Nemzetgyűlési napló, 1945. II. kötet • 1946. május 10. - 1946. augusztus 9.

Ülésnapok - 1945-37

197 A nemzetgyűlés 37. ülése 1946 szelni a reménytelen esetekről, azokról, akik, bármi történt is a múltban és bármennyire elvitte is nem a szocializmus, hanem a fasizmus Auschwitzbe

74 legprominensebb vezetőiket, mégis csak ádáz gyűlölettel vagy tompa, meg nem értő elzárkózással állnak szemben azzal a kezdeményezéssel, amit a magyar demokráciának ez a törvénye jelent és nemcsak hogy nem hisznek abban, hogy profithaj hászás, csendörszurony, szolgabíró, feketelista és fegyelmezés nélkül is lehet termelni, hanem belső meggyőződésük valami igen furcsa keveréke a rosszakaratnak és a sértődöttségnek. Rosszakaratukkal nem törődünk, sórtődöttségük nem érdekes. Az arcukra ráírt kifejezés azt mutatja, hogy ők. valamit gyászolnak. Nagyon mélyen és nagyon őszintén gyászolják elvesztett hatalmukat és elvesztett omnipotenciájukat. (Taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán.) És ez a gyász abszolúte hamisítatlan, mert hiszen igen- sokan közülünk emlékeznek arra, hogy ezek a ma olyan groteszk és tragikomikus módon gyászoló urak annakidején milyen dagadt mellel, milyen fürge otthonossággal mozogtak a különböző minisztériumok büróiban. A bányamunkások vagy bányaipari értelmiség vagy egyéb dolgozók küldöttsége órákig várhatott, nem tudott sorrakeTülni, mert a GyOSz, mert a bánya- és kohóművek urai, mert azok benfentesei és szindikusai voltak mindenekelőtt. Eis ezt valóban lehet is gyászolni és elismerjük, hogy gyászuk őszinte. Vannak a bányák központi Irodáiban értékes szakemberek, olyanok, akik az ügyet nézik, akik a bányát szeretik, akik ezt a nagy és ne; héz munkaterületet bányajogi és közgazdsági vonatkozásban áttekinteni képesek és nem tudnak felmelegedni irántunk és nem tudnak teljes szívvel szakítani a múlttal, valahogy lebegnek a kettő között Szeretném hinni és szeretném remélni, hogy ahogy az ádő múlik és a demokrácia gyökerei mélyebbre ereszkednek és a rendszer megizmosodik, ezek az emberek el fogják felejteni azt, amit helytelenül tanultak és jobban felismerve azt a rendszert, amelyet szolgáltak, végleg hátat fordítanak neki. Szólnom kell néhány szót a bányamérnöki karról. A bányamérnöki kar éa a bányamunkásság sok keserű érzéssel állt szemben egymássál, de mindenekelőtt a bányamunkásságnak volt számos oka arra, hogy keserű és fájó érzéssel gondoljon a bányamérnökökre, ha nem általánOiSiságban, akkor az igen nagy számban lévő kivételekre. Az a szellem, az a gondolatrendszer, amelyet a bányászati főiskolákon — Selmecbányán, Sopronban és egyebütt — a fiatal bányamérnÖkhallgatók magukba szívtak, nem nagyon volt alkalmas arra, hogy ezek az urak, a bányaművelésnek ezek a szakértői annak alapján beilleszkedjenek más idők más követelményeibe és más rendszerébe. Én mégis szeretném ebből az alkalomból, innen, erről a helyről arra kérni az illetőket: próbálják elfelejteni a feudális multat, próbáljanak leszámolni magukban, belülről az úri Magyarországgal — az nem jön* vissza, {ügy van! Ugy van! a szociáldemokratapárton-) semmiképpen és semmi szín alatt nem fog; visszajönni — szeressék a bányát és szeressék a bányamunkást, szeressék a foglalkozásukat és szeressék a vele kapcsolatos feladatokat, még a évi május hó 23-án, csütörtökön. 