Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-5

159 A nemzetgyűlés 6. ûlése Î9à5. zepette vitték az árut az egyik helyről a másikra. A kereskedelem kezdeti sikerei dicséret* reméltóak, azonban nem az egész kereskedelemről mondom ezt, hanem a kereskedelemnek arról a részéről, amely levizsgázott ezekben az időkben. Végig- kell menni a Belvároson, be kell menni az üzletekbe: nem pengőért adják az árut, hanem dollárért vagy gramm aranyért. (Ügy van! Ügy van!) Ennek az országnak, a magyar államnak a törvényes fizetőeszköze a pengő (Ügy van! Ügy van!) és ha ezt az inflatórius pengőt elfogadja az ipari munkás, ha a gyárban ezért dolgozik, ha ezzel fizetik a bányászt és ha ezért adja oda a parasztság az áruját, akkor, a kereskedő is fogadja el a pengőt. (Ügjj van! Ügy van! He> lyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Ha nem fogadja el ezt a pengőt, ha más fizetési eszközzel dolgozik, spekulál, akkor elszakadt a magyar dolgozóktól és semmi köze sincs ehhez a néphez, amely minden erejét megfeszítve dolgozik, hogy ebből az országból mégegyszer leg-yen valami. Ezt a kereskedelmet el kell ítélni és ha ez a kereskedelem nem tudja, mivel tartozik a dolgozó magyar nép nek, akkor meg kell tanítani rá. (Helyeslés és taps a Ház. minden oldalán.) Végzetes struktúraeltolódás állapítható meg gazdasági életünkben. Kialakuló ban van a kapitalizmus 'legellenszenvesebb formája, a spekuláns kapitalizmus, amely érti a módját annak, hogyan kell a pénzt és az árut forgatni, munka nélikül élni, (Ügy van! Ügy van!) azoknak munkájából, akik viszont alig kapják meg munkájuk után a tisztességes megélhetést biztosító fizetést. (Úgy van! Ügy van!) Ennek a spekuláns kapitalizmusnak az elhatalmasodása nemcsak rendészeti kérdés, itt nemcsak arról van szó, hogy időnkint razziákat tartsanak és lefogják ezeket az elemeket, hanem gazdasági kérdés is. És mi, a Nemzeti Parasztpárt, csak a szövetkezetekben bízunk. Az igazi szövetkezetek nemi feketéznek. A szövetkezet nemcsak gazdasági szervezet, hanem erkölcsi testület is. Ügy látszik, ezért szabotálták ©il a szövetkezeti kérdést mindezidáig. Tavasz óta próbálkozunk, hogy valami történjék szövetkezeti téren. Lenn a falvakban a magára hagyott magyar nép Önkezdeméuyezésiből alakította meg sorban a paraszt szövetkezeteket Kisajátította a Hangya fiókjait és birtokba vette. Érezte, hogy csak szövetkezve tud megbirkózni azzal a feladattal, amely rá vár. De a szövetkezetek mégseim tud. tak úgy szerveződni, megalakulni, ahogyan kellett volna. A minisztériumok alsóbb tagozataiban elszabotáltak a szövetkezeteket. Megmondom azt is, hogy miért szabotálták el. Azért, mert akik szabad prédának tekintik a gazdasági életet, azok tévesen azt hiszik, hogy a

t demokrácia azt jelenti, mindent, szabad, pedig a demokráciában csak az szabad, ami nem ellenkezik a nép érdekeivel. (Ügy van! Ügy van! — Taps a kisgazdapárt oldalán.) Nagyszerű kapcsolatokat tudtak ugyanis találni különböző hivatalokban, minisztériumokban és a korrupció olyan jelenségeit figyelhetjük meg, amelyek már megdöbbentőek és demokráciánkat erkölcsi alapjaibán támadták meg. Ezek a szervezetek szabotálták öl a szövetkezeteket, a szövetkezetek megalakulását és a szövtkezetek hitelellátását is. Szólnom kell a szövetkezeti tanács tétovázásáról is. Én is tagja voltam hosszú időn keresztül az Országos Szövetkezeti Tanácsnak, évi december hó S'ért<

