iis úgy nyilatkozott, de a Szovjetunió kormánya is kinyilvánította, hogy a megszállási övezetükben lévő elhurcolt) imagyar javakat > vüsszlaladják Magyarországnak. Molotov külügyminiszter úr kifejezésre juttatta Parisban azt a véleményét, hogy gazdaságilag pozitív eredményt ért el a magyar kormánydelegáció s ennek az^ eredménynek növeléséhez a maga segítségével is hozzájárulj amikor közölte velünk, hogy a magyar hajókníak a dunaá forgalomba való bocsátása elé a Szovjetunió semmiféle akadályt nem támaszt és hogy messzemenően segítségünkre lesz a Szovjetunió abban, hogy elhurcolt értékeink hazaszállítása minél gyorsabban és zavartalanabbul történjék meg. (Élénk helyeslés és taps.) T. Nemzetgyűlés! Ha nyugati látogatásunk szűk éis tárgyilagos ismertetésére akarnék szorítkozni, mondanivalóimat ezzel be is fejezhetném. Ügy érzem azonban, fel kell használnom ezt az alkalmat még néhány észrevétel megtételére. Amikor a magyar kormánydelegáció tervszerűen, a nagyhatalmaknál történő látogatásai során elsőnek a Szovjetunió kormányát látogatta meg, elhangzott a közvéleményben az az aggodalom, hogy ezt a látogatást nem veszik egészen jó néven a nyugati nagyhatalmak. Amikor most elindultunk Washingtonba, Londoniba és /Parisba, olyanirányú aggodat J mak kifejezését lehetett hallani, hogy vájjon a Szovjetunió kormánya szívesen láttja-e a nyugati nagyhatalmaknál történő látogatásunkat. Tudom, hogy ezek a megjegyzések elkerülhetetlenek, mert hiszen sokan megpróbálják keverni a hivatalos tényezőkön kívül a külpolitika kártyáit. A valóban jóhiszemű magyar közvélemény tájékoztatására kijelenthetem, ' hogy megítélésünk szerint nem tettek egyik oldalon sem rossz hatást a nagyhatalmaikkal való kapcsolataink kimélyítésére irányuló törekvéseink. A Szovjetunió kormánya természetesnek tartotta, hogy a magyar kormány mindent elkövet á \ magyar problémák eredményesebb megoldására és így keresi a nyugati hatalmak támogatását is, a nyugati nagyhatalmak pedig természetesnek tartják, hogy a legközvetlenebb kapcsolatot nagy ' szomszédunkkal, ai Szovjetunióval -kell tartanunk. És én ilyen vonatkozású tapasztalataim alapján 30