198 veszélyeket is ; férfiaknak való» elszánt és egész embereket kívánó mesterségük van. A bányamunkásságnak jóleső tudat az, hogy mellette áll érzésben és felfogásban az a bányamérnök, aki lehetőleg fejében hordja a bányatelep vagy a bányatelep egy részének térképét és hogy baj esetén, az elemekkel való kemény és keserves harc során, ha komoly beavatkozásra yan szükség, annak a bányamérnöknek tudása és bátorsága gyakorlati életmentés formájában jelentkezhetik. Szükség van arra, hogy harmónia alakuljon ki a bányatelepeken. Az autoritás régi fogalmai a demokratikus bajtársi és baráti együttműködés új fogalmaival cserélendők fel s ez az új bajtársiasság és új szolidaritás azt hiszem, nagy és komoly eredményeket fog produkálni. Meg kell mondanom azt is, hogy igen nehéz helyzetben vannak azok a barátaink, akiket államosítási, miniszteri biztosi megbízatással termelési biztosokként, főmegbízottakként ültetett ezekre a helyekre az új rendszer, a magyar demokrácia. Könnyű volt a teliből gazdálkodni a kapitalizmus idején, amikor minden megvolt, amikor nem volt probléma néhány száz bakancs beszerzése, amikor élelmiszerbőség volt, amikor a pénz szilárd volt, értéke nem romlott és nem romolhatott, hiszen egy kialakult rendszerbe voltunk beágyazva, most azonban a mások bűneiből és mások felelősségére folytatott háború konzekvenciáit nekünk kell viselnünk. Mi értjük ezeknek a megbízottaknak nehéz helyzetét, értjük azt is, hogy itt-ott bizonyos szociális gimnasztikával, bizonyos rosszul értelmezett önérzeti kérdésekkel találják magukat szemben és mégis azt mondjuk: helytállani és kitartani a poszton! Helytállani és kitartani! Aki, nem felel meg, azzal szemben a demokrácia nem lesz szentimentális és könyörtelenül leváltja az ilyen alkalmazottat. (Élénk helyeslés és taps.) A demokratikus 'gazdálkodás nem menlevél a dilettantizmusnak. (Élénk helyeslés a pártonkívülieknél. — Vásáry József (pk): Sehol se legyen dilettantizmus!) A demokratikus gazdálkodás egyúttal mindenütt és minden- vonatkozásban tisztakezű gazdálkodást ds jelent, (Általános helyeslés.) mert ez becsületbeli kérdésünk. (Zaj. — Az elnök csenget.) « , A bányamunkásság akkor fog igazán megnyugodni, akkor fogja igazán érezni, hogy, alapvető fontosságú változás' történt, ha a csú, csóktól a legkisebb ellenőrző értelmiségi tényezőig mindenkit barátjának, társának, vele azonos -cél felé törő elvtársának érezhet (Mozgás a pártonkívülieknél.) a szó iaaz és belső értelmében, olyan értelemben, hogy nem a pártjelvényt hordják kívülről, hanem a szocializmust hordják belülről. (Élénk taps.) T. Nemzeitgyűlés ! Kérem, hogy ezt a javaslatot méltóztassanak: elfogadni. Méítózit ássanak elfogadni teljes elszántsággal ezt az új, helyes és jó kezdeményezést. Méltóztassanak elfogadni abban az értelemben és abban a szellemben, amelyet a -bányászkiösizönités fejez ki ós kívánjunk innen a magyar bányák doligozóinak, a mélyben dolgozóknak és a külszinieknek, a mérnököknek és a tecíbjniikusoknak, a vezetőknek és a kisebbeknek, de mindenek felett az egész magyar népnek, az egész magyar demokratikus köztársaságnak ehhez az elhatározásához jó szerencsét! (Hosszantartó élénk taps.) 13*