Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-41

^27 A nemzetgyűlés il. ülése 10í( Elnök: Az interpelláló, képviselő urat illeti a szó. . Gyenes Antal (kp): T. Nemzetgyűlés! Az ellenforradalom egyik legfontosabb bázisát az az egyetemeken és főiskolákon építette ki. Az első ellenforradalmi kezdeményezésektől kezdve végig, jaz egész ellenforradalmi korszak alatt az egyetemi hallgatók igen nagy része mindig ott álliti az uralkodó rendszer mellett és gombnyomásra vagy dróthúzásra hajlandó' volt a munkások ellen tüntetni, sztrájkokat leverni és általában mindig hajlamos volt felsorakozni a demokrácia. ellen. (Egy }vang a kisgazdapárt oldalán: Kovács Kálmán főispán lett! Turulista volt — Orbán László (kp) : Hagyja csak maga Kovács Kálmán f őispáfnt !)

181 Aki a magyar egyetemi ifjúság múltbeli politikai magatartását ismeri, azt hihetné, hogy a reakció a múltban busásan megfizette azért a szomorú szerepért, amelyet vele játszatott, A helyzet azonban ennek az ellenkezője volt. Az egyetemi ifjúság túlnyomó nagy része a múltban nyomorgott, az antidemokratikus tandíjak és vizsgadíjak, ' a kollégiumok kis száma és egyéb okok miatt az ifjúság igen nagy része olyan alacsony színvonalon állt, amely, az akkori gazdaságii helyzetben is nagy szégyene volití az országnak. A reakciónaík kettős célja volt azzal, hogy az egyetemi ifjúságot a múltban ilyen helyzetben tartotltla.^ ^ Először is, elősegítette azt a kontraszelekciót, amelyet az akkori kormányok akartak, amikor csak iá vagyonos rétegek gyermekei kerülhetitek a főiskolákra, a legszegényebb magyar rétegek, a parasztság és az ipari munkásság fiai pedig nem kerülhettek be az egyetem padjai közé. Azoknak iái parasztos munkásgyermekekből lett egyetemi ifjaknak elkeseredését, akik felvergődtek az elvétemig és megbirkóztak azokícal a terhekkel, amelyeket ez az élet jelentett számukra, mellékutakra akarta terelni a reakció és saját vitorláiba akarta fogni ezt a szelet. Ez volt a helyzet a felszabadulás előtt.' Azt kell mondani, hogy a felszabadulás után ez a helyzet megváltozott; megváltozott anynyiban, hogy az egyetemi ifjúság anyagi helyzete sokkal súlyosabb lett, bár megváltozott annyiban is. hogy politikailag viszont vala; mennyire javult. Kezemben van az egyetemi ifjúság egyik folyóirata, amely az ifjúság gazdasági helyzetéről ilyen cím alatt számol be: »A fiatalság nyomora számokban«; ez a Fórum megírja, hogy amikor Pesten 8—9000 vidéki, főleg paraszti, kistisztviselői és munkáscsaládból származó fiú tanul, ugyanakkor a menzák és kollégiumok száma csupán 40%nak nyújt lehetőséget arra. hogy tanulmányait folytathassa. A Pestre kerülő ifjúság 60%-a a menzába- és kollégiumba kerülés lehetőségéből ki van zárva. Legutóbb a Győrffy-kollégiumban Kardos igazgató megállapította, hogy az elmúlt évben 2000 munkás-, főleg paraszti swaran-azaisu egyetemi hallgató maradt otthon, mert nem tudott bekerülni az egyetemekre és nem tudott megbirkózni az iszonyatos helyzettel. A kultuszkormány is elismeri, hogy a kollégiumok száma & háború előttihez képest 70%:ra csökkent. A tandíjak és vizsgadíjak terén nem történt olyan javulás, nem történtek olyan reformok, amelyek lényegesen megjavították .volna az ifjúság helyzetét. Ma helyzet, hogy. a legalacsonyabb összegű tandíjat a szegénysorsú fiatalemberek nem tudják megfizetni, a légévi Julius hó 2d-én, szerdán. 