Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-6

183 A nemzetgyűlés 6. ülése 1945. ét lyettes úr is résztvett és igyekezett hozzájárulni ahhoz a nevelőmunkához, amelyet ezen a téren folytatni, megerősíteni és kimélyíteni szeretnénk. A reakció magyarországi helyzetére vonatkozólag Révai József képviselőtársam felsorolt néhány adatot az igazolási eljárások eddigi eredményeiről. Tényleg meghökkenti az embert, ha azt látja, hogy 96—98 százalékban igazoltattak a különböző pozíciókat betöltő alkalmazottak és tisztviselők, de én azt hiszem, t. képviselőtársam, hogy ennek a statisztikának mérlegét nagy mértékben fogja még befolyásolni ta nyugaton lévők helyzetének megismerése. (Ügy van! Ügy van!) De még ha ez fogja is befolyásolni, ha. végignézek gondolatban az elmúlt időkön és gondolatban a hivatali szobákat járom, szinte engem magam is meghökkent az, hogy a régi Magyarországon, amelyről nekünk nem a legjobb benyomásaink és képeink voltak, valóban ennyi tiszta demokratikus tisztviselő és alkalmazott lett volna. A reakciónak most a fő törekvése az, — és ez a törekvése nem fog frontálisan jelentkezni, mert annál sokkal okosabb — hogy szétbontsa a meglévő demokratikus egységet. Ha képviselőtársaini figyelik az eseményeket, ha megfigyelik még a közöttünk folyó tárgyalásokat, megbeszéléseket is, észrevehetik azt, hogy a reakciónak ez a feszítővasa sokszor jelentéktelennek látszó kérdésekben jelentkezik. Például kiprovokálják valamelyik jóérzésű becsületes Magyar emberből a részvétet olyan dolgok iránt, amelyek ellen ugyanaz a magyar ember a múltban keményen és keservesen küzdött. (Ügy van! Ügy van!) Vigyáznunk kell arra, hogy a magyar közélet egyik tényezőjét se lehessen — nem parlamenti szóval élek — beugratni olyan egymás^ elleni akcióba, amelynek kihatásait előre lemérni nem lehetséges. A magyar demokrácia — örömmel állapítom meg — lényegében egységes. Hogy vannak közöttünk viták, hogy itt a nemzetgyűlésen és itt-ott közbeszólásokban vagy megnyilatkozásokban kicsapott néha a szenvedély is, ezt nem tartom tragikus dolognak, sőt az egészség jelének látom. A csecsemő él, egészség ges és itt-ott rugdalózik. (Derültség.) Nem baj, csak kellő mérsékletet, kellő megértést tanúsítsunk egymás iránt a nagy dolgokban és ne engedjük, hogy apró problémák, kisjelenlőségű dolgok befolyásolhassák valaha is a nagy kérdésekben való komoly és becsületes egységünketBölÖni képviselőtársam, aki nemrégen jött haza közénk és nem élte át velünk ezt a tízhónapos, sokszor keserű küzdelmet, azt az észrevételt tette, mintha mély ellentét magvai volnának meg a nemzetgyűlésnek most jobboldalon ülő pártja

104 és, a 'munkáspártok között, illetőleg azok között a társadalmi rétegek között, amelyeket elsősorban ezek a pártok képviselnek, ugy fejezte ki magát, hogy mintha a szél borzolná fel ezeket a sorokat, amikor a másik oldalon valaki felszólal. Legyen szabad emlékeztetnem at. Nemzetgyűlést arra, hogy a legnehezebb időkben, a magyarországi fasizmus és reakció tombolása közepette, a magyar parasztságnak akkor egyetlen pártja, a független kisgazdapárt és a magyar ipari munkásságnak akkor szintén egyetlen legitim (pártja, a szociáldemokrata párt, megtalálta

1 a becsületes testvéri összefogái» útjait.

