Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-5
157 A nemzetgyűlés 5. ülése 19Í5 A földreformmal megtettük az első lépést. Igaz, nagy lépés volt, nagyot léptünk előre, de csak az első lépés volt. Hátra van még a második, harmadik és a többi, hogy a magyar parasztság végre eljusson oda, ahova szeretne, teljes boldogságához, megélhetéséhez. Nagyvonalú termelési politikára van szükség. Már az előző nemzetgyűlésen elmondottam, hogy nem látom azt a nagyvonalú telepítési politikát, amely kiegészíti a földreformot és nem látom azt a nagyvonalú termelési politikát, ,amely nélkül nem tudunk kilábolni mai nehéz helyzetünkből. A földreform végrehajtása társadalmi munka volt. Maga az érdekelt fél, a nép a földigénylő bizottságok megalakításával vette ki részét ebből a munkából. Azt gondolom, ennek a munkának folytatása is társadalmi munka kell, hogy legyen, társadalmi formát kell erre találni és a leghelyesebb az volna, ha a földigénylő bizottságok, amennyiben már elvégezték munkájukat, a termelési bizottságokkal együtt földmíves bizottságokká alakulnának át és ezek biztosítanák a termelés zavartalanságát, a termelés munkáját. Be kellene osztani hozzájuk azonban egy-egy szakembert is. El kell készíteni a mezőgazdásági szakemberek kataszterét. Én is uradalomból jöttem, tudom, b ogy an bántak a gazdatisztek a cselédekkel, munkásokkal. Ne vonjuk azonban az egész gazdatiszti kart kollektív felelősség alá, vannak közöttük olyanok, akik emberiesen viselkedtek és akik tudásuk, szakismeretük alapján feltétlenül részt kell, hogy kapjanak a demokratikus ország újjáépítéséből is. (Szécsey Béla (kg) :Felvirágoztatták a magyar mezőgazdaságot!) Az elmúlt időkben mit láttunk a falvakban? Volt egy-két ember, aki vigyázott arra, hogy minden újszülöttet anyakönyvezzenek, ha majd katonának kell mennie, tudják, hogy melyik korosztály sorozása szükséges. Ott volt azután az adóbehajtás: ez volt a jegyzők feladata. Volt, illetve van is majdnem minden faluban két-három pap, aki vigyáz a lelkekre, katolikus, református és evangélikus pap. Sajnálattal láttuk és látjuk azonban még ma is, hogy nincs olyan szakember, aki vigyázna az ottani anyagi javakra, a termelésre. Ezért tartanám szükségesnek, hogy a földmívelésügyi kormányzat a földmívesbizottságok mellé a mezőgazdasági szakemberek közül földmívelésügyi előadókat állítson be, akik a termelés irányításával, tervek elkészítésével a mezőgazdasági termelés korszerűsítését biztosíthatnák. (Szécsey Béli* (kg): Helyes, ßz a nemzet érdeke!) A föld is megsínylette a háborút, elgyomosodott, ä talajerő kimerült és hiába van meg a parasztságban az igyekezet, hogy minden talpalatnyi földet megműveljen, ha nem gondoskodunk a talajerő '. utánpótlásáról, akkor katasztrofális visszaesés következik majd be a terméseredmény terén. Gondoskodnunk kell arról, hogy a mezőgazdaság megfelelő szerszámokat, felszereléseket, gépeket kapjon. (Helyeslés.) Nagy hiba volt hagyni szétszóródni, elkallódni az uradalmak iparosait. Az uradalmak különböző műhelyeit be kellett volna rendezni és ott együtt tartani az iparosokat az uradalmak iparosait, hogy most a téli időben elvégezzék mindazokat a javításokat, amelyek nélkül a mezőgazdasági lakosság nem tudja a szükséges munkálatokat elvégezni a földeken. Fontos volna tehát a falusi iparosok számbavétele, ilyen központi gépműhelyek és egyéb műhelyek szervezése, szerszámmal való felszeévi december hó 5-én, szerdán. 