Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-31

15 A nemzetgyűlés 31. ülése 19Í6. évi május hó 10-én, pénteken. 16 találni a módját, hogy az első hangulat hatása alatt ebből az országból kivándorolni ólhajtó szlovákoknak, ha később ezt a szándékukat meggondolják és úgy találják, hogy a magyar temetők és a régi tűzhely szava talán erősebb, mint a propaganda, módjukban legyen ezt a szándékukat megváltoztatni és ezzel a kivándorló szlovákok száma esetleg Bsökkenhessen ahhoz képest, ami eredetileg feltété lezhető volna. Megemlítette az előadó úr az V. cikkely szövegezésének, — hogy így fejezzem ki — bizonyos mértékű lazaságát, (Halljuk! Halljuk!) Hangsúlyozom, ennek^ a szövegezésnek a lazasága az én szerény véleményem szerint nein a kormányférfiakat terheli, hanem a helyzetből fakad, meri hiszen, ha ennek a szerződésnek minden szakaszát egyoldalúan, a a saját részünkre tudtuk volna megszövegezni, meggyőződésem, hogy nem is tudtunk volna ennek az egyezménynek az útjára rálépni. Hangsúlyoznom kell, hogy a lakosságcsere alkalmával a magunk részéről a nemzet osztatlan figyelmével^ fogjuk kísérni átjelentkezéseket és a kicserélésre kerülő személyek számát abból a szempontból, nehogy odaát, ahol a jelentkezés nem önkéntes, tehát a kitelepülő rendeleti úton kénytelen most is ia. helyét ellhiagyni, kizárólag^ olyan személyeket jelöljenek ki, akik családfő lévén, ha maguk jelöltetnek ki, a dolgok emberi és humánus redje szerint családtagjaikkal együtt kényszerülnek távozni és így esetleg az onnan eltávozottak száma megháromszoroz ódhatik, megnégy s zerző d;hetik azokkal szemben, akik tőlünk eltávoztak. Van biztosíték erre vonatkozóan az egyezmény 8. pontjában is, ahol tulajdonképpen minden ilyen sérelmi kérdést a magunk részéről az ú. n. vegyes bizottság elé vihetünk, de ezalkalommal is ki kell fejitenem pártomnak azt a felfogását, hogy a legféltőbb aggodalmat és a keresztülvitelben a legszorgosabb utánanézést kérjük, sőt mondhatom, követeljük kormányunktól, (Helyeslés és taps a kisgazdapárt soraiban.) hogy a csere alkalmával az egyenlő létszám kérdése, _— mint amely nem ellenkezik ennek a törvényjavaslatnak és ennek az egyezmlénynek egyeitlein pontjával sem — maradéktalanul betartassék. (Helyeslés és taps a kisgazdapárt soraiban.) T. Nemzetgyűlés! Vagyonjogi kérdésekiben merült fel több aggály pártom részéről. Felmerült olyan szempont is, hogy — ezt különösein a VI. cikkely tartalmazza — a kitelepítésre kerülő magyarok ingatlanaikat érintő okmányaikat magukkal nem vihetik. Őszintén megmondom, ennek a cikkelynek ilyen értelmezése első pillanatra annyira megdöbbentett, minket, hogy szinte azon a ponton voltunk, hog^ új tárgyalásokat kérjünk a külügyminiszter úrtól. Megnyugtatást kaptunk azonban arra vonatkozólag, hogy az esetleg egész községeket érintő kitelepítések alkalmával kizárólag a községi telekkönyvekre vonatkozik és semmiképpen sem lehet akadálya, annak, hogy mint ahogyan gyakorlatilag nincs is akadálya, hogy bárki ingatlanának telekkönyvi bizonylatait, tehát személyére szóló másolatait, amelyek bármely törvény szerint mindig bizonyító erővel bírnak, sértetlenül, zavartalanul magával viíhesse. (Egy hang a kisgazdapárt soraiban: Majd meglátjuk iái gyakorlatban!) Aggaszt- minket természetesen a