Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-5
147 A nemzetgyűlés 5, 0é$è 19í~? felelősség-teli es beszéd volt, rámutatott a nehézségekre, ismertette a megoldás módozatait Reméljük, hogy ebből a programmból annyi valósul meg, amennyi maga a programm. Éppen ezért én úgy gondolom^ hogy a programmot nem bírálni, nem kritizálni kell, hanem inkább beszéljük meg ezt a programmât. Ezért én abban! a sorrendben, ahogyan a mi" niszterenök úr sorravette az egyes tárcák kérdéseit, szintén foglalkozni kívánok az egyes tárcák kérdéseivel. Amit a miniszterelnök úr a külpolitikáról mondott, azt mindenben teljesen aláírom. Engedje meg azonban a t. Nemzetgyűlés, hogy egy olyan aktus alkalmából, amely számunkra is nagyon fontos, a jugoszláv szövetségi népköztársaság megalakulása alkalmából innét is üdvözöljem a jugoszláv népet. (Taps a Ház minden oldalán. — Marosán György fszd) : Egy királlyal megint kevesebb Európában! Lt3 issan elfogynak ! ) 88 A miniszterelnök úr csak érintette, de nem beszélt részletesen a békeelőkészítésről. A béketárgyaláson nekünk sok szavunk nem lesz, de ott mégis meghallgatnak bennünket, és ha meghall eratnak, az igazunkat és a becsületünket mes: kell védenünk. Akik itt együtt vagyunk, valamennyien jól tudjuk, hogy ennek a nemzetinek a zöme nem helyeselte a háboríts politikát, idegenkedett a háborútól. Hiszen ebben a teremben vívta nagyszerű, bátor, férfias harcait BajcsyZsilinszky Endre, ebben a teremben küzdött az a maroknyi csoport, a kisgazdapárt és a szociáldemokratapárt a kormány háborús politikája ellen, de ha a teremből kinéztünk, akkor azt láttuk, hogy a munkások és a parasztok széles rétegei — úgy, ahogyan tudtak — mindig megnyilatkozást adtak véleményüknek. _ és ez a vélemény elutasító volt azzal a politikával szemben, amelyet az ország akkori bűnös vezetői az országra kényszerítették. Vagy mondjam azt, hogy^ a magyar irodalom, művészet, tudományos élet egyetlen reprezentánsa sem állott a háborús politika mellett, azt ellenezte"? Meg kell említenem azt is, hogy ha nem is olyan mértékben, mint ahogyan kellett volna, de ellenállási mozgalom szerveződött. Európa különböző harcterein magyarok is harcoltak; a franciaországi Pet'őfidandárra gondolok vagy a Tito seregében harcoló magyarokra. De meg kell emlékeznem arról az 5000 magyar partizánról is. akik a szlovákiai partizánh arcodban résztvetteki T. Nemzetgyűlés! Ez a mi igazunk, ez a mi. becsületünk, ennek hangoztatásával megyünk a béketárgyalásokra, nemesiaík azért, hogy kedvezőbb megítélés alá kerüljünk, hanem azért is, hogy megőrizzük ós megbecsüljük azoknak emlékét, akik meghaltak a magyar szabadságért. Nincs a nemzetgyűlésnek egyetlen olyan párti a sem, amelynek soraiból ne kerültek volna ki mártírok az elmúlt években, az elmúlt nehéz időkben, tehát kötelessé^ günk reáiuk is gondolni és én ezért is kérem a minisztere 1 !nők urat. hogy a békeelőkésziítés munkáját szélesebb alapra helyezze és mindezeket is figvelembp vegye. Szólnom kell a külüsrvi kérdésekkel kapcsolatban egy nagvon égető kérdésről, ez a svábkérdés. Â. svábkérdés olyan nálunk, nrmt a búvó patak, a karszti uatak. egyszer eltűnik, fáskor mesrint ÍI felszínre kerül. Véglp^es fűtést miudezideig nom hoztunk ebben » kérdésben. Külföldi lapokban, rádió jelentésekben 'évi december hó 5-én, szerdán. 