Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-29

51 A nemzetgyűlés 29. ülése 1946. évi május hó 8-án, szerdán. 952 {Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 38 perckor.) (Az elnöki széket Varga Béla foglalja el.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Az ülés jegyző­könyvének vezetésére Szántó Vezekényi István, az egyéb jegyzői teendők végzésére pedig Ma­lasits Géza jegyző urat kérem fel. Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek Somogyi Imre képviselő úr levelét, melybea betegségére való hivatkozással kéthónapi szabadság enge­délyezését kéri. Méltóztatnak a kért szabadságot engedé­lyezni? (Igen!) A nemzetgyűlés a kért szabad­ságot engedélyezi. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Rácz Lajos képviselő úr a folyó évi május 1-én Bé­késcsabán történt atrocitások tárgyában napi­rend ölőtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. Az engedélyt a képviselő úrnak megadom. À képviselő urat illeti a szó. (Kováts László (pk): Csak nem lesz fasizmus?) Eácz Lajos (kg) f Igen t. Nemzetgyűlés! Az első eset, hogy mint egyszerű földmívesember szólásra jelentkeztem, azt is mondhatnám, szűz­beszéd elmondására. Szomorúnak tartom, hogy éppen első beszédem elmondását ilyen kínos, kényes ügy tette számomra indokolttá. Elvitathatatlan, hogy mi egyszerű földmí­ves emberek, de mondhatom, az egész paraszt­ság, hosszú évtizedeken, sőt évszázadokon át vágyott a szabadság után. Szótlanul szántotta eddig a barázdát s amikor megérkezett a sza­badság, örömújjongva dobbant fel minden föld­mívesember szíve, hogy végre elérkezett az idő, amikor nemcsak szavakban, hanem tettek­ben is mindenütt _ úgy érezheti magát a föld mívesember is, mint szabad ember s nemcsak politikai állásfoglalásának tud irányt szabni, hanem ezen túlmenően bele tud kapcsolódni egy olyan közösségi életbe is, amely teüjes mér­tékben alkalmazkodik lelkiségéhez. Nagyon szeretném, ha képviselőtársaim igen alaposan megnéznék, ezt a kérdést, a parasztság tanya­világon élő embereinek szemüvegén keresztül, mert fontos, hogy erre figyelemmel legyünk. Szomorú következményei lennének ugyanis annak, ha ez a nép, amely eddig felülről min­dig csak rúgást kapott és amely mindig csak könyöMéssel tudott kérdéseket megoldani, to­vábbra is lenn maradna s nem tudna beillesz­kedni egy olyan közösségbe, amely az egész magyar élet folyását '- viszi előre, szomorú volna, ha mindebből kimaradna egy nagy tár­sadalmi réteg. T. Nemzetgyűlési A beküldött parlamenti képviselők azzal a megbízatással jöttek ide, hogy alkotmányos eszközökkel megvalósítsák mindazokat a lehetőségeket, amelyekre az előbb rámutattam az egész dolgozótársadalom ré­szére. A nemzetgyűlés ezt meg is csinálta, olyan ailkotmányt, olyan törvényeket alkotott, amelyek szinte példanélküliek Európában. Csi­náltunk államformát máról-holnapra, az állam­forma biztosítására hoztunk törvényt, olyan törvényt, amely^ a szabadságjogokat teljes mértékben biztosította. Hátra még a vele való élés lehetősége. Számolni kell azzal, hogy olyan nép él itt, amely eddig mindig, mindennel szemben bizal? inatlan volt, ehhez a néphez hozzá kell hajolni, bizonyos mértékig meg kell érteni; csoda-e, ha van önzés ebben a népben, akkor, amikor év­századokon keresztül mindig önmagára voilt utalva? Hiszen ha leégett a háza, ha járvány pusztított a családjában, akkor kíméletlenül taposott el mellette a gazdasági élet szörnyű­sége s akkor még saját társai is csak azt ke­resték, hogy melyik percben taposhatják el. Csoda-e, ha ez a nép még bizalmatlan, csoda-e, ha a demokrácia igazi nagyságát mésr nem tudja kellően felmérni? Mi lehet a kötelességünk ezzel a nagy nép­csoporttag szemben? Az, hogy raelléhajolva, szerető kézzel vezessük a demokráciának arra az útjára, amely minden társadalmi osztály számára járható. Ha van is ebben a népben önzés, de e mellett van benne erény is. felmér­hetetlen tömegű. Nézzék meg kint, <a vidéken, milyen heroikus munkát végeznek szó nélkül ezeknek az embereknek tömegei, milyen óriási erőmegfeszítéssel tesznek eleget a beszolgálta­tásnak, akkor, amikor t évekbe kerül, amíg fel tudja nevelni a paraszt a kis állatkáját, amely­nek nevelésére már a három-n égy éves gyerme­két is odaállítja. Egész életén keresztül kímé­letlenül kell dolgoznia. Ezt az emberfeletti munkát hajlandó is teljesíteni. Van azonban egy dolog, laimire, sajnos,rá kell itit majd tér­nünk és ez az, hogy ha olyasmi üti meg a lelkét,^ ami pillