Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-5

147 A nemzetgyűlés 5, 0é$è 19í~? felelősség-teli es beszéd volt, rámutatott a ne­hézségekre, ismertette a megoldás módozatait Reméljük, hogy ebből a programmból annyi valósul meg, amennyi maga a programm. Éppen ezért én úgy gondolom^ hogy a pro­grammot nem bírálni, nem kritizálni kell, ha­nem inkább beszéljük meg ezt a programmât. Ezért én abban! a sorrendben, ahogyan a mi" niszterenök úr sorravette az egyes tárcák kér­déseit, szintén foglalkozni kívánok az egyes tárcák kérdéseivel. Amit a miniszterelnök úr a külpolitikáról mondott, azt mindenben teljesen aláírom. En­gedje meg azonban a t. Nemzetgyűlés, hogy egy olyan aktus alkalmából, amely számunkra is nagyon fontos, a jugoszláv szövetségi nép­köztársaság megalakulása alkalmából innét is üdvözöljem a jugoszláv népet. (Taps a Ház minden oldalán. — Marosán György fszd) : Egy királlyal megint kevesebb Európában! Lt3 issan elfogynak ! ) 88 A miniszterelnök úr csak érintette, de nem beszélt részletesen a békeelőkészítésről. A bé­ketárgyaláson nekünk sok szavunk nem lesz, de ott mégis meghallgatnak bennünket, és ha meghall eratnak, az igazunkat és a becsületün­ket mes: kell védenünk. Akik itt együtt vagyunk, valamennyien jól tudjuk, hogy ennek a nemzetinek a zöme nem helyeselte a háboríts politikát, idegenke­dett a háborútól. Hiszen ebben a teremben vívta nagyszerű, bátor, férfias harcait Bajcsy­Zsilinszky Endre, ebben a teremben küzdött az a maroknyi csoport, a kisgazdapárt és a szo­ciáldemokratapárt a kormány háborús politi­kája ellen, de ha a teremből kinéztünk, akkor azt láttuk, hogy a munkások és a parasztok széles rétegei — úgy, ahogyan tudtak — min­dig megnyilatkozást adtak véleményüknek. _ és ez a vélemény elutasító volt azzal a politi­kával szemben, amelyet az ország akkori bű­nös vezetői az országra kényszerítették. Vagy mondjam azt, hogy^ a magyar iroda­lom, művészet, tudományos élet egyetlen rep­rezentánsa sem állott a háborús politika mel­lett, azt ellenezte"? Meg kell említenem azt is, hogy ha nem is olyan mértékben, mint aho­gyan kellett volna, de ellenállási mozgalom szerveződött. Európa különböző harcterein ma­gyarok is harcoltak; a franciaországi Pet'őfi­dandárra gondolok vagy a Tito seregében har­coló magyarokra. De meg kell emlékeznem ar­ról az 5000 magyar partizánról is. akik a szlo­vákiai partizánh arcodban résztvetteki T. Nemzetgyűlés! Ez a mi igazunk, ez a mi. becsületünk, ennek hangoztatásával me­gyünk a béketárgyalásokra, nemesiaík azért, hogy kedvezőbb megítélés alá kerüljünk, ha­nem azért is, hogy megőrizzük ós megbecsül­jük azoknak emlékét, akik meghaltak a ma­gyar szabadságért. Nincs a nemzetgyűlésnek egyetlen olyan párti a sem, amelynek soraiból ne kerültek volna ki mártírok az elmúlt évek­ben, az elmúlt nehéz időkben, tehát kötelessé^ günk reáiuk is gondolni és én ezért is kérem a minisztere 1 !nők urat. hogy a békeelőkésziítés munkáját szélesebb alapra helyezze és mind­ezeket is figvelembp vegye. Szólnom kell a külüsrvi kérdésekkel kap­csolatban egy nagvon égető kérdésről, ez a svábkérdés. Â. svábkérdés olyan nálunk, nrmt a búvó patak, a karszti uatak. egyszer eltűnik, fáskor mesrint ÍI felszínre kerül. Véglp^es fűtést miudezideig nom hoztunk ebben » kér­désben. Külföldi lapokban, rádió jelentésekben 'évi december hó 5-én, szerdán. 