Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-5

155 A nemzetgyűlés 5. ülése 1945, akció éber. de én azt kérdezem azoktól, akik ilyen váddal jönnek, miért nem valósítottak meg a földreformot akkor, amikor nyugodtabb idők voltak, amikor meg lehetett volna ©léggé fontolni? {Nagy taps. — Marosán György (szd): Nem tartották a népet érettnek a földre, meg a választójogra. Ilyen parlament volt!) Én azt mondom, nem tagadjuk, hogy ez tu lajdonképpen földosztás volt. A birtoklás re­víziója szükséges lett, tehát megnéztük, meg­vizsgáltuk, hogy mi a helyesebb: az egyik ol­dalon ezer nagybirtokos kezén maradjon-e meg ötmillió hold és a másik oldalon annak a hárommilliónak, akinek semmije sem volt, vagy ahogyan a Tiszán túl szokták mondani, csak annyija, amennyi a csizmája, vagy a bakancsa sarkára tapadt, ezt az állapotát tartsuk-e fenn, vagy pedig kapja meg végre történelmi örökségét a magyar nép? És az igazi történelmi osztály, a parasztság meg is kapta örökségét. Mert minden időben, vala­hányszor az urak felidézték a háborút és megjelent, közeledett az ellenség, ők szépen fogták a sátorfájukat és elmenekültek, a he­lyén csak a parasztság maradt és — ezt vegye tudomásul az az osztály, amely történelminek nevezi magát — az, hogy itt ezer év után van ország és ez Magyarország, egyedül és kizá­rólag a magyar parasztságnak köszönhető. (Élénk taps a paraszt- és a kisgazdapárton.) Azt mondotta nekem egy arisztokrata: rendben van, elvehétjük tőlük a földeket, de az erdőket hagyjuk meg nekik, mert ők sze­retnek vadászni, ezer éve vadásznak. Én azt mondtam: mi meg ezer éve orvvadászunk, ne­künk is kell az erdő, {Ügy van! Ügy van! a parasztpárt oldalán. — Derültség. — Marosán György (szd): Ezer éve egyéb gondjuk sincs, mint vadászni!) Felmerült, itt valamelyik beszédben az is, hogy elégtelenül művelte meg a parasztság^ a földjét, az újgazdák közül sokan nem érzik, mivel tartoznak a demokráciának, a dolgozók társadalmának. Én azt kérdezem, t. Nemzet­gyűlés, hogy ha a föld megmarad a régi tu­lajdonosai kezén és ez a háború elpusztított sok mindent, elsodorta az állatállományt, tönkretette a felszerelést, vájjon megművelték volna-e, a földeket a grófoknak, a nagybirto­kosoknak régi cselédeik úgy, mint ahogyan maguknak? {Közbekiáltások a kisgazdapárt oldaláról: Nem létezik! — Ortutay Gyula (kg): Kizárt dolog!) Mert én azt láttam, hogy az az ember, ha nem volt barma, állatja, nekiment ásóval vagy kapával a földnek, magát, vagy asszonyát fogta be az eke, elé és dolgozott, mert magának dolgozott. (Ügy van! Ügy van!) Ezt az áldozatot nem hozta volna meg egyetlen szegény paraszt sem a grófnak, a nagy­birtokosnak, ha náluk maradt volna a föld. Kevés kenyér termett, de ez a kevés is csak úgy termett, hogy előbb megvalósítottuk a föld­reformot. A földreformnak tehát nagy politikai és nagy gazdasági jelentősége is van és ezt visszacsinálni soha többé nem lehet! (Taps a Ház minden oldalán.) Fontos most már nagyon gyorsan befejezni a földreformot, befejezni a mérnöki munkákat, elvégezni ^a telekkönyve­zést. Sajnálattal látjuk azonban, — az elmúlt nemzetgyűlésen is elmondottam már — hogy ennek nagy kerékkötői, akadályozói a megyei tanácsok. A megyei tanácsok kapcsolatot talál­tak a régi birtokosok felé és intézkedéseik nem olyanok, hogy az új gazdák érdekeit szolgálnák. Eltüntetnek aktákat, bizonytalanná teszik a évi december hó 5-én, szerdán. 