Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-42

463 A nemzetgyűlés 42. ülése 19Î6. elhurcolt magyar érdekeket visszaszolgáltatja a magyar kormánynak. (Élénk helyeslés és taps.) Külön közölitek velünk, hogy az elhurcolt magyar hajók dunai í'orgalonibahozatalár;i nézve tárgyalásokat kezdenek iá bécsi szovjet megszálló hadsereg parariesuoikságával és a láiigyalás

1 eredményétől függőén magyar zászló és magyar vezetés alatt forgalomba bocsátják az összes magyar hajókat. Az Egyesült Államinak kormányának ez a megértő és kedvező döiitése valóban nagy jelentőséggel bír a magyar stabilizáció és az egész gazdasági élet talpraállítása szempontjából s az észia'kamerik;iiak rialgy demokráciája ezzel a nemes gesztussal örök hálára kötelezte >a magyar demokráciát. (Altalános taps.) Ugyanebben az írásban közölte velünk az Egyesűit Államok kormánya aztt isi, hogy amennyiben sürgősen megindítandó vizsgálat azt állapítaná meg, hogy az európai országokban van még nélkülözhető hadseregfelszerelési felesleg, akkor a korábban adott 10 millió dolláros felvásárlási .kölcsönt fel fogják emelni. (Taps a kisgazdapárton.) Időközben meg is érkezett az Egyesült Államok kormányának ivi értesítése arról, hogy a 10 millió dolláros kölcsönt 15 millió dollárra emelték fel. (Taps.) Itt említem meg, hogy hazaérkezésünk után riasztó híreket kaptunk arról, hogy az osztrák és német területeken levő magyar értékeket súlyos veszély fenyegeti, mert a hajók tartalmát elkezdték szétosztani az ottani lakosság körében és a magyar tulajdonban lévő autókat is átadták a német és osztrák hatóságoknak. Diplomáciai úton kértük az Egyesült Államok kormányát, hogy ezt akadályozza meg, és egyben kértük, hogy rendeljen el úgy Ausztriában, mint .Németországban bejelentési kötelezettséget az osztrák és német állampolgárok kezében lévő magyar javakra. A közeli múltban arról értesített az Egyesült Államok budapesti nagyikövete, Schönfeld úr, hogy ezek a hírek a valóságnak nem felelnek meg, semmit sem osztottak szét hivatalosan .a megszállott területek laíkossága között, és a bejelentési kötelezettséget a magyar javakra elrendelték. Megbeszéléseket folytattunk az Egyesült Államokban La Guardia úrral, az UNRRA vezérigazgatójával is és kértük, hogy az IJNRR A eddig nyu.jitott segítségét emeljék a lehetőség legmagasabb mértékére, mert nincsen Európában egyetlen ország; sem, amely az emberiség közös segítsépére olyan mértékben leuiíe ráutalva, mint a gazdaságilag legtöbbet szenvedett Magyarország. (Ügy van! a kisgazdapárton.) Megbeszélésemik időpontjában az UNRRÁ-nak alig állott rendelkezésére felli asználhiató összeg, reméljük azonban, f hoigy megbeszéléseink ezután fognak eredménnyel járni, amidőn az TJNRRA vezetősége már közvetlenül ismeri Ma^yarorszáa- helyzetét. ^ Az amerikai politikai körökkel való érintkezés sorozatából nemcsak érdekessége, hanem nagy jelentősége folytán is ki hell emelni a kongresszus külügyi bizottsága elnökének, Sol - Blum urnáik ebédjét, mert itt volt alkalmunk az Egyesült Államok vezető és hangadó pqli1 ikusai előtt a magyar életnek úgyszólván minden problémájára, rámutatni. Itt rendkívül rokonszenves felszólalások hangzottak el a külügyi bizottság tagjai részéről. (Éljenzés.) Azzal a nyugodt taiieggyőződléssél távoztunk az Egyesült Állaimokbol, hogy látogatásunkkal évi július hó 25-én, csül őrlőkön, i(M sok barátot szereztünk hazán/knak, akiknek • tevékenysége még nagy haszmara tessz iá/ két ország közötti kapcsolatok kknélyítésének és nagy hasznára

1 lesz, a magvar népnek isA sajtó érdeklődése arról győzött meg bennünket, hogy nemcsak az Egyesült Államok hivatalos köreinél, hanem a rendkívül nagy jelentőséggel bíró közvéleményben is nagy érdeklődést és meleg szimpátiát váltott ki a magyar 'kormányküldöttség látogatása. Angliába érkezésünket kornotv saitóhaugok előzték meg. A Times érkezésünk napján két nagy cikkben foglalkozott látogatásunk jelentőségével és a magyar gazdasági kérdéseikkel. Londonba érkezésünk idején Bevin külügyminiszter úr már valóban elutazott Parisba és így ott helyben legfontosabb tárgyalásainkat Attlee miniszterelnöik úrral és Noel Baker helyettes külügyminiszter úrral folytattuk. Itt azt tapasztialtuk, hogy a két ország közötti jóbarátság elmélyülésének nincsen aíkadálya. De meg kellett állapítanunk, hogy az angol politika átérzi annak a szövetségi rendszernek a köteleztetéseit, amely a háború előtt alakult ki ÁJnglia és az egyes euróüai népek között. Az angol kormánnyal való tárgyalásainkat tulajdonképpen Parisban fejeztük be, mert itt találkoztunk Bevin külügyminiszter úrral. Parisban töltött időn<k alatt kerestük ia lehetőséget az éppen Parisban tartózkodó Molotov külügyminiszter úrral való találkozásra is, aki régi barátként fogadott bennünket. így a vele való beszélgetés után a Bevin külügyminiszter úrral való beszélgetésiünk alkalmával már mind a négy ma igy hatalom külügy miniszterével találkoztunk és tárgyaltuník. Az a vélemény alakult ki bennünk, — ez leginkább a Bevin külügyminiszter úrral folytatott beszélgetésinél tűnt ki,, — hogy a négy nagyhatalom külügyiminiszterei' a -május 7-i döntés meghozatalakor is érezték,, hogy ez a kérdés a döntés szerint nincs egészen rendben. Erre mutat a külügyminiszter úrnak az a kijelentése, hogy (olvassa): »azért hajoltunk e felé a megoldás felé, mert az volt az érzésünk, hogy nem lehet Európa eme részében olyan határokat vonni, amelyek egyformán kielégítenek mindenkit, de igyekeztünk arra, hogy ne hozzunk^ túl merev határozatokat, és meg vagyok győződve róla, hogy amilyen mértékben távolodunk idővel a háborútól, oly mértékben lesz mód arra., hogy egy önök számára kielégítőbb megoldáshoz jussunk el.« (Éljenzés és taps a, kisgazda-párton.) A négy külügyminiszter úrral való megbeszélésünk azt a meggyőződést érlelte meg bennünk, hogy mivel a külügyminiszterek érte' kezletén nem volt könnyű egy-egy kérdésbein a döntést meghozni, ezért nem szívesen vállalkozik egyetlen hatalom képviselője sem I arra, hogy az egyszer már meghozott döntés \ megváltoztatására javaslatot tegyen. Ezért felvetettük azt a gondolatot hogy fogadjanak el kezdeményező félnek minket azon beaJJváinyíunk . alapján, melyet a külügyminiszteri értekezlet főtitkárságához intéztünk és amelyben kértük, hogy a magyar ügyet újból vegyék elő. Sajnos, a külügyminiszterek értekezlet« végeit ért anélkül, hogy ez a beadványunk kedvező elintézést nyert volna és alkalmunk lett volna még a 'békekonferencia előtt a külügy-