Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-31

17 A nemzetgyűlés 31. ülése Í9Í6. évi május hó 10-én, pénteken. 18 május 15-én kelt rendelete értelmében a bűnösök kvótán felül is kiutasíttassanak, de ha ezt elfogadjuk, akkor semmiféléi későbbi módosítást vagy tlörvényátalakítást, amely nem fasisztákat kíván büntetni, hanem más címen akar ellenünk vádat emelni, (Egy hang a pártonkívüliek oldalán: Erről is szó van!) nem értelmezhetünk olyannak, mint amelyre vonatkozólag mi a csehszlovák állammal egyezményt kötöttünk és amit ennek a • törvényjavaslatnak alapján itt mi ratifikálni óhajtunk. (Úgy van! Ügy van!) .Kötelességem ezt megemlíteni azért, mert tudomásunkra jutott, hogy se szeri, se száma az újabb vádemeléseknek, amelyek azonban az eddigi információk alapján nem ennek az előttünk fekvő és öt szakaszból álló fasisztaellenes törvénynek alapján emeltettek a magyarfa júak ellen, hanem bizonyos módosítások és más belemagyarázások alapján. Amilyen tisztességesen, a magunk áldozatkészségéből ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, olyan határozottan vagyunk kénytelenek eleve is visszautasítani minden olyan belemagyárazást, amely ártatlan emberek üldözését vagy ártatlan emberek törvényben biztosított jogainak megfosztását jelenti. (Élénk helyeslés és taps a kisgazdavárton.) Nem 'tartozik az egyezmény anyagához és egy szóval sem történt utalás erre, de kötelességem ,a magyar nemzetgyűlésben felhívni a közfigyelmet arra is, hlogy azok a zsidószármazású polgárok, alkik éppen a szlovákiai antiszemitizmus, a Szlovákiában annakidején észlelt fasiszta rendszer miatt idemenekültek hozzánk, — ahol abban az időben a magyar nemzet hibájából sem volt túlrózsás a sorsuk a zsidóknak, de még mindig több menekülési lehetőséget, életlehetőséget, vagyon-, gyermek-, családtagátmentási lehetőséget jelentett az itttartózkodás, mint az odaáttartózkodás, (Ugy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) — a felszabadulás pillanatában természetesen nem várva- meg semmiféle egyezményt, viszszatértek szülőhelyeikre, tűzhelyeikhez, és most ott tartózkodnak Csehszlovákiában. Reméljük, hogy semmiféle magyarázat nein fogja azt kívánni, hogy a magyarországi önkéntes jelentkezők számába ezek a visszatért zsidók is beleszámíttassanak. A zsidóság kérdését általában^ nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ez a törvényjavaslat ugyan ezt a kérdést nem tárgyalja, — mert nem tartozik a törvényjavaslathoz — de máris olyan jelenségekbe! állunk szemben, amelyek azt mutatják, hogy a szlovákiai zsidóság helyzete olyan, mint az ott lévő magyarság helyzete. A felvidéki asiclö-, ság^ központjának az emlékirata, amely meg fogja találni az utat a világ közvéleményéhez is, bebizonyítani igyekszik elsősorban azt, hogy ki volt partizán, és ki volt a demokrácia barátja ; Csehszlovákiában. (Kováts László (pk): Es ki.volt Hlinka-barát!) Ez az emlékirat előadfra, hogy ezekkel szemben, akik életüket kockáztatták, szenvedtek, könnyeztek és üldöztetésben részesültek az európai nagy demokratikus gondolatért, az újabb időkben olyan elbánást tanúsítottak, amely semmiféleképpen sem nevezhető demokratikusnak, és gyanúsan emlékeztetik a világ közvéleményét az úgynevezett fasiszta időkre. T. Nemzetgyűlés! Felsoroltam aggodalmaimat, de ez nem az egyezmény el nem fogadását jelenti, hanem csak

1 határozott leszögeNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ II. zését annak, hogyan értelmezendő az a pont, amelyet elfogadok. Ezek után rátérek arra, hogy magyar szempontból mik az egyezmény előnyei. Az előttünk fekvő törvényjavaslat magyar szempontból feltétlenül haladást jelent, haladást egy rendezetlen állapotból, egy rendezettebb állapot felé. Nagyon jól tudjuk, hogy a törvényjavaslatot ás a csehszlovák-magyar egyezményt nem a magyar állam iniciálta, indítványozta, hanem az ott történt események vonták maguk után, amelyek megítélésem szerinte> törvényjavaslat nélkül is fennforogtak. Ebből a szempontból tehát haladást és előnyt látok a magyarságra nézve és ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását azért támogatom, mert egy rendezetlen, t,örvény által nem korlátozott állapotot igyekszik egy jog által korlátozott állapotba hozni. - A másik dolog, amit a magyar nemzetgyűlés ülésterméből szeretnék fennhangon a szomszéd nemzetek felé kiáltani, a következő: üdvözlöm ezt a javaslatot, mert határozott lépést jelent a szomszédokkal való kibékülési szándékunk felé. A szomszédokkal való kölcsönös megegyezés gondolatának nálam sokkal híresebb és méltóbb szónokai lehetnek minden nemzet körében, de szerintem a kölcsönös megértés nem a ragyogó frázisokon fog múlni, hanem azon, hogy az itt élő neimzetek mindegyike mekkora áldozatot hajlandó hozni az együttélés és barátság érdekében. (Helyeslés és

r taps a kommunista párt, a szociáldemokratapárt, a parasztpárt és a kisgazdapárt soraiban.) Nem közöimibö

s^ az az áldozat, amelyet a magyar nemzetgyűlés énnek a törvényjav vaslatnak a megszavazásával a kölcsönös kibékülés jegyében hoz. (Ugy van! Ügy va<ní ->Taps a kisaazdapárt oldalán.) Elfogadom a törvényjavaslatot,^ amelynek az előnyét látom abban a körülményben is, hogy ez a törvényjavaslat egy olyan kérdést, amely az európai közvéleményben állandóan vitássá volt tehető, vagyis^ az úgynevezett nemzetiségi megoszlás kérdését, a statisztikáknak a nemzetközi fórumokon való harcát végre megoldja, tiszta vizet igyekszik önteni a pohárba. Hiszen állandóan azon vitatkoznak az európai közvéleményben, hogy hány darab szlovák, hány darab magyar van ma ennek vagv annak az államnak ,a területén. Igen t. Nemzetgyűlés! Szerintem ugyanis nemcsak a nyelvi szempont, bármiféle^ faji szempont, vagy bármiféle nyilatkozat aláírása határozza meg az állampolgárnak hazájához való tartozása jogát, mert rámnézve ma is Vörösmarty Mihálynak az a két sora határozza meg az állampolgárságot, hogy »Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!« Ilyen szempontból tehát nyilvánvalóvá fog válni a világ közvéleménye előtt az innen kitelepülni szándékozók számából, vájjon van-e szlovák nemzetiségi kérdés ós milyen arányú ez a kérdiéis Magyarországon, de ugyanígy az egyenjogúság elvén határozottan és félreérthetetlenül világossá válik a nemzetek közvéleménye előtt, hogy Csehszlovákiában élő magyarság vistzont van. (Kováts László (pk): Az áldozatot a csehszlovákiai magyarság hozza, nem a. nemzetgyűlés. Azok az áldozatok, akiket átdobtak, és akik ottmaradtak!) A javaslat előnyei közé tartozik az is, hogy a magunk részéről ezt a he.lyzet által és talán jobban a csehszlovák kormány által felvetett megoldási kísérletet nem makacsoljuk