148 halljuk, hogy a svábokat kitelepítik innét Magyarországról és már meg is=- jelölték a telep helyet Bajorország déli részében. A Nemzeti Parasztpárt a felszabadulás után azonn'al javaslatot tett a volksbundista németség kitele nítésére. De űgv látszik, nagyon könnyen felejtünk, elfelejtjük azt, hogv a. hitlerizmus szállásesinálói a magvarországi németek, voltak- (Üaif van! Xlgit vO.nl a, parasztpárt oldalán.) elfeleitiük azt, hogy ezeknek a németeknek a fiai jutottak magas állami és eeryházi állásokba és ott nem a magyar szellemet, a ma?rVar nénet, hanem a magyar nébtől idp.<?pn s r /plleuiiséget kénvise'lték. "fôs azt i« elfelejtettük, vagy kezdjük elfelejteni, t. NemzetpvuT'éa. hogy Maeryarorszá.e'on az itt, sorozott SS-h^dosztólvok harcoltak, azok védték "Rnrlnnestet veríték « Várat s okoztad mér^»tétlen sok szenvedést és nyomorúságot a fővárosi lakosságnak. AmiVor mi a. svábság felé keményen szólottunk és hangoztattuk, hogv ha nem is az R!TP«7 svábság, — mert elismer-Wík, hoigv a. svábság soraiban ia vo'H ellenállá«, az űsv•povpzptt hűséfmiozgalóm — de a svábsáp: unprv többsép-ében felelős azért, ami itt történt, mondó™, amikor mi ezt megmondottn'k:. előfordult, bogy a svábok között németül tartottak politikai beszédeket, hogy öntudatukban még inkább megerősítsék őket, mert^ a svábság nem úgy viselkedett itt Magvarországon, mint amelyik elveszítette a háborút, hanem ellenkezőleg, az első megdöbbenés után rögtön támadásba ment át Adataink vannak arról, hogy a sváb községekben alakult földigénylobizottságok a nas-ybirtokokat nem a birtok cselédeinek juttatták, hanem maguk között, egymás között osztották ki (Felkiáltások a kis' gazdapárton: Így van! Sok helyen!) Nem hinném, hogy a sváibság hűségmozgalima olyan nagyarányú lenne, hogy azért az egész svábságnak meg lehetne kegyelmezni. A bonyhádi választókerületben a legutolsó választáskor, .amikor Mühl Henriket 89 külditék be a parlamentbe, összesen 15.000 szavazó volt. Ebből 2000-en nem szavazhattak, mert zsidók voltak, 12.000 szavazatot kapott Mühl Henrik és alig 1000 szavazat maradt ott az ottani magyarság és a nemzethű svábság részére. Ez olyan példa, amelyikről nyugodtan általánosíthatunk és valóban a hűségmozgalmat igen jelentéktelennek! minősíthetjük ahhoz képest, amit a svábság zöme, többsége elkövetett a magyarság ellen. A volksbundistáktól elvették földjeiket, a volksbundisták házaiba magyar telepeseik költöztek, ma azonban már kezdik kidobálni a magyarokat a volksbundisták a házaikból, elűzni földjeikről, (Pásztor Imre (szd) : Gyalázat!) mert nem gondoskodnak hatályosan védelmükről és nem történik kemény intézkedés arra, hogy végre már odakerüljenek a volksbundista németek, ahova valók, munkatáíborokba, internálótáborokba, vagy pedig megkezdődjék kitelepítésük^ Magyarországról. (Helyeslés a parasztpárton és a kisgazdapárton. — Balogh István (kg) minisz* terelnökségi államtitkár: Negyvenezren mennek ebben a hónapban.) Erélyes intézkedéseket kérünk, a volksbundista svábság teljességét kell kitelepíteni Magyarországról. (Egy hang a parasztpárt on: Vannak, akik védik!) A belügyi kérdés, a belügyi tárca problémái — úgy látom — a Ház TÜinden mezejét izgalomba hozzák, valahányszor szóbakerülnek. A tiapsviharból meg lehet állapítani, hogy