158 relése. Itt szeretném felhívni az iparügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy minél több alkatreszt gyártsanak, mert állnak a traktorok, a gépek, hiányzik belőlük valami, amit le kellene gyártatni és javításukat télen el kellene végeztetni, hogy tavasszal zavartalanul indulhasson meg a munka. A gyártási sorrend is íontos. Azt hiszem, ennél fontosabb nincs, hogy be lehessen állítani végre a mezőgazdasági gépeket. De gondolni kell arra is, hogy komoly munkaerőt helyettesítő gépeket kaphasson a mezőgazdaság. A parasztság agyondolgozza magát hajnaltól keso estig, elérkezett tehát az ideje annak, hogy fokozatosan ielszabadítsuk a nehéz fizikai munka alól es beállítsuk az ember helyébe a gépet is a mezőgazdasági termelésbe. -Fel kívánom hívni a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét egy nagyon sajnálatos jelenségre, arra a vandál erdő- és fapusztításra, amelyet szerte az országban látunk. (Ugy van! Ügy van!) Én nem vitatom el senkinek azt a jogát, hogy télen rossz ablak, beszakadt tető mellett meleg szobában lehessen, de akik nyakló nélkül vágják a fát és az erdőt, azok nem a munkásoknak hozzák fel a fát Budapestre, (ügy van! Ügy van!) hanem azok feketéznek és négy-öt szobás lakások kandallóit és cserépkályháit fűtik. (Ügy van! Ügy van!) Gondoskodni kellene a szegény nép tüzelőellátásáról, de ezt is olyan tervszerűséggel kellene tenni, hogy az erdőmérnökök megállapítása szerinti vágásokat kellene elrendelni, nem pedig ott kellene vágni, ahol éppen érik, mert ma már annyira megváltozott az Alföld egyik-másik részének képe., hogy az ember alig ismer rá. Gondoljunk arra, hogy a mi száraz Alföldünk klímáját bizonyos mértékig befolyásolta a fásítás és erdősítés. Nem akarok e tekintetben részletekbe belemenni, nem akarom bővebben taglalni, hogy a makroklimán kívül van még mikroklíma is, amelynél a fáknak fontos szerepük van. Ha nem történik intézkedés, akkor az Alföld megint visszavadul sivataggá. fOrtutay Gyula (kg): így van!) Szigorúan, keményen vessen véget ének a földmívelésügyi miniszter úr. Gondoskodni kell természetesen arról, hogy faiskolák létesüljenek, hogy az utánpótlás e téren is megszerveztessék és a miniszter úr programmjának egyik legfontosabb pontja a fásítás legyen: fásítani, fásítani és fásítani kell Magyarországon. (Egy hang a kisgazdapárton: Egyelőre kivágják a határ fákat is!) T. Nemzetgyűlés! A kereskedelem és a szövetkezés kérdésénél egy alapvető tévedésro kell mindjárt rámutatnom. Helytelen volt a kötött gazdálkodás feloldása akkor, amikor Európa, sőt a világ minden részében a győztes nagyhatalmak is fokozatosan térnek át a kötött gazdálkodásról a szabad gazdálkodásra. Elismerem, hogy a felszabadulás utáni dezorganizáltság szükségessé tette, hogy úgy lássuk el a lakosságot, ahogyan lehet s ez csak szabadon, a szabadkereskedelem útján volt lehetséges, de amint az állam kezdett megint összeállni, amint kezdtek kialakulni a funkciói. rögtön gondoskodni kellett volna a legszigorúbb készletgazdálkodás bevezetéséről. (He~ lyeslés és taps a parasztpárt oldalán.) Én teljes elismeréssel, néztem a felszabadulás után a kereskedelem hősies munkáját, azt, hogy jóformán be sem fejeződtek még a harcok, már itt-ott kezdtek kinyílni az üzletek és a keres* kedők olyan hősiesen teljesítették feladatukat, mint a középkorban, amikor ezer veszély kö-