Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.
Ülésnapok - 1945-42
451) A nemzetgyűlés í2. ülése 1M6. kifizetéséről es a csereüzletről folyó évi május 8-án előterjesztett interpellációjára; a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr Kiss Sándor képviselő úrnak az ellenáldási '.mozgalomban résiztvett »Görgey-százíad« kébőbb fogságba került részlegének hazahozatala és felsegélyezése tárgyában folyó évi május 22-én előterjesztett interpellációjára, Szécsey Béla képviselő úrnak a polgári iskolai tanárság státusrendezése tárgyában folyó évi május 22-én előterjesztett interpellációjára, Futó József képviselő úrnak n r tanítók és tanároik anyagi helyzetének javítása és a Központi Illetmény hivatal késedelmes elintézési módja tárgyában folyó évi május 8-án előterjesztett interpellációjára; a belügyminiszter úr Kálmán Ferenc képviselő úrnak a hajdumegyei Nemzeti Bizottság megalapítása tárgyában folyó évi május 8-án előterjesztett interpellációjára; Halter Béla képviselő úrnak a ínájus 5-i Actio Catholica felvonulásának betiltása tárgyában folyó évi május 22-én előterjesztett' interpellációjára, Pap János képviselő úrnak a hazatérő magyar hadifoglyokkal való bánásmód ,és fogadtatás tárgyában folyó évi május 22-én előterjesztett interpellációjára, Kiss Sándor képviselő úrnak a SzatmárBereg vármegyében a B-lista előkészítése kapcsán tapasztalható visszásságokról folyó évi május 22-én előterjesztett interpellációjára; a miniszterelnök úr Szeder Ferenc képviselő úrnak az országban újra jelentkező antiszemita jelenségekről folyó évi május hó 22-én előterjesztett interpellációjára, Vásáry József képviselő úrnak az ország gazdasági rendjének biztosítása, az infláció megfékezése, a tisztviselők emberi megélhetésének biztosítása, a feketepiac megfékezése, az árak, bérek és fizetések összhangbahozatala, az úgynevezett agrárolló megszüntetése tárgyában május 22-én előterjesztett interpel1 áció jura ; a külügyminiszter úr Kiss Sándor képviselő úrnak az ellenállási mozgalomban résztvett »GÖrgey-század« később fogságba került részlegének hazahozatala és felsegélyezése tárgyában folyó évi május 22-én előterjesztett interpelláció j ára. A bejelentést a nemzetgyűlés tudomásul veszi. Bejelentem végül á t. Nemzetgyűlésnek, hogy Gyöngyösi János külügyminiszter úr átiratot intézett hozzám, melyben közli, hogy Nagy Vince nemzetgyűlési képviselő úr szóbeli interpellációjára, amely a nemzeitgyűlés május hó 8-án tartott 29. ülésében hangzott el, a választ megtagadja azzal, hogy az interpellációban előterjesztett ikérdése'k lényegére vonatkozóan a miniszterelnök úr még az interpelláció elmondása előtt a kormány békecéljait a, f nemzetgyűlés előtt ismertető beszédéhen már választ adott. A nemzetgyűlés a bejelentést tudomásul veszi. T. Nemzetgyűlés! Napirend szerint következik a mdniszterelnÖk úr beszámolója nyugati útjáról. A miniszterelnök urat illeti a szó. Nagy Ferenc miniszterelnök: T. Nemzetgyűlés! (Nagy taps. — Halljuk! Halljuk!) Amikor ez év áprilisában a vezetésem alatt Moszkvában járt kormánydelegáció visszaérkezett és nyilvánvalóvá vált, hogy moszkvai évi július hó 25rén, csütörtökön. '100 utunk egyik célja a magyar békecélok tekintetében kedVezőbb helyzet elnyerése volt, a a magyar társadalom minden rétegéből felmerült az az óhajtás, hogy a kormány keressen kapcsolatot a békeértekezleten döntő szóval ' bíró másik két győztes nagyhatalommal, az ÉJszakaimerikai Egyesült Állaimofckali és a Brit Birodalommal is. Ebben a kérdésben egy volt a közvélemény kívánsága a kormány szándékával, mert hiszen a Moszkvából való visszatérés után a legszűkebb kormánykörökben is nyomban felmerült a gondolat, hogy amint . arra lehetőség nyílik, el kell látogatni a nyugati országokba is. Moszkvából való visszaérkezésünk után az angolszász nagyhatalmak magyarországi képviselői célzásokat is tettek arra, hogy nyilván szándékában áll à magyar kormánynak az ország problémáit a két angolszász nagyhatalom vezetői előtt is személyesen felvetni. Mérlegelve ezeket a jelenségeket és egybe vetve azokat a béketárgyalások közeli lehetőségének híreivel, a magyar kormány úgy határozott, hogy mielőbb keresni fogja a lehetőséget a két angolszász nagyhatalom vezetőivel való találkozásra is és evégből tervbevette a nyugati utat. Nagy lökést adott ennek az elhatározásnak az a körülmény is, hogy május 7 _ én a külügyminiszterek párisi értekezletén olyan előzetes döntést hoztak Magyarország és Románia viszonylatában, hogy egész Erdélyt Romániához tartozónak ítélték. Ha lett Volna még valami meggondolása a magyar kormánynak a nyugati látogatással kapcsolatban, ez a párisi döntés önmagában is elegendő volt, hogy a nemzet nevében való protestálásunk okából keressük a nagyhatalmakkal való személyes érintkezés lehetőségét. De már ez év tavaszán foglalkozott a köztársasági kormány a gazdasági helyzetben állandóan fokozódó nyomás megállításának és a stabilizáció megteremtésének gondolatával is, és gondos számításokat végezve arra a megállapításra jutott, hogy a stabilizációnak egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a németek és a nyilasok által nyugatra hurcolt értékeinket, elsősorban a Nemzeti Bank aranykészletét viszszaszerezzük, és miután erré való lépéseink addig nem vezettek gyakorlati eredményekre, úgy éreztük, hogy e tekintetben is szükség lenne a személyes érintkezésre. A magyar gazdasági nehézségek közvetlen megvilágítása és elhurcolt értékeinknek visszajuttatása érdekében, és végül, de nem utolsó sorban a nyugati látogatás elhatározása mellett szólott az a körülmény is, hogy a fiatal magyar demokráciának kétségkívül nagy külpolitikai sikere lehet, ha alig egy évvel a háború befejezése után, teljes szuverenitásának visszaállítása előtt, a megszállás és az ellenőrzés megszűnése előtt máris módjában áll a világ vezető hatalmasságaival egymásután közvetlen kapcsolatokat teremteni. ( A magyar külpolitika gyökeres megváltoztatását is kívánta dokumentálni a köztársasági kormány akkor, amikor kapcsolatait éppen azokkal , a nagyhatalmakkal igyekezett elsősorban elmélyíteni, amelyektől a múltban leginkább el volt zárva, a nagy keleti szomszéddal, a felszabadító Szovjetunióval, amelytől a reakciós jobboldal külpolitikai mentalitása' zárta el a múltban a magyarságot és a távolabbi nyugati hatalmakkal, amelyekhez viszont Németországon keresztül nem tudtunk
