Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-29

975 A nemzetgyűlés 29. ülése 19Â6. évi május hó 8-án, szerdán. 976: jövője és boldogulása érdekében. Megértettük a felhívást. Mi magyar parasztok biztosítjuk a kormányt, de biztosítjuk az egész magyar fogyasztóközönséget is, hogy az utolsó verejtókcseppünkig teljesíteni fogjuk kötelességünket. Mi átérezzük azoknak a szerencsétlen magyar anyáknak a helyzetét, akiktől hiába kérnek kenyeret gyermekeik, nem tudnak nekik adni. Azt akarjuk, hogy ezek a gyermekek ne sokáig kérjék hiába a kenyeret. Mi azt akarjuk, hogy a széntermelő bányászt, a vasút- és hídépítő munkást, az íróasztala mellett görnyedő tisztviselőt, ha éhesen hazamegy, terített asztalhoz várják. Hiába van azonban minden lelkierő ehhez, ha nines hozzá gazdasági felszerelésünk, ha nincs elég igásállatunk. Mi szem előtt tartjuk a termelés kérdését, mert ez reánk nézve nemcsak szociális kérdést, hanem presztizskérdést is jelent. Presztízskérdést jelent annyiból, hogy most, amikor a reakciós körök csak a hibákon keresztül tudják mérlegelni a földosztás eredményét, mi, földhözjuttatott magyar parasztok be akarjuk bizonyítani, hogy méltók vagyunk a földre. (Tetszés.) Mi magyar parasztok, amikor büszkék vagyunk a széntermelő bányászok, a vasút- és hídépítő munkások és tiszi viselő ink teljesítményeire, azt akarjuk, hogy azok a munkások és tisztviselők is legyenek büszkék magyar mivol lukra akkor is, amikor a magyar parasztok teljesítőképességéről, van szó. Nem tudom, hogyan érzi magát a madár, amikor^ a magasba akar repülni, de nem tud, mert elnyírták a szárnyát. A mi számunkra nagyon rossz érzés az, amikor be akarjuk bizonyítani, hogy mi, magyar parasztok méltók vagyunk a földre és nem lehet, mert nincs hozzá, elég gazdasági erőnk. ' Az új gazdák nevében is beszélek, mert én í? inkább új gazda vagyok, mint régi. A földosztás előtt nem volt annyi hold földem., mint ahány gyermekem: öt holdam volt és hat gyermekem van; most mégegyszer annyi hold földem van. Ezért tehát ismerem az új gazdák helyzetét. Ezekkel az új gazdákkal együtt akarnánk bebizonyítani, hogy a magyar paraszt, méltó a földre. Erre azonban nem sok reményünk van. Elkéstünk a tavaszi munkákkal és most látjuk már mindenütt a vidéken, hogy nem tudtuk idejében elvégezni a szántási munkát. A kukorica, amelynek vetését nem végezték _el idejében a^ szárazság miatt, alig bír kikelni; a korai vetések már kikeltek, de a későiek nem. Nagyon bánt bennünket az, hogy. nincs elég igás állatunk. Hiába fogjuk be a teheneket, ebben a száraz földben és olyan rossz szerszámokkal, mint amilyenekről előttem szólott képviselőtársam emlékezett meg, nem .tudunk tehenekkel szántani..Mi magunk nem bírjuk azt a földet mind felásni. Ha pedig a tehenet befogjuk, kevesebb lesz a tejhozam és ezt megint csak á magyar fogyasztóközönség és a magyar gyermekek érzik meg. Fájó szívvel gondolunk •cll*l*cl, hogy a mi lovainkat azok a nyilas és fasiszta brigantik kihurcolták: Ausztriába és Németországba. Hallottuk azóta, hogy Ausztriában a vágóhídra viszik azokat a magyar lovakat, amelyeket a nyilasok adtak át az osztrák parasztoknak. Nem tudom, hogy miért, borért vagy pénzért, átjátszották az ő kezükre, úgyhogy ezek nagy része nincs