szerződésnek az a pontja, amely a történelmi emlékek és műemlékek kivitelét tiltja, helyeseibben : szabályozza. El tudok képzelni — csak így a Ház előtt felihozva — olyan esetet, amikor valakinek az öregapját Barabás festette meg, és ez a kép, mint a család régi szeretett képe, a család otthonában van. Csak azért, mert egy híres festő ecsetéhez kapcsolódik ez a kép, szomorú lenne, emberi jogokat sértene, ha az egyezménynek ez az értelmezése ennek kivitelét megakadályozná. De lehetnek családi könyvtárak, családi levéltárak, amelyek olyan történelmi anyagot tartalmaznak, amelynek Magyarországon való birtoklása, magyar kézben való további megőrzése nem lehet közömbös magyar ember számára. (Kováts László (pk): Majd elhelyezik múzeumban!) A VIII. cikk az, amely osztatlanul és pártkülönbség nélkül a legnagyobb aggodalomra ad okot. Egy szavam nincs és egy szavam nem lehet arra, hogy a fasiszta rendszert, a német terrorizmust és imperializmust támogató magyarok ott is elvegyék méltó büntetésüket. Pártom nem fogja felemelni szavát az ellen, hogy mindazok, akik ebben az egész világot * megrontó végzetes korszakban szerepet, kiváló, szerepet vittek, mindenképpen azokhoz tartozzanak, akiket a csehszlovák kormány a maga résziéről kebelében megtűrni nem tud. - , Idetartozik még az is, hogy a befogadásuk alkalmával milyen törvényes eszközökkel járunk el mi magunk ezekkel az emberekkel szemben. A magam részéről meg is nyugodnék a szlovák nemzeti tanács úgynevezett május 15-i rendeletében. A külügyi bizottságban bekértük és pontosan elolvastuk ennek rendelkezését. Megnyugszom abban, hogy ebben a 33. számú rendeletben vád alá helyezett és elítélt magyarság beletartozzék, akár kvótán felül is azoknak számába, aki, kiutasítana ók, de mindenesetre — és ezt őszintén meg kell mondanom — sokkal nagyobb megnyugvás lenne részemre az, ha a szlovák nemzeti tanácsnak ezt az előttem lévő rendeletét^ elsősorban azokon a szlovákokon hajtanák ' végre, (Élénk helyeslés és taps a kisgazdapárton és a pártonkivü- " liek oldalán.)

r akik részesei, kiszolgálóig voltak a fasiszta, német rendszernek, sőt talán jobban kiszolgálói voltak, mint az állam más tagjai. (Ugy van! TJgy van! a kisgazdapárton.) Ha a szlovák nemzeti tanács ezekkel a háborús bűnösökkel szemben azzal az ^ eréllyel járt volna el, mint a magyar t közvélemény, amely habozás nélkül állította ítélőszék elé a háborús bűnösöket és vette el azok életét, akik vétkeztek a demokrácia ellen, akkor a magam résziéről sokkal nagyobb megnyugvással fogadnám el, hogy ennek a szakasznak beiktatása az egyezménybe, valóban azt a szándékot kívánia szolgálni, hogy a fasiszta bűnösök bűnhődjenek. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy amíg Magyarország a fasizmussal, az ellenséggel való leszámolás terén nem tűrt kételyt és habozást, addig Szlovákiában ezeknek a bűnösöknek megbüntetése^— előttünk és az európai közvélemény előtt érthetetlen módon — még ma is kíéisik. (Közbeszólás a kisgazdapártról: Kizárólag a magyarokra szorítkozik ez!) Ezt az alkalmat akarom tehát felhasználni arra. az összes t magyar demokratikus pártok közvéleményét ismerve, hogy a nemzet lelkiismerete nevében és pártom nevében különösen kiemeljem: elfogadjuk, hogy a szlovák, nemzeti tanácsnak úgynevezett 33. számú és