f mer dán. 160 sajnálatos módon az nem tudta idejében megfogni ezt a kérdést, úgy, hogy ma már nem kellene erről beszélni, hanem meglenne és megoldhattuk volna. Ez a bizonytalanság abból származott, hugy rosszul értelmezték a szövetkezeti tanácstagságot, ami nem azt jelenti, hogy egyikmásik szövetkezethez kerülni vezető állásba, hanem a szövetkezetek állományát felvenni, a szövetkezeti revíziót elkészíteni és kialakítani azt a két szövetkezeti típust, amelv alkalmas arra, hogy itt megoldja a nehéz gazdasági kérdéseket; az egyik; megteremteni a mezőgazdasági szövetkezeti központot, a másik: megteremteni az ipari munkásság szövetkezeti központjait. (Helyeslés a kisgazdapárt oldalán.) Ha ugyanis sikerül közelhozni egymáshoz a városi és a falusi termelőket és közvetlenül elégítjük ki igényeiket, akkor a spekuláció, a feketézés nem kap teret, háttérbe RZOrul és így a gazdasági rendőrség intézkedéseivel párhuzamosan tökéletesen fel lehetett volna számolni a spekulációt és a feketézést. Habár már elkéstünk, még nincs késő, a szövetkezeteket minél élőbb életre kell hívni. Itt felvetem, a pártközi megállapodás eredménye a kereskedelemi és szövetkezeti minisztérium megszervezése. Valahogy azonban nekem az az érzésem, hogy a kettő egyáltalán nem fér meg egymással, a kereskedelem és a szövetkezés annyira két eltérő valami, hogy ezek nehezen képzelhetők el egy minisztériumban. Reméljük, a kereskedelmi és szövetkezeti miniszter úr ezt a nehéz kérdést meg tudja majd oldani» " A közlekedésről szólva, én a közlekedést csak dicsérni tudom. A modern állam technikai vázát az utak, a vasutak, a távíróhuzialok és a telefondrótok alkotják. Akkor kezdtünk állammá lenni, amikor mindezeket helyrehozta, rendibehozta a közlekedésügyi miniszter úr. Hogy nem járnak személyvonatok, ennek más oka van, ha megvolna a fűtőanyag, járnának a személyvonatok. Tessék csak azonban végig menni a Dunaparton, látjuk, hogy már egy megépített híd és a másik, a parlament mellett épülő híd

93 hirdeti azt, hogy a közlekedésügyi minisztérium olyan tempóban végzi az újjáépítést, hogy ha ez így folytatódik, akkor nagyon hamar ki tudja javítani mindazt,, ami itt elpusztult. Az újjáépítésről esak annyit, hogy fontos lenne a koordináció, fontos lenne egymás mellé hozni a feladatokat és végre látni már a terveket. Itt hallunk arról, hogy van újjáépítésügyi minisztérium, de őszintén szólva, még nem látjuk, nem tudjuk, hogy az újjáépítési minisztériumban milyen munka folyik és kellene már valamit hallanunk arról, hogy mik a távolabbi elképzelései. Mert tévedés ne legyen, t. Nemzetgyűlés, nem újjá kell építeni az országot, mert az a régit jelentené,, új országot kell itt építeni. (Taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán.) Ehhez kell az újjáépítési minisztérium. Azután: sokszor megígérték a közmunkakatasztert. Lássuk már azt a sok naplopó dolgozót, lássuk azokat, akik csak úgy vállalnak közösséget a demokráciával, hogy minden jót maguknak akarnak, a rosszat pedig meghagyják a népnek, meghagyják a dolgozóknak. (Taps.) Munkára fogni tehát a henyélőket, dolgozzanak azok is, akik eddig csak dolgoztattak, akik eddig nem ismerték a munkát. A népjólétről szólva, fontos lenne minél előbb az általános társadalombiztosítás kiépi-