Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-4
121 .4 nenue így ülés L ülése 1945. -~. hogy a tisztikar szükségessé váló újjászervezése kapcsán tegyük ki a tisztikarból a tartalékos tiszteket vágy legalábbis elsősorban ezeket tegyük ki és új hadseregünk tisztikara* építsük a volt aktív tisztekre, vagy kizárólag, vagy elsősorban. Nem értek ezzel egyet a demokrácia szempontjából. Túl nagy optimizmus, túl nagy jóhiszeműség kell annak feltételezéséhez hogy az aktív tisztek között több a demokratizmus, mint a tartalékos tisztek között. (Taps a kommunistapárt oldalén.) Megvallom, jobban hiszek es bízom meg a tártaié- l kos tisztek demokratikus meggyőződésében, mint az aktív tisztekében. (Ügy v^n! Ügy van! a kommunistapárt oldalán.) Á magam igaza mellett tanuként Varga Béla képviselőtársamat hívom 5 fél. Nem én mondtam, hanem ő fejtette ki beszédében, amelyet a független kisgazdapárt vezérszónokaként mondott el itt, hogy a magyar aktív tisztikar idegén volt a néptől, (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárion.) idegen volt a magyar parasztság és munkásság törekvéseitől és ez is egyik oka volt a háborús katasztrófának, a nemzeti szerencsétlenségnek. (Ügy van! Ügy van! « kisgazda- \ párt oldalán.) Teljesen egyetértek Varga-Béla képviselőtársam eme fejtegetései vei és éppen ezért nem tudok egyetérteni azzal, amit erről a kérdésről Szabó István mondott. (Taps a kommunistapárt soraiban. — B. Szabó István (kg): Van j még annyi becsületes magyar tisztünk, ameny- | nyi a kislétszámú hadseregnek kell! — Marosán j György (szd): De demokrata nincs közte!) Kedves képviselőtársam, senki sem akarja az aktív tiszteket, úgy, ahogy vannak, szőröstül-bőröstül a hadseregből egyszerűen kiszórni. A tapasztalatok alapján azonban nagyobb és jogosabb a bizalmatlanságunk az ő demokratikus magatartásukkal szemben, mint a tartalékos tisztek demokratikus magatartásával szemben. (Egy hang a snociáldemokratapárt oldalán: Még Horthyhoz sem voltak hűek!) Ismétlem, abban teljes mértékben egyetértek Szabó Istvánnal, hogy hadseregünket fenn kell tartanunk. Független állam hadsereg nélkül nem képzelhető el. (Ügy v^n! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) Helyes tehát, fenn kell tartanunk, de — őszintén megmondom — ha ez így megy tovább, akkor hadseregünket nem fogjuk tudni fenntartani, hadseregünk szétzüllik. Nyíltan beszélek, ha érdes is a hangom. Neesak. a tisztikaron belüli helyzetről beszéljünk, hanem beszéljünk arról is, hogyan él a legénység. (Ügy van! Úgy van! a kommunistapárt és a kisgazdapárt oldalán*) Megmondom '.őszintén, kislétszámú, két hadosztály nyi hadseregünk legénysége koplal, rongyos, éhezik. (Ügy v<*n! Ügy van! a kommunistapárt oldalán. — Juhász István (szd): Nagyszerű tiszti konyhák vannak!) Nincs lisztjük, nincs olajuk, burgonyájuk is alig van. Zubbonyuk, köpenyük nemsokára rongyokban fog leszakadni róluk és a küszöbönálló téli hónapokra az a veszély fenyeget," hogy mezítláb fognak járni. (Egy hang a kisgazdapárton: Ki van zárva! — Farkas Mihály (kp): Ki van zárva 1 Tessék megnézni az első hadosztályt, hogy néz ki! — B. Szabó István (kg): A rendőrség nagy mértékben veszi el tőlük az anyagot — Az elnök csenget.) örülök, hogy itt van a honvédelmi miniszter úr. Nagyon kérem, vegye komolyan, amit mondok (Tombor Jenő honvédelmi miniszter: A legkomolyabban veszem! Tudom, a magam meggy őződéséböl) és a vizsgálatot indítsa meg. évi december ho Â-ên, kedden. 