105 Es ezt az összefogást tartottuk viharok közepette, támadások közepette, fenyegetések és kockázatok között s ón elmondhatom azt, hogy ez a * megállapodás nemcsak itt született meg Bu- I i december hó 6-án, csütörtökön, 184 dapesten, hanem amint végigvittük ennek a megállapodásnak és szövetségnek a tényét a vidéken, a magyar parasztság széles rétegei tudatosan és örömmel vállaltak ezt az egységet; ismétlem, olyan időkben, amikor ez súlyos kockázatot és sok paraszt vezető számára később súlyos konzekvenciákat is jelentett. (Ügy van! Ügy van! Taps à kisgazdapárt soraiban.) Nem hiszem, hogy ez az egység a nemzet nagy céljaiban, amelyet az akkori két párt, a jszociáldemokrata párt és a független kisgazdapárt egyképpen becsülettel állt, megbontható legyen most, amikor szabadok vagyunk. De van egy nagyon komoly feladat ezen a téren. Jobban meg kell ismernünk egymást, egymás életét, küzdelmeit és problémáit. Ezeket nemcsak a parlamenti pártokra vonatkoztatom, hanem magukra a rétegekre, amelyeket képviselünk. Sajnos, Magyarország különböző társadalmi rétegei a múltban, talán a politikai elszigeteltség miatt* nem ismerték kellőképpen egymást. Az ipari munkásság^ problémái is torzítva kerültek a vidék népe elé. Nem volt meg közöttük az a társadalmi összeköttetés, amelyre szükség lett volna, de amelyre mérhetetlenül szükség lesz még a jövendőbem Én nagyon szeretném, ha* az ipari munkásság szervezetei és a parasztság szervezetei találkozókat adnának egymásnak. Az ipari munkásság hősi harcot és nagy munkát végző tagjai pihenőjüket ott találnák meg a magyar faluban, a magyar parasztság képviselői pedig végigjárnák a gyárakat és leszállnának a bányák mélyébe, hogy azután közvetlen tapasztalatból és megismerkedésből ítélnék meg egymás problémáit. Ugyanezt meg kell tennie az értelmiségnek, mind a két vonatkozásban. Ha ezek a rétegek meg fogják egymást jobban ismerni, ki fog alakulni egy olyan lelki benső egység. amely a problémáink megoldását a nemzetgyűlésen is könnyebbé f oeria tenni számunkra. Végül is: a nemzetgyűlés álláspontja — úgy érzem — abban a két megnyilatkozásban csúcsosodott ki, amelyet Varga Béla és Révai József tett. Varga Béla azt mondotta, hogy a független kisgazdapárt és a magyar parasztság kinyújtja a maga testvéri és baráti jobb: ját az ipari munkásság és pártjai felé, és* Révai József t. képviselőtársam azt válaszolta rá, hogy: elfogadjuk és megragadjuk ezt a job? bot. Szeretném, ha ez az egység a közös munkában, tényekben is jelentkeznék. (Lelkes taps a Ház minden oldalán.) örömmel állapítom meg, hogy lényegében egyetértünk gazdasági, pénzügyi és élelmezési problémáink megoldása tekintetében is. A paraszti szónokok kifejezték a maguk készségét arra, hogy a parasztság odaadja mindenét, ami odaadható és kész nélkülözni is azért, hogy ne legyenek az országban olyanok, akiknek semmijök sincseni. A munkásság szónokai pedig a maguk társadalmi rétegei és dolgozói nevében fegyelmezettséget Ígértek ebben a kérdésben. Legyen szabad megemlítenem: azt a kívánságot, hogy a beszolgáltatás egyetemes teherviselés legyen, a kormányzat már magáévá, tette és ;

iven irányú intézkedésre készen áll. (Helyeslés a kisgazdapárt és a parasztpárt soraiban.) Részletekről ezeknek a problémáknak tekintetében most, t. Nemzetgyűlés, nem kívánok szólani, hiszen a kormányprogramul eléggé részletesen tárta fel egyrészt, magát a helyzetet, másrészt a szükséges tennivalókat. | Két kérdésről azonban ineg kell emlékeznem. Az egyik legdöntőbb kérdésünkben, a munkás-