Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-5

16i A nemzetgyűlés 5. ülése 1941 tése és ebben az ^öregségi biztosítás. A mi né­pünk,, a parasztság- rengeteget dolgozik, renge* teget dolgozott és minden munkás parasztem­bernek az volt a vágya, amikor elkezdte a mun­kát 10—12 éves korában, hogy végre egyszer el­jusson majd Öregségére oda, hogy gondtalanul tudjon élni, ne kelljen koldusként járnia egyik konyháról a másikra. Nagyon fontos tehát az öregségi biztosítás megszervezése. Beszélnem kell itt a népbetegségekről. A há­ború hatása egészségügyi helyzetünkre, ismert. A rossz táplálkozás, »az orvoshiány méginkább befolyásolja egészségügyi helyzetünket- Le­gyen szabad azonban nagyon komolyan és őszintén beszélni egy kérdésről, amely hova­tovább igen nagy veszedelmet jelent a magyar nép számára, ez pedig a venereás betegségek elterjedése. Vannak falvak, ahol a lakosság 60—70% -a fertőzött. Itt komoly, átgondolt ter­vet kell készíteni és minden költséget megadni arra, hogy valóban irtó hadjáratot kezdhes­sünk a nemi betegségek ellen. A szó szoros ér­telmében, mondom, irtó hadjáratot kell kez­deni, ki kell irtani ezeket a betegségeket né­pünkből, mert ha nem fogjuk meg most a bajt, annyira elhatalmasodik, hogy népünk törzsét, állományát fogja, veszélyeztetni. (Egy hang a kisgazdapártont Majd a penicillinnel!) 94 Beszélnem kell a fehér köpeny, beszennye­ződéséről is. Aki a vidéket járja, tapasztal­hatja, hogy ,az orvosi társadalom nem áll hivatása magaslatán, az orvos is átvette a fe­ketéz és, a spekuláció szellemét. Ha beteg megy hozzá, nem pénzt kér, vagy pénzt fogad el, ha­nem tojást, baromfit, lisztet, burgonyát és ha-, sonlókat Honnan vegyen az a szegény ember, akinek magának' sincs annyija, hogy ki tudja vele húzni az egész esztendőt, tojást és a többitl Az orvos is fogadja el azt a pénzt, amelyet itt fizető eszközként használunk. Szólnom kell ezután a gyógyszerészek fe­ketézéséről. Most jártam lent Békés megyében és ott ,adták kezembe ezt az írást. A gyógysze­rész, ha fizetésre kerül a sör, azt mondja: Nézze, én nem számítok fel sokat, felszámítok magának 15.94 pengőt, magának ennyit kell fi­zetni az orvosságért. Hozhat búzát, baromfit, tojást, zsírt, bármit, de a búzát számoljuk húsz pengőjével mázsáját, a zsírt három pengővel, a baromfi kilóját két pengővel, az élő baromfiét 1.50 pengővel, a burgonya kilóját meg 30 fil­lérrel. Nagyon furcsa elszámolás ez, különösen a legszegényebb néprétegnél, amely — mint is­métlem — nem tudja még saját magának sem előteremteni a szükséges élelmet, táplálékot, hogyan, tudjon akkor élelmiszert adni^ orvos-^ és patikaszerek ellenében, amikor ma már a búza, mázsája feketén 150.000 pengő. Hiába írja fel tehát a gyógyszerész azt, hogy ő csak húsz pen­gővel számolja el a gyógyszert. Fontos, hogy ezen a téren is rend legyen. Mi úgy ismertük» az orvost, úgy ismertük ,a gyógyszerészt, hogy Ő a szegények mellett állt mindig, a humánum megtestesülése volt, legyen most is az és vál­lalja a szegényekkel a sorsközösséget. A pénzügyeknél természetesen bennünket is az infláció oka foglalkoztat a legjobban, illetve az infláció megszüntetése. Az infláció egyik oka az a szabad virtsaft, amely kialakult- Ha idejében mogf ogtuk volna az árukat és bevezet­tük volna a szigorú készletgazdálkodást, akkor ma nem lenne ilyen rossz a pénzünk. Látjuk a körülöttünk lévő országok, Jugoszlávia es Cseh­szlovákia példájából, hogy van valamilyen megoldás, a z infláció menetét lehet lassítani. