Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-42

461 A nemzetgyűlés 42. ülése 1946. évi július hó 25-én, csütörtökön. 462 gáMiatás és a gazdasági élet minden vezetőjével tárgyalni. Megbeszéléseink gerincét mindenütt a magyar béke ügye alkotta. Kifejezésre juttattuk a magyar nép őszinte békevágyát és azt a reményünket, hogy a békekötés remélhetőleg áldást hoz az egész emberiségre, amely áldásból a magyar nép is megfelelően részesül. Felemeltük szavunkat a május 74 párisi döntés véglegesítése ellen, mert véleményünk szerinti a magyar nép igazságszeretetét és életfeltételeit sérti ez a döntés, amelynek érvényben maradása esetén Magyarország nem tartózhatnék az elégedett onstzáo-ok közé. Felhoztuk, hogy Trianon hibáit nem szabad még egyszer megismételni, (Ügy van! Ügy van!) mert az emberiségnek ezután a szörnyű véradója után valóban a tartós béke kell, hogy következzék, ennek pedig a legfőbb feltétele az, hogy nem szabad jobb sorsna érdemes népeket reakciós vezetőinek bűne miatt elviselhetetlen büntetéssel sújtani, (ügy van! Ügy van!) Rámutattunk arra is, hogy számunkra rendkívül nagy jelentőségű kérdés a kisebbségi kérdés. Bármikép alakítaná is Délkelet-Európa helyzetét a békekonferencia, előre láthatjuk, bogy jelentékeny magyar kisebbség marad a határokon kívül és- ezeknek a sorsa előreláthatólag kedvezőtlenebbül alakul, mint az első világháború után. Felhívtuk az Egyesült Államok kormányának a figyelmét a csehszlovákiai nuagyar üldözésekre, a kiutasításoktól kezdve a csehszlovák vexatúrákig és megmondottuk azt is, hogy felelős csehszlovák politikusok kijelentései szerint további jogfosztás készül Csehszlovákiában, menti nemcsak a lakosságcsereegyezmény alapján áttelepíthető magyar lakosságtól kíván megszabadulni Csehszlovákia» hanem további százezreket

1 szeretnének az országiból kitenni, hogy ezer év óta ottlakó békés, kultúrnép szenvedései árán váljék országuk nemzeti állammá. Természetesen nemcsak panaisizainkat és sérelmeinket tártuk elő, de rámutatunk az orvoslás módjára is. Az Egyesült! Államok kormányférfiak megértéssel hallgatták meg a miagyar kormánydelegáció előterjesztéseit. Azt természetesen előre tudtuk, mivel a döntés a nagyhatalmak együttesének,. majd a békeakonfereneia résztvevőinek kezében van, hogy konkrét Ígéretet területi kérdéseinkben nem kaphatunk. Nagy súlyt helyeztünk az Egyesült Államokban arra is, hogy világossá tegyük a magyar gazdasági helyzetét és ebből folyó lag a magyar nép szenvedéséit, s megértést és segítséget kérjünk stabilizálciós tön elkivéseinkihez.. A magyar gazdasági helyzetről adott tájékoz' itatásunk őszinte megértésre talált az Eeryesült Államok vezetőinél és ennek tulajdonítható, hogy elhurcolt javaink visszaadása tékinttetéban a legkedvezőbb döntést hozta az Egyesült Államok kormányai. , (Élénk éljenzés és taps.) írásban közölték velünk, hogy a Nemzeti Bank aranykészletét minden megkötöttség nélkül átadják a magyar kormánynak. Közölték, hogy az 1945 január 20-ika után elhurcolt magyar értékek visszaadására nézve azonnali utasítást adnak a megszálló csapatok parancsnokságlainak. Tudomásunkra hoatäk, hogy igyekeznek mielőbb kedvező kormánydöntést hozni a többi elhurcolt értékek sorsára nézve is. Bza döntés azóta már meg is történt és úgy szól, hogy az Egyesült Allamok kormánya az összes a nemzet kívánságainak megfelelő kapcsolatok megteremtése céljából eljutni. Nem érdektelen dolog megemlíteni a magyar külpolitika története szempontjából, hogy például az Eszakamerikai Egyesült Államokba, ahová egymillió magyar testvérünket kényszerítette ki a mostoha magyar sors, magyar kormánydelegáció soha a múltban eljutni nem tudott, és a demokratikus köztársasági Magyarországnak átalakulása első évében már sikerült. Olyan sikere ez a magyar külpolitikának, amelyet még azzal sem lehet érdemben csökkenteni, hogy a nagyhatalmak érdeklődése ma fokozottabb mértékben irányul a kisnépek felé, mint az elmúlt háború után és így a kisnépek számára is könnyebb a nagyhatalmakkal való érintkezés. • Mivel a nyugati utazás gondolata még májusban foglalkoztatott bennünket, azt szerettük volna elérni, ha mindkét nagyhatalomnál június 15-e előtt tehettük volna meg látogatásunkat, hogy a június 15'én újból összeülő külügyminiszteri értekezlet résztvevőit még hazájukban látogathassuk meg, és otthon tájékoztathassuk a magyar kérdésekről. Ez azért nem sikerülhetett, mert az angol birodalom győzelmi ünnepét a június 10

_

e körüli napokban tartották, és az angol kormány tagjainak nem állt módjukban az ország egész társadalmát megmozgató győzelmi ünnepély előtt külföldi politikusokat fogadni. Diplomáciai úton azonban tudomásunkra adta a brit királyság kormánya: ha Bevin külügyminiszter úr időközben elutaznék, ha már Parisban volna a külügyminiszterek értekezletén és nem érnénk otthon Londonban, Parisban készséggel fogad bennünket, hogy velünk tárgyaljon. Ezekután elsőnek az Egyesült Államok kormányának meglátogatását határoztuk el. Miután azonban Parisban, tartózkodnunk kellett néhány napot, abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy tiszteletünket tehettük a negyedik nagyhatalom külügyminiszterénél, Bidault úrnál is, aki egy hét múlva már Franciaország miniszterelnöke lett. (Dénes István (pk): Éljen!) Természetesen Bidault miniszterelnök úrnál sem mulasztottuk el a magyar kérdések felvetését, figyelmébe ajánlva problémáinkat a külügyminiszterek tanácskozásán résztvevő negyedik nagyhatalom külügyminiszterének is. Bidault külügyminiszter úr nagyon meleg rokonszenvet mutatott a magyar kérdések iránt, csak úgy, mint azok a francia államférfiak, akikkel később egy nagy közös találkozáson vO'lt alkalmunk beszélgetni Magyarország problémáiról. 19S A kormányküldöttség látogatásának legfontosabb állomása Washington volt. Ugyanis az Egyesült Államok kormánya előtt politikai céljaink felvetésén kívül igen előkelő helyet foglalt el tárgyalásainkban a németek és nyilasok- által elhurcolt magyar értékek visszaadásának kérdése is. Ertlhető, ha a legnagyobb várakozással tekintettünk washingtoni megbeszéléseink elé. Meg kell mondanom, hogv az Egyesült Államok kormánya részéről nagyon mêle? és szívélyes fogadtatásba« részesültünk. ( Éljenzés és taps a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban.) A kormány vendégeiként időztünk az Egyesült Államokban, s alkalmunk volt Truman elnök úron és Byrnes külügyminisztter úron kívül Acheson úrral, a külügyminiszter úr állandó helyettesével, valamint a kormány más tagjaival, a politikai élet, az igazságszol/