12 ; 2 Belőlünk f t z aggodalom beszél. A kaszárnyák fűtetlenek, ami azzal a veszéllyel fe* nyeget, hogy betegségek és járványok fogják tizedelni a legénységet. A szökések száma nőttön nő és félő, hogy még jobban fog nőni. <B. Szabó István (kg): A Szabad Nép azt írta, hogy ne vonuljanak be. — Az elnök csenget. — Buchinger Manó (szd): Hát mi ez? Nem vagyunk koalícióban? — Derültség. — Taps a szociáldemokrata- és a kisgazdapárt oldalán.) A Szabad Nép ezt azzal kapcsolatban írta, hogy a választások idején feltűnő módon csak a kommunistákat hívták be katonának. ,; Azt hiszem, ez a tárgy olyan, amelyben az egész nemzetgyűlés összeforr. Ezeket a kérdéseket én nem azért vetem fel, hogy veszekedjünk egymással, sőt ellenkezőleg, azért hozom fel a hadsereg és a honvédlegénység helyzetének kérdését, hogy egyesítsük erőinket ennek a helyzetnek megjavításáért. (Helyeslés és taps minden oldalon.) De felvetem a kérdést; múlhatatlanul és elkerülhetetlenül szükséges volt-e, hogy ez így történjék? Tudjuk, az ország igen uehéz helyzetben van és ha a paraszt és munkás nem fürdik tejbeirvajban, nem hihető, hogy a honvédlegénység számára olyan életet tudjunk biztosítani, amely mellett kilókkal hízzék meg. Ez igaz, de akármilyen szegények vagyunk is, két hadosztálynyi honvédlegénységet emberhez és magyar katonához méltóan még el tudtunk volna látni. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) Vannak és kell is, hogy legyenek ezért a helyzetért felelősek. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) ÁUí« torn, hogy a honvédelmi minisztérium illetékes ügyosztályainak tisztjei nem fordítottak kellő gondot erre a kérdésre, hanyagul és nemtő rőclömséggel viseltettek ezzel a problémával szemben. (Felkiáltások a kisgazdapárt oldalén: A közellátás! Rónaitól is függött!) 67 Állítom ezt és vádolom őket emiatt. Nagyon nehéz szabadulni attól a gyanútól, hogy talán azért nem törődtek a legénységgel, mert attól tartottak, hogy a ma fegyverben álló két hadosztály túl demokratikus. (Zaj és mozgás a kisgazdapárt oldalán.) Állítom, hogy ha a honvédelmi minisztérium felhívta volna a magyar népet, a parasztságot, de a városi dolgozókat is arra, hogy adjanak abból, amijük van, mert a honvédlegénység éhezik és rongyos, nem lett volna munkás és paraszt, aki ezt megtagadta volna. (Felkiáltások a kisgazdapárt soraiban: Ki volt a közellátási miniszter? Rónai!) De nem is lett volna erre szükség; két hadosztálynyi honvédséget el tudunk látni még mai szegénységünk közepette is. (Folytonos zaji « kisgazdapárt oldalán. — Az elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Beszélni akarok közoktatásügyünk kérdéseiről. Nem azért elsősorban, mert erről kevés szó esett eddig, — ha szabad azt mondanom, még a miniszterelnök ár beszámolójában is kissé mostohagyermek volt a közoktatás —; hanem azért is, mert ez egy elsőrendű országos, központi politikai problémánk. (Ügy van! Ügy van!) Közoktatásügyünk reformja nélkül népünket, nemzetünket átnevelni nem lehet. Pedig kell! < Azért is fel kell vetnem közoktatásügyünk problémáit, mert ebben az utóbbi egy esztendőben, amióta demokratikus Magyarország van, ezen a téren történt a legkevesebb. Azt hiszem, ezt senki nem tagadhatja. Különösen kevés történt a népfőiskolák, az iskolán kívüli népművelés terén, különösen kevés történt a középiskolák és az egyetemek kapuinak megnyitása dolgában a dolgozó nép-