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ I. . . . évi december hó 5-én, szerdán. 162 Nagyon sok felszólalás hangzott el itt az inflációról is, de még egyetlen olyan felszóla­lást sem hallottunk, amely megoldást javasolt volna. Legyen szabad tehát felolvasnom a Nem­zeti Parasztpárt javaslatát a pénzügyi kérdés rendezéséről. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa-) »Jelenlegi csődbejutott pénzpolitikánkból és pénzünk értéktelenedési folyamatából egyetlen kivezető út: az értéktelenedés vége felé haladó pengőnk mellé egy másik pengőérték párhuza­mos bevezetése. Állandó értékű új pénzegység bevezetése márcsak azért is múlhatatlanul szükséges, mert az értéktelenedő pengőforgalom mellett dolgo­zóink munkájuk ellenértékének egy töredékéért kénytelenek dolgozni és bérpolitikánk a bérek hatványozott emelése mellett egyre eredmény­telenebbé válik. •A dolgozók jogos követelése, hogy bérüket az árak emelkedésével arányosan kapják meg, ezt pedig a 100%-ról 100%-ot követő hatványo­zott emelés sem éri el. Állandó értékcsökkenést mutató forgalma mellé tehát egy értékállandó, sággal bíró, kisegítő szükségpénz bevezetése válik elkerülhetetlenné. Az új és értékálló bankjegyet »munkapengő« elnevezéssel kellene forgalomba hozni. A munkapengő árfolyamát, illetőleg értékét az életindextől kellene függővé tenni és mai^ forgalmi pengőhöz számított ár­folyamát akár naponként lehetne megállapí­tani. A munkapengő effektív bankjegy volna, amelyet kizárólag a bérek fedezésére bocsá­tana ki a Magyar Nemzeti Bank hitelképpen a vállalatok, a nmnkaadóvállalat rendelkezésére; a munkások és tis'ztviselŐk óra-, napi- és havi­bérét kollektív szerződésekben munkapengok­ben kell megállapítani. A munkapengő érték­állandóságát természetesen csak addig tudnók fenntartani, amíg mellette értékmérőként for­galomban volna jelenlegi pengőértékünk s az esetben, ha a jelenleg forgalomban lévő peír gőerték, mint értékmérő eszköz teljesen elve­szítené hivatását, teljesen elértéktelened­nék, úgy a munkapengő értékállandósága is azonnal kétségessé válna, vagyis jaz értékálló munkapengő csakis jelenlegi pengőforgalmunk megtartása mellett valósulhatna meg. A munkapengő bevezetése a valorizáció kérdését is leegyszerűsítené. A Magyar Nemzeti Bank által nyújtandó kölcsönök Ötven százaléka munkapengőben volna visszafizetendő. A munkapengő iránti bizalom alátámasz­tására rendkívül fontosnak látszik propagan­dával a közvéleménybe préselni azt a tudatot, hogy a munkapengő fedezettel bíró bankjegy­amelynek fedezetét az az értéktöbblet adja, amely érték ama munka eredményeként szü­letik meg, amelynek ellenértékeképpen a muinkapengő-bankjegy forgalomba kerül. Az inflációs folyamatot kétségtelenül nagy mértékben fékezné Je a munkapengő be­vezetése, meft a legnagyobb kiadási tétel, a munkabér nem pengőbankjegyben» hanem egy szükségpénzben, nyerne fedezetet. Az államháztartás egyensúlyát megterhelő állandó tételek szintén effektív munkapengő­ben volnának teljesítendők, s ha az állandó tételek nem volnának elegendők arra, hogy bizonyos munkapengő-bankjegyforgalom . a kincstárhoz jutásának lehetőségót megvalósít­suk, úgy az állandó értékű munkapengőre kü­Tön, havonta visszatérő bankjegybélyegilleték­kel kell eleve megakadályozni a munkapengő inflációját. :.,i \ .. '..'.. ':.,.-. > .-

Next

/
Thumbnails
Contents