428 magasabb összegűt pedig a módosak könnyen megfizetik. Természetes, hogy a mai gazdasági helyzetben felelőtlen és túlzó követeléseket nem támaszthatunk a kormánnyal szemben — az ország életszínvonala is igen lényegesen csökkent a háború előttihez viszonyítva — abba azonban mégsem lehet belenyugodni, hogy az ország életszínvonalának fokozatos emelkedésével ne számoljunk majd az ő gazdasági helyzetük megváltozásával is. Nem nyugodhatunk bele, mert az elmúlt évek során is ezer meg ezer paraszt- és ínunkásifjú rekedt az egyetemek falain kívül, ugyanakkor, amikor pontosan ezek az ifjúsági rétegek azok, amelyekre a demokrácia legjobban számíthat, amelyek legjobb pillérei és bázisai lehetnek a demokráciának. Mondom, túlzott és felelőtlen követeléseket nem támaszthatunk, de mégis az a véleményem, hogy igen i komoly segítséget lehetne nyújtani az egyetemi ifjúságnak, ha erre komoly és átfogó tervek készülnének. Az bizonyos, hogy az állami költségvetést csak igen kis mértékben lehet terhelni ilyen tételekkel, de azt hiszem, hogy az állami költségvetés megterhelése nélkül is komoly segítséget lehetne nyújtani. Gondolok például arra, hogy egyes diákcsoportok Pesten már hónapok óta előszobáznak és járnak az egyik katonai intézménytől a másikhoz, olyan katonai épületeket kérve, amelyekre a honvédségnek ma már nincs szüksége, de amelyekből kitűnő kollégiumokat lehetne építeni a vidéki gyermekek számára. A kormány, illetve az illetékes hatóságok, amelyekhez fordultak, ahelyett, hogy örömmel rendelkezésére álltak volna az ifjú súgnak abban a tudatban, hogy minden különösebb teher vállalása nélkül komoly segítséget tudnak nyújtani, igen nagy mértékben még mindig elzárkóznak az ifjúság követelése,, illetve kérése elől. Komoly segítséget lehetne nyújtani a menzák, tandíjak és a vizsgadíjak kérdésében is a mainál sokkal progresszívebb és valóban demokratikus tandíj rendszer meghozatalával. Ez a helyzet a szociális, gazdasági fronton. ISTem akarom festeni azt a nyomort, amelyben ma a vidéki egyetemi hallgatók igen nagy része sínylődik. Például azt mondja a Fórum,

182 hogy a meglévő és a működő kollégiumok higiéniájára jellemző, hogy 40 kollégium közül 32-ben egyáltalában nincs fürdési , lehetőség, egy-egy szobában néha 10—15 személy lakik. — Aki érdeklődik ez után, az könnyen beszerezheti az adatokat, ha utánanéz. . Mondom, ez a helyzet a szociális téren. Mi a helyzet a politikai fronton? Azt mondtam, hogy politikai téren az ifjúság magatartása a felszabadulás után javult. A múltban úgy szólván maradék nélkül — kisebb baloldali csoportokat leszámítva — az ifjúság ott állt a reakció mellett. Ma már a helyzet termesze; tesen más. A kis baloldali csoportok lassan megnőttek, az ifjúság igen komoly rétegei ráléptek a demokrácia útjára és felismerték, hogy helyük a dolgozó nép mellett van és nem a népellenes reakció mellett. Ezek a baloldali csoportok, az ifjúság demokratikus szervezetei azonban még ma 'is úgyszólván egyenlőtlen harcot vívnak, egyrészt az egyetemi autonómia leplébe burkolódzó reakcióval, 'másrészt I az ifjúságban belül megbujt és mindezideig