Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-37

199 A nemzetgyűlés 37. ülése 1946. Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül Gulácsy György képviselő úr. (Kováts László (pk): Nincs szakembere a kisgazdapártnak? — Egy gúnyos hang a vártonkívülieknél: Szakember tmiimdenlhiez ért! — Kováts László (pk): Rendőrállamtitkárból ál* lamosítási szakértő! Több mint dilettantizmus! — Buchinger Manó (szd): Annyit ért hozzá, mint maga! — Gulácsy György (kg): Az előzetes állásfoglalás talán feleslege«. Majld' méltóztassék .utána vitába szállni! — Marosán György (szd): Ne segítsenek neki!) Gulácsy György (kg): T. Nemzetgyűlés! Az elmúlt harminc esztendő alatt, tehát egy generáción belül a kapitalizmus válsága feétízben zuhantotta az emberiséget a világháború borzalmaiba. De a minden .háborúnál embertelenebb második világháború után mondihatnám világszerte keresik azokat a gyógyulási módokat, amelyek segítségével az emberiség ki tudja küszöbölni a nemzetközi reakciót és az imperialista törekvéseket támogató, — csak rajtuk keresztül, csak általuk élni tudó — nemzetközi nagytőke befolyását. A szocializmus folyamatának megindulása, tempójának meggyorsítása ma már nemcsak a szocialista munkáspártok, a szocialisták és kommunisták követelese, de követelése világszerte mindenütt a haladó baloldali progresszív pártoknak, egészen a baloldali katolikus pártokig, őket is beleértve, mindazoknak az irányoknak és vezetőiknek kívánsága és követelése,. akik egyrészről tisztán látják és felismerik azokat a gazdasági összefüggéseket, amelyele a gazdasági élet és egy nemzet élete között vannak, másrészről tisztán látják azokat a kölcsönhatásokat is, amelyeket ezek a tényezők egymásra gyakorolnak. Ez azt is jelenti, hogy a szocialista tanok kritikai részét, tehát a betegség , megállapítását, a diagnózist, nagyban egészében ezek a baloldali pártok is helyesnek ismerik el» a gazdasági tényezőknek a befolyását a nemzet életére ők is döntőnek, csak éppen nem kizárólagosnak tarttják, másrészt pedig, mert világ- és életszemléletük nem materialista, továbbá azért, mert a magán tulaj donnák bizonyos, a köz rovására nem menő és a használati és egyéni javakon túli mértékét is az emberi ösztönből folyó, az emberi alapjogokhoz hozzátartozó valaminek tartják, olyannak, ami . a fejlődés na<?y lökő erejét alkotja. Azt mondhatjuk telmt, hogy a. baloldali polgári pártok — a jelen esetben tehát a mi * pártunk — és a »szocialista munkáspártok között a különbség nem a betegség megállapításában, sőt talán azt is mondhatom, nem is a gyógyszerek adagolásának fázisában van, hanem csupán a gyógyulás végső értelmezésében. A szocializálás folyamata a föld méhe, kincseinek kiaknázását illetően világszerte megindult folyamat. Megindult ez a folyamat a brit sziget-birodalomban is. Ez többé természetesen nem a par force vadászatok Angliája, nem a Forsythis Saga;

7

" Angliája, mint sokan hiszik, hanem Attlee és a Labour Party vezetése alatt álló Anglia, amelyről a második magyar köztársaság nemrég hazaérkezett elnöke itt a Házban nyilván a dolgok nagyobb és alaposabb ismeretében azt mondotta, hogy a. halk, de gyors forradalmi átalakulások hazája. Ha az angol szocializálása "programot vagy akár a körülöttünk levő demokráciákat nézzük, megállapíthatjuk, hogy az államhatalom nem csupán a m on opolk meséket igyekszik álévi május hó 23-án,, csütörtökön. 200 lami tulajdonba venni, hanem befolyását ki akarja terjeszteni az emberi életnek gazdasági vonatkozású minden ágára. Gondolok itt a jegy intézetek államosítására, a biztosítás^ a nagyüzemek államosítására s általában a pénzintézetek ellenőrzésére. Kezemben van az osztrák szocialista párt orgánuma, az Arbeiterzeitung május 8-i száma. Ez a lap azé az osztrák szocialista párté, amely a parasztszinezetű Volkspairtei-el etgyütt" (halaid a koalíción belíül a osztrák demokrácia építésétben. Azt hiszem, nem tévedek, ha erről az osztrák szociáldemokrata^ pártról egy megállapítást teszek. Szives elnézést kérek, itt nem használom a közelmult' ban nagyon begyökerezett jobb- és balszárny megjelölést. Erről az osztrák szocialista pártról megállapítom, hogy semmiesetre sem radikálisabb, .mint a magyar demokráciának a középvonala. És mégis^ mit ír az Aufbauprogrammról ez a lap? Kívánja a bankok ós biztosítóintézetek államosítását, illetőleg társadalmasítását. Kívánja a bányák, az olajkutak, az erőművek, a nagyüzemek, a vas-, acél-, fém és kémiai ipar, továbbá az élelmezési ipar államosítását. He - tovább megyek és hivatkozóim arra a szocializálási folyamatra, amely Lengyelországban és Csehországban már végbement. Igaz, bevallom, cseh példákra hivatkozni még ebben a vonatkozásban sem szerencsés dolog ma a magyar közvélemény előtt és joggal nem •szerencsés. Felvetődik azonban Önkén'ttelenül bennünk az a kérdés, hogy mi az oka ennek a világszerte megindult szocializálási láznak? Véleményem szerint a következőkben lehetne erre a kérdésre egjészen röviden válaszolni. Először is annak a ténynek felismerése, hogy a kapitalizmus szekere — mint már mondottam — kátyúba jutott s utolsó menekülési formájának azt a fasizmust választotta, amely a népeket egymás ellen uszította, imperialista törekvéseket élesztett, aminek hatását bőrünkön ós idegeinkben mindannyian éreztük. Másodszor az a belső ellentmondás, amely a nagy kapitalizmusban van. Nevezetesen, amikor a nagykapitalizmus létét, fennmaradásának szükségességét okadatolják, akkor mindig a szabadversenyre hivatkoznak és azt állítják oda. Már a múltban is, de főleg az elmúlt két világháború során ez a nagykapitalizmus egyfelől a szabadversenyt hirdette, ugyanakkor az államhatalomtól szubvenciók, védvámok vagy protekcionizmus formájában mindig a szabadverseny kizárásának feltételeit kényszerítette, illetve zsarolta ki, (Úgy van! ügy van!) másfelől egymás között is, belső üzleti politikájukban hol trösztökké, hol kartelekké alakulva, — mi, régi kisgazdapártiak tudjuk ezt — hol kontingentális és rajonkartelekké alakulva, ezeken keresztül hol az áruellátást, hol az árszabályozást, hol a piac beosztását illetően zárták ki egymás között a szabad versenyt Es ezen keresztül vált a kapitalizmus versenykapitalizmusból monopolkapitalizmussá s ennek egyenes következménve volt, hogy kivétel nélkül mindenkit, nemcsak a nagyüzemek által foglalkoztatott munkásokat zsarolták és zsákmányolták ki, hanem kizsarolták az egész fogyasztóréteget, a parasztot, a polgárt, az értelmiséget is, sőt továbbmegyek, talán még a kis- és középtőkés is éppen ezért nem tudott a monopolkapitalizmus befolyásolási öleléséből kiszabadulni. T, Nemzetgyűlés! Vannak* azonban a ter-