156 birtoklást, márpedig a parasztság szeretné mérnökileg és telekkönyvileg is magáénak tud­ni a földet, tehát minél előbb el kell végezni a még hátralevő munkát. A telekkönyvezést és a mérnöki munkákat azonban olyan eszközökkel és módszerekkel, ahogyan ma dolgoznak a mér­nökök, elvégezni nem lehet. Előttem fekszik egy jelentés. Egy mérnök, aki nemcsak azértt ment ki a földeket felmérni, mert fizetést kap ; hanem azért, mert úgy érezte, ő is részt kell, hogy vegyen ,a magyar népnek ebben a nagy­szerű felszabadulásában, a földek szétosztásá­ban, Szentgál községben már hatodik hónapja méri a földeket és eddig hat hónap után 42.800 pengőt kapott. Elmondotta nekem, hogy éhen ne haljon, kénytelen volt beállni lucernát vágni, azért kapott zsírt, baromfit, azután egy hétig fát vágott az erdőn, hogy legyen tüzelője. Ilyen körülmények között nem lehet arra gondolni, hogy meggyorsuljon és befejeződjék a földre­form technikai lebonyolítása és mérnöki nun­kája is. Gondoskodjék a kormány, gondoskod­jék a pénzügyminiszter arról, hogy legyen pénz a mérnöki munkák elvégzésére és a telek­könyvezésre. Kötelességemnek tartom, hogy itt a nemzet­gyűlés előtt is méltassam és a magyar paraszt­ság nevében megköszönjem Veres Péternek azt a munkáját, amelyet a földreform végrehaj­tása során végzett. (Éljenzés és taps a paraszt­pártón.) Alkalmasabb ember nem is kerülhetett volna az Országos Földbiritokrendező Tanács élére, mint ő, olyan ember, aki a mélyből jött, ' a nyomorúságból, a munkából, a más földjén való dolgozásból jött és aki nem alkudott el egyetlen hold földet sem a magyar néptől, aki ezer ügyvéd fortélyával védte a magyar népnek juttatott földet. AJzok tudnának erről beszélni, akik ott voltak és akik hiábia jöttek a Földbir­tokrendező Tanácshoz, hogy valamennyit visz­szapereljenek, visszaszerezzenek birtokukból. A földreform történelmi feladat volt és én kimondom, hogy Veres Péter, aki a tisztesség megtestesítője, megszemélyesítője, történelmi feladatot végzett, amikor könyörtelenül kon­zekvensen végrehajtotta a törvény rendelkezé­seit és a magyar népnek juttatta a földet. (Taps és mozgás. — Buchinger Manó (szd): Látszik, hogy mint szociáldemokrata kezdte! — Derültség-) Nagyon nehéz munkája volt. Itt vagyunk néhányan, akik ismerjük a nagybir­tokosoknak azt a szándékát, hogy valamennyit visszaszerezzenek földjükből. A földbirtokpoli­tikai bizottság tagjai tudják, — százával érkez­nek a kérvények hozzá, úgyszintén a Földbir­tokrendező Tanácshoz is — és a nagybirtokosok ellenállási érdemeikre hivatkozva, kérik, hogy azt a háromszáz holdat megtarthassák maguk­nak. Tudjuk jól, hogy a nagybirtokos társada­lomnál válóban nagy ellenállás volt. (Közbe­kiáltások a kisgazdapárt soraiból: Ä földbir­tokreform ellen!) Ellenálltak a magyar nép tö­rekvéseinek, a magyar demokrácia kiteljesedé­sének. Csak ezt az ellenállást tudják felmutatni, ezt tudja róluk Veres Péter is, tudjuk vala­mennyien és erre az ellenállásra hivatkozva, nem kaphatnak vissza semmit sem vagy csak nagyon méltányos esetben- Ha a földreformról úgy vélekednek, ahogyan hallani lehet itt-ott, ellenséges érzülettel, az annak tudható be, hogy úgynevezett ellenállási érdemeiket nem vették figyelembe. (Ortutay Gyula (kg): Még ma is ellenállnak!) Azt hiszem, a t. Házban ez nem vált ki olyan ellenkezést, amely Veres Pétert munkájában befolyásolná, zavarná.

Next

/
Thumbnails
Contents