Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-6

185 A nemzetgyűlés 6. ülése 19Í5. ' évi ság bérkérdésének rendezésében a kormány állandó érintkezésben y an a Szakszervezeti Tanáccsal és a problémát ezzel a tanáccsal egyetértésben fogja megoldani; A másik kérdés az a határozati javaslat, amelyet Eévai képviselőtársam terjesztett a nemzetgyűlés elé. Révai képviselőtársam határozati javasla» tot nyújtott be, amelyben utasíttatni kívánja a kormányt, hogy a legközelebbi ülésszakra terjesszen be javaslatot a szénbányák államosításáról és addig is rendeleti úton haladéktalanul vegye állami kezelésbe a szénbányákat. (Taps a kommunistapárton.) Ez a javaslat a kormányprogramm egyik részének gyakorlati megvalósítását! célozza. A kormányprogram mon túl ez a telel a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front eredeti programmjában és a választások alatt kiadott közös: nyilatkozatban is bennfoglaltatik. Kérem tehát a nemzetgyűlést, hogy a javaslatod változatlan szöveggel emelje határozattá. (Nagy taps a kommunistaés a szociáldemokratapárton. — Taps a kisgazdapárton.) Szólnom kell itt néhány szót arról a problémáról, amely ezzel kapcsolatban a magyar közéletben, a sajtóban s a nemzetgyűlésben is felvetődött. Ez a malmok községesítése. A malmok problémája rendkívül komplikált és egyáltalában nem egységes probléma. Annyi különböző fajta malmunk van, hogy a malmok kérdésében egységes határozatot hozni lehetetlenség és ennek a kérdésnek ilyen elintézése ma nem is időszerű. A kormány álláspontja a malmok úgynevezett községesítése kérdésében az, hogy a malmok tulajdonjogát érinteni a kormány nem kívánja, ellenben be kívánja vezetni a legszigorúbb ellenőrzést. (Nagy taps és helyeslés a kisgazda- és a parasztpárton.) Ahol súlyos mulasztások vagy kihágások történték, ott a konzekvenciák sem fognak elmaradni. Ezeknek a konzekvenciáknak formáiról azonban ez alkalommal még nem kívánok szólni. Szeder Ferenc t. képviselőtársam felemlített egy nagyon súlyos kérdést, a megmaradt mezőgazdasági munkásság problémáját. T. Nemzetgyűlés, én az egész múlt országgyűlési ciklusok alatt legelsőrendű feladatomnak tartottam, hogy képviseljem itt a legszegényebb és legeihagyatottabb magyar rétegnek, a mezőgazdasági munkásságnak érdekét. Volt idő, mindjárt képviselőségem első napjaiban, amikor feltártam íaz akkoiri országgyűlés

106 előtt, hogy az emberi életszínvonal alatt milyen mélyen nyomorog ós küszködik a magyarságnak ez az akkor legnagyobb dolgozó rétege. Tragikus helyzetben élt ez a mezőgazdasági munkásság. Csak égy adatolt! említek fel: voltak esztendők, amikor egy mezőgazdasági munkás évi keresete nem haladta túl a 100 pengőt. Abból tellett családot tartani, abból kellett a munkaeszközöket is megkeresni. Abban az időben a parlamenti többség részben hitetlenül, részben érzéketlenül tért napirendre ezek felett a kérdések felett). Volt olyan esztendő, amikor három pengőn vesztegettük el a búzát adriai kikötőkben, de nem lehetett rávenni a kormányzatot arra, hogy ezt az elpocsékolt búzát heti munkabérben adja oda a mezőgazdasági munkásságnak és útiakat javíttasson, vagy egyéb égető nemzeti kérdéseket oldjon meg vele. Még itt is el kell mondanom azt, hogy az a fegyelmezettség, az a szinte állati türelem, amellyel ez. a réteg elhordozta a maga kemény, nehéz sorsát, arra kötelezte a nemzetet, december hó 6-án, csütörtökön. 186 hogy, ha másért nem. hát ezért, teremtsen a földreformmal életlehetőséget ennek a rétegnek. Ha másért nem, hálából tartozott ezzel a iiemzelti ennek a rétegnek mindazért a szenvedésért és gyötrelemért, amelyet az egész nem» zet érdekében mondhatatlan türelemmel hordozott hosszú, nehéz esztendők ési évtizedek alatt. T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, nem vétek a koalíció szabályai ellen, ha kijelentem: a kormányzat egyértelműleg azon az állásponton van, hogy a mezőgazdasági munkásság életfeltételeit minden körülmények között biztosítja: biztosítja számára ugyanazokat a jogokat a maga életének területen, amelyeket biztosított és a jövőben biztosítani fog az ipari munkásság számára. (Helyeslés és nagy tops a Ház minden oldatán.) B. Szabó István t. képviselőtársam megemlítette a parasztszövetség kérdését. (Halljuk!) Elbben a (kérdésben sein tehetek még kormánynyilatkozatot, de legyen szabad kijelentenem, mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a nemzetgyűlés minden pártja és ai magyar társadalom minden rétege örömmel szemléli, amikor a parasztság meg akarja teremteni a maga kulturális és gazdasági érdekszervezetét. Meg vagyok győződve arról, hogy ha ezt a kérdést a maga teljességében minden párt és az ország minden tényezője meg fogja ismerni, megfelelő, komoly és jó megoldásokat tudunk biztosítani. A magam részéről addig is- csak azt kívánom, hogy a parasztszövetség azt a jó munkát, amelyet most a parasztság kulturális nevelése tekintetében megkezdett és megindított és ezen a télen folytatni akar, végezze jó eredménnyel. (Taps a kisgazdapárt soraiban.) T. Nemzetgyűlés! A honvédséget nagyon sok kritika érte itt, a nemzetgyűlésben a felszólalások során. Nemcsak kemény kritika, — amelyet legfőképpen Varga Béla férjezett ki — a múlt hadsereg Itisztikarával szemben, de bírálat érte a honvédséget mai szervezetében is. T. Nemzetgyűlés! A kormány a jövőért felelős ebben a tekintetben. Legyen szabad kifejeznem azt a reményemet, amely mögött a kormányzat elhatározása áll, hogy a honvédséget illetően minden hibáról hamarosan mint a múlt hibáiról fogunk csak beszélni. Többen felemlítették a szövetkezetek problémáját. A szövetkezetek kérdésében még ezen à héten minden tényező bevonásával összeülünk és az egész problémát a maga nagy jelentőségében, de részleteiben is megtárgyaljuk és meg vagyok győződve arról, hogy ez á kérdés is most már nagyon sürgősen kielégítő megoldáshoz fog jutni. Egy szempont a döntő: a nép érezze és érezhesse minden társadalmi réteg, hogy a szövetkezet az övé. Nemcsak őt szolgálja, de a nép vezeti is azt a szövetkezetet, amely az ő szolgálatában áll. (Taps a kisgazda- és a parasztpárt oldalán.) Révai képviselőtársam megemlékezett az ifjúság problémáiról. (Halljuk!) Ez az ifjúság az én megítélésem szerint, most ke- . rési önmagát és keresi azokat az eszményeket, amelyeiket majd szolgáljon. Én az ifjúsággal szemben magamtól és az idősebbektől türelmet kérek. Kétségtelen, hogy a múltban > és leginkább a közelmúltban a magyar ifjúság nem azokat az eszményeket szolgálta, amelyeket valamikor elődei, és mi szomorúan nézünk végig az ifjúsági egyesületek legtöbbjén. De nekem az a meggyőződé-