is felvéve az elhurcolt javak leltárába. Levágták őket az osztrákok. Talán ezért nem akarják, illetőleg nem tudják á lovakat visszaadni. De levágják a lovakat, mert nem tudják etetni, nincs takarmányuk, vagy talán maguknak sincs ennivalójuk. Pedig ha, látnák, hogy hogyan szenvedünk mi a lóhiány miatt, ha látnák azt, hogyan ápoljuk mi a mi beteg lovainkat! Amikor az orvos azt mondja, hogy menthetetlen a ló, még akkor is, amikor utolsót vergődik, ott virrasztunk mellette az istállóban, pálinkáért odaadjuk az utolsó pénzünket, az utolsó falat kenyerünket, az utolsó deci tejünket, hogy azzal a pálinkával megmenthessük a lovat. A napokban láttam egy szerencsétlen embertársamat, egy új gazdát, aki a Don partjától beteg tüdővel jött haza:' egyetlen lovát a tehenével fogta össze és minden Barázda végénél megállott. Tüdőbaja van ennek az új gazdának s a lónak is: megálltak köhögni és ekkor láttam, hogy ez az új gazda kivette mellényzsebéből azt az orvosságot, amelyet talán ő vett meg utolsó tyúkja árán és lenyomta a ló torkán, gondolta, hogy használ neki köhögés ellen. Mit érezhetett az a szerencsétlen paraszt? Erezte a betegséget, érezte a fájdalmat,.de átérezte azt is, hogy mitőlünk magyar parasztoktól várják a magyar anyák azt, hogy egyszer már elég kenyeret tudjanak adni gyermekeiknek. Az az én paraszttestvérem valószínűleg már meg sem éri az uj termést ós mégis dolgozott,, ment előre'& kenyér termelés frontján azért, hogy azt a széntermelő bányászt, azt a hivatalban görnyedő tisztviselőt otthon terített ászaihoz várják. • Amikor mi azt kérjük a kormánytól, legyen segítségünkre abban, hogy azokat a magyar lovakat, amelyeket kivittek Ausztriába, minél hamarabb visszakaphassuk, nem az önzés beszél belőlünk, hanem az, hogy kötelességünket teljesíthessük. Mi hajlandók vagyunk még saját élelmiszerünket is, vagy borjút, vagy akármit odaadni" az osztrákoknak lovainkért, hajlandók vagyunk sokkal több kalóriaértéket juttatni nekik, mint amennyit Ők azoknak a lesoványodott lovaknak levágása által nyernek, csak azért, hogy teljesíthessük kötelességünket. Mi. nem tudjuk megtalálni a módját, hogyan lehet azokat a lovakat megszerezni. Ha elszántságunktól, bátorságunktól függne, talán képesek volnánk betörni is Ausztriába értük, de mi annál sokkal komolyabb emberek vagyunk, semhogy kalándorpolitikára vállalkozzunk; Sokkal jobban szeretnénk egy biztató <*zót hallani a magyar kormánytól arra nézve, hogy igenis, segít nekünk ezeket a lovakat visszaszerezni, segít nekünk'abban, hogy kötelességünknek megfelelhessünk. Nem egyéni érdekünkből kívánjuk ezt, hanem azért, hogy a magyar fogyasztóközönség számára minél hamarabb és minél teljesebben meignverhessük kenyér termelési csatát. (Helyeslés és taps-) Elnök: Az interpellációt kiadja a nemzetgyűlés a külügy- és kereskedelemügyi miniszter uraknak. Következik Nagy Vince képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz a londoni élelmezési konferenciára szóló meghívás elutoi. sítása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Malasits Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a miniszterelnök úrhoz. 1. Megfelel-e a valóságnak az a megdöbbentő hír, hogy a magyar kormány elutasította, vagy uem fogadta «1 « brit birodalmi.