148 halljuk, hogy a svábokat kitelepítik innét Ma­gyarországról és már meg is=- jelölték a telep helyet Bajorország déli részében. A Nemzeti Parasztpárt a felszabadulás után azonn'al ja­vaslatot tett a volksbundista németség kitele nítésére. De űgv látszik, nagyon könnyen fe­lejtünk, elfelejtjük azt, hogv a. hitlerizmus szállásesinálói a magvarországi németek, vol­tak- (Üaif van! Xlgit vO.nl a, parasztpárt olda­lán.) elfeleitiük azt, hogy ezeknek a németek­nek a fiai jutottak magas állami és eeryházi állásokba és ott nem a magyar szellemet, a ma?rVar nénet, hanem a magyar nébtől idp.<?pn s r /plleuiiséget kénvise'lték. "fôs azt i« elfelejtet­tük, vagy kezdjük elfelejteni, t. Nemzetpvu­T'éa. hogy Maeryarorszá.e'on az itt, sorozott SS-h^dosztólvok harcoltak, azok védték "Rnrln­nestet veríték « Várat s okoztad mér^»tét­len sok szenvedést és nyomorúságot a fővá­rosi lakosságnak. AmiVor mi a. svábság felé keményen szó­lottunk és hangoztattuk, hogv ha nem is az R!TP«7 svábság, — mert elismer-Wík, hoigv a. svábság soraiban ia vo'H ellenállá«, az űsv­•povpzptt hűséfmiozgalóm — de a svábsáp: unprv többsép-ében felelős azért, ami itt történt, mondó™, amikor mi ezt megmondottn'k:. elő­fordult, bogy a svábok között németül tartot­tak politikai beszédeket, hogy öntudatukban még inkább megerősítsék őket, mert^ a svábság nem úgy viselkedett itt Magvarországon, mint amelyik elveszítette a háborút, hanem ellen­kezőleg, az első megdöbbenés után rögtön tá­madásba ment át Adataink vannak arról, hogy a sváb községekben alakult földigénylo­bizottságok a nas-ybirtokokat nem a birtok cse­lédeinek juttatták, hanem maguk között, egy­más között osztották ki (Felkiáltások a kis' gazdapárton: Így van! Sok helyen!) Nem hinném, hogy a sváibság hűségmoz­galima olyan nagyarányú lenne, hogy azért az egész svábságnak meg lehetne kegyelmezni. A bonyhádi választókerületben a legutolsó vá­lasztáskor, .amikor Mühl Henriket 89 külditék be a parlamentbe, összesen 15.000 szavazó volt. Ebből 2000-en nem szavazhattak, mert zsidók voltak, 12.000 szavazatot kapott Mühl Henrik és alig 1000 szavazat maradt ott az ottani ma­gyarság és a nemzethű svábság részére. Ez olyan példa, amelyikről nyugodtan általáno­síthatunk és valóban a hűségmozgalmat igen jelentéktelennek! minősíthetjük ahhoz képest, amit a svábság zöme, többsége elkövetett a magyarság ellen. A volksbundistáktól elvet­ték földjeiket, a volksbundisták házaiba ma­gyar telepeseik költöztek, ma azonban már kez­dik kidobálni a magyarokat a volksbundisták a házaikból, elűzni földjeikről, (Pásztor Imre (szd) : Gyalázat!) mert nem gondoskodnak ha­tályosan védelmükről és nem történik kemény intézkedés arra, hogy végre már odakerülje­nek a volksbundista németek, ahova valók, munkatáíborokba, internálótáborokba, vagy pe­dig megkezdődjék kitelepítésük^ Magyar­országról. (Helyeslés a parasztpárton és a kisgazdapárton. — Balogh István (kg) minisz* terelnökségi államtitkár: Negyvenezren men­nek ebben a hónapban.) Erélyes intézkedése­ket kérünk, a volksbundista svábság teljessé­gét kell kitelepíteni Magyarországról. (Egy hang a parasztpárt on: Vannak, akik védik!) A belügyi kérdés, a belügyi tárca problé­mái — úgy látom — a Ház TÜinden mezejét izgalomba hozzák, valahányszor szóbakerül­nek. A tiapsviharból meg lehet állapítani, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents