Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-31

13 A nemzetgyűlés 31. ülése 1946 évi május hó 10-én, pénteken. 14 amelyet tipikusan fasisztának lehet nevezni, ez pedig a bűnösség olyan értelmű, keresése» amely nem a régi római jog szerint tartja bűnösnek azt, aki a tettet elköveti, hanem az úgynevezett kollektív felelősségrevonási jogot hangoztatja, amely kollektív felelősségrevonási jog szembenáll a humanizmussal és szembenáll talán mindazokkal az eszményeikkel is, amelyeket általában demokráciának nevezünk. Sajnálatos, hogy még a felszabadulás után is történnek a világon olyan jelenségek, amelyek ennek az elmúltnak hitt korszaknak egyee eszméit látszanak visszatükrözni. Sajnálatos, hogy a világnak a demokráciában egyesülni kívánó nemzetei vagy azoknak egyes részei ra tudnak helyezkedni egy olyan ittmaradt kísérletre, amellyel tulajdonképpen el szeretnének törülni egy részt a demokráciának és az emberiségnek történelméből. Valahogyan ez a gondolat jut eszembe, amikor az előttem álló törvényjavaslatnak bí, rálásához, méltatásához fogok és arról pártom * véleményét kifejezni szeretném, A magunk ré,széről a múltban sem voltunk, a jövőben sem leszünk hivei az ilyen kollektív felelősségrevonásos gondolatnak és jogi rendszernek. (Taps a kisgazdapárt oldalán.) Amikor a törvényjavaslatot megelőző eseményeket vizsgáljuk, őszinte fájdalommal és sajnálattal kell megállapítanunk, hogy olyan jelenségekkel állunk szemben éppen északi szomszédállamunk területén, amelyek mintha a kollektív felelősségrevonás régi jogára és 'tényeire emlékeztetnének minket. Igen t. Nemzetgyűlés! Mi a bűne annak a magyarnak, aki jelenleg a mai Csehszlovákia területéin tartózkodik? Ha az a bűne lenne, hogy vétett a demokratiiknis állam, az emberi jogok ellen, akkor pártom és magam részéről egy árva hangot sem emelnék védelmére. De ha érzésűnk támad, hogy a bűne csak az, hogy magyar, (Közbeszólások a kisgazdapárt oldalán: Az bizony!) akkor fel kell emelnünk szavunkat, nemcsak a magyarság védelmében, hanem a világ demokráciája, a népek egyenjogúsága és a világ szabadságának az érdekében is. Amikor, mi ennek a törvényjavaslatnak a taglalásával foglalkozunk és ezt a törvényjavaslatot itt a nemzetgyűlés színe előtt bírálat tárgyává tesszük, szinte azt kell mondanom, hogy lelkünk mélyén nem is a törvényjavaslat a bírálat tárgya a maga p formájában, — nélha nem túlszerenesés formájában, hanem a * nemzet és a közvélemény — és remélem az európai közvélemény — bírálata- tárgyává kell, hogy váljék egy olyan jelenség, amely jelenséget az emberi jogok védelmében ez a törvényjavaslat igyekszik úgy átformálni, hogy legalább megközelítőleg megfeleljen a világ demokráciája elveinek és szellem ének. Igen t. Nemzetgyűlés ! A javaslatnak — pártom részéről is megállapítom — lehetnek és vannak hibái, (Felkiáltások a kisgazdapárt oldalán: Vannak!) ha azonban a hibáit megvizsgáljuk, meg kell vizsgálnunk azt a körülményt is, hogy ezek a hibák milyen forrásból fakadtak, és ha ennek vizsgálatával foglalkozunk, akkor objektíve meg kell állapítanunk azt, hogy minden olyan hiba, amelyet akár â jogászi agy, akár a nemzetiségeinkért aggódó magyar szív felhozhat, tulajdonképpen ennek a törvényjavaslatnak a bilaterális természetéből fakad. Nagyon helyesen adta elő az előadó úr, hogy a magyar kormányzat ennek a kérdésnek a rendezésénél éppen a nagyhatalmak tanácsának döntése folytán abba a helyzetbe került, hogy ezt kölcsönösen közvetlenül az érdekelt állammal igyekezzék megoldani. A magunk részéről ugyan jobban szeretnénk e fontos és az európai demokrácia érdekébe vágó nagy feladatokat lehetőleg nem bilaterális, nem kétoldali alapon, hanem a széles, nagy demokratikus közvélemény segédletével, annak jogi felügyeletével megoldani, ezúttal azonban éppen a nagyhatalmak által diktált és tanácsolt módon belementünk egy kétoldalú ' szerződés megkötésébe; tehát tulajdonképpen e szerződés bilaterális mivolta az oka mindazoknak a szövegbeli vagy esetleges magyarázat-béli hibáknak, amelyek természetszerűleg adóidnak. A magam részéről nem óvakodom még annak^ kijelentésétől sem, hogy e kétpldali szerződés természetét az egyik fél, a szerencsésebb fél talán igyekezett a maga részére alkalmazni, tehát nem minden esetben úgy gondolta a szerződés megkötését, hogy az abszolút emberi igazság felé vezessen. hanem természetesen éppen ennek ki vulval ós ága folytán előnyöket biztosított a maga részére. Ha már a szerződés részjeteibe hatolunk bele, engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy előbb foglalkozzam ennek a szerződésnek — ismétlem — nem olyan hibáival, amelyek miatt a magam és pártom részéről ezt nem fogadhatnám el, mert előre is bejelentem, hogy a szerződést teljes szövegében elfogadom, de mindeiniesetre avval a részével, amelynek leszegezése a nemzet előtt fontos és a történelem további folvására vonatkozóan világosan kell, hogy előttünk álljon. Termész-ítes nagy hibája a szerződésnek a kétoldalúság következtében először az, hoery mig magyar részről a kivándorolni szándékozó szlovákok önkéntes! jelentkezés alapián távoli itathatnak el, addig a másik oldalról kormánykijelölés alapián kerül ide a mi faitestvérünk a maeryar hazába. (Közbeszólás a kisqazdapárton: Nem az egyenlő elbánás elve!) Maga az 1. § szövege nem határozza meg tisztán azt az elvet, hogy a kitelepülni szándékozó szlovák kitelepülési szándéka az egyszerű nyilvántartással máris véglegesnek vehető és_ ilyen alapon semmiféle megfontolásnak módja ^egy ilyen, az egész életre elhatározó lépésnél adva nincs. (Saláta Kálmán (ik!g): Sokan meggondolják magukat!) Az e^vezmény értelmében a cseh kormánynak módjában volt széleskörű propagandát folytatnia Magyarországon. Engedje meg itt az igen t. Nemzetgyűlés, hosry a masram részéről is elismerései adózzam kormányzatunknak és esész közigaizgatásunknak, mert soha ideffen érdekekért ennyire demokratikus, akad ál vtalan és íwélpskörfí propasrandát Magyarországon a legtürelmesebb kormányviselkedés mellett nem i-ntéTJhpttek, mint i amikor éppen a szlovákok áttelepítése érdekében foVó' csehszlovák propaganda volt. (Halljuk! Halljuk!) Ilyen szempontból tehát elismerés illeti a kormányzatot. Mégis fel kell tennem egy kérdést. Hallottuk az előadó úr szavaiból és láttuk az eseményekből, hogy ez az áttelepülési propaganda nem járt azzal a sikerrel, mint amely sikert egyesek evvel az egyezménnyel reméltek és elérni óhajtottak. (Koyáts László (pk): Főleg csak egyesek remélték!) De tovább megyek még egy kérdéssel. Meg kell annak is