Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-38

235 A nemzetgyűlés 38. ülése 1946. évi május hó 24-én, pénteken. 23 6 megint kára a törpebirtokosnak és a kisembernek. Ne legyünk rosszabbak, mint a szőrösszívű, kapitalista szellemtől áthatott régi törvényhozás. Nekünk, mint altruista gondolatokkal telített nemzetgyűlési kép viselőknek, igenis. kötelességünk, bogy a kisemberek védelmére keljünk, s legalább a kisbirtokosoknak és törpebirtokosoknak adjuk meg a terrágiumot, ne vonjuk el tőlük azt a néhány mázsa szenet, amely családjuk téli szükségletére elengedhetetlenül szükséges. En tehát abban a reményben járulok hozzá ennek a törvényjavaslatnak általánosságban való megszavazásához, hogy a kártalanítási törekvést, a terrágium visszaadását a kisemberek számára a nemzetgyűlés valóban szorgalmazni fogja és napirenden tartja, és amikor a törvénviavaslat ide kerül a Ház elé, azt egyöntetűen meg is szavazzuk majd. A bányák államosításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban pártom nevében abban a reményben és azzal a határozott várakozással fogadom el. hogy a sokat szenvedett bányászok tízerei emberibb és sokkal boldogabb jövendőt élhessenek. (Éljenzés és taps a kisgazdapárton és a parasztpárton. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vörös Vince jegyző: Zgyerka János! Zgyerka János (kp): T. Nemzetgyűlés! A bányák államosításáról szóló törvényjavaslatot pártom nevében elfogadom. Elfogadom nem elsősorban azért, mert ezzel a bányamunkásságon segítünk, hanem legfőképpen azért, mert ez az egész nemzet érdekeit szolgálja. 28 éves bányászgyakorlat van mögöttem és így talán kellőképpen tudom megvilágítani a kérdésnek ezt az oldalát is. A múltban a magántőke nem azért folytatta a bányatermelést, hogy a nemzet kincseiből mindenkinek jusson. Tudom ezt abból, hogy amikor mi, bányászok kenyér nélkül voltunk, a parasztok pedig szén nélkül voltak, a bányatelepeken halmokban égett a szén. Ekkor mondták azt, hogy a mi szenünk értéktelen, s ezért külföldről hoztak be szenet, nekünk, bányászoknak pedig külföldre kellett vándorolnunk. A magántőke a múltban nem a munkásságért, hanem a profitért folytatta a bányászatot- Felemlítem például a vörösivári belga vállalatot Budapesti közelében. Engel Ármin vezérigazgató, aki azóta már meghalt, annakidején eltitkolta a szénkincs mennyiségét Most nyitottunk meg egy új tárnát, és megállapítottuk, hogy mekkora szénkincs fekszik itt Budapest tőszomszédságaiban)., Az 1928-as! sztrájk alkalmával nem volt hajlandó 10 százalékkal felemelni a bányaimunkások bérét, csak azért, mert — mondta — a (bányavállalat erre ráfizetne, ezt a szén ára nem bírná ki. Egy év múlva azután kiderült, Jhogy ez az úr, aki öngyilkos is lett» másfélmillió pengőt lopott. '?én.*> fsivAn (pk): Szegény!) Ez le van fektetve, tényekkel van bebizonyítva. Ezért nem tudott a munkásoknak fizetni. Az egyéni érdekek érvényesültek. Mi, bányászok, tudjuk, hoery ezzel ,ai törvényjavaslattal nem a szocializálást, hanem az államosítást, léhát az állami kapitalizmust, az állami monopolizmust valósítjuk meg, de abban a reményben és tudatban tesszük* hogy a bányászok sorsát is előbbre visszük» ha a bányákat állami kezelésbe vesszük és nem hagyjuk meg magánkezeikíbön úgy, mint a múltban voltak. A bányák állami kézbe vételével a bányamunkások régi óhaját fogjuk teljesíteni. De ugyanígy kell eljárnunk a bányákhoz tartozó többi üzemekkel is. Gondolok elsősorban az erőműtelepekre, mert mi, bányászok úgy tudjuk, hogy előbb volt a bánya, ' és csak azután jött az erőműtelep. Az ellenkező oldalon mindent megpróbálnak elkövetni annak érdekében, hogy a bányákat függővé tegyék azok bizonyos tartozékaitól. Csak annyi erőműtelepet akarnak államosítani engedni, amenynyi mindennap szükséges. így, ha az üzemben, vagy a bánya erőműtelepén mégis előadódnék valami baleset, akkor mindjárt a magántőkéhez kellene szaladni és velük kellene alkuba bocsátkozni, hogy legyenek szívesek segítségül jönni. Ezzel természetesen csak ráfizetéssel tudnának az állami bánvá.k termelni. De az ellenkező oldalon éppen azt akarják bebizonyítani, hogy ia bányák államosítása ráfizetést eredményezne. Én, a gyakorlati bányász viszont láttam, hogy mi, bányászok, hét és* fél mázsás csilléket raktunk meg 45 fillérért — tehát nem egy, hanem hét mázsát — és kiszámítottuk azt, ennek a fenntartása» iaz anyagiak befektetése fában 3938-ban nem került többe, amikor mi 150 mázsa szenet bányásztunk ki, mint 3 80 pengőbeUgyanakkor Budapesten a darabos szén métermázsája 6 pengő volt. Mi úgy számítottuk ki bányászó s an, hogy a szénár átlag 3-20 pengő volt. Mégis milyen drága volt a szén, pedig mi egészen potom áron termeltük. Mi, akik gyakorlatból ismertük ia dolgokat, tudtuk azt, hogy mi a helyzet a karbidgyárak, iaz erőműtelepek tekintetében. Ki akarom még egészíteni az elmondottakat az iszapolásokra való utalással. Előttem felszólalt képviselőtársam beszélt arról, hogy vanruak süllyedések is. Süllyedések voltak addig, amíg a bányászatban nem vezették be az iszapolást. (Egy h<a>ng a szociáldemokratapárt oldalán: Ezt ő nem tudja!) Mi bányászok tudjuk azt, hogy mi a helyzet az isztapolással: a földszínen, a földfelületen semmi károsodás sem éri a parasztságot, ha az iszapolást minden bányában bevezetjük. Az iszRpolásra a másik oldalról . szintén azt mopdják, hogy hiszen ez nem tartozik a bányához.- Én a magam és pártom nevében kérem azt, hogy fogadjuk el a tervezett intézkedéseket úgy, hogy a bányákkal együtt a homokbányákat is állami kezelésbe vegyék, mert vannak bányavidékek, ahol homokbányák vannak és ezek a széntermelés fokozására nagyon fontosak. T. Nemzetgyűlés! Én tudom, hogy a múltban hogy»aií termeltünk, milyen volt a szociális helyzetünk és azt is tudom, hogy mivel termeltünk. En csak egy éve kerültem ki a bányából. Tudom, hogy a magyar magántőke sohasem adott, vagy pedig nagyon keveset adott arra, hogy a bányákat mechanikusan felszerelje. Nagyon sok bányát tudnék itt felemlíteni, iából még mindig a legprimitívebb szerszámokkal dolgoznak, de mi bányászok tudjuk, hogy ma más a helyzetünk, tudjuk, hogy a jövőben még sok tennivalónk lesz, de tudjuk aizt is, hogy most egy új demokratikus Magyarországnak termelünk. Megemlítem erre a májusi széncsatát, amely bebizonyította »azt, hogy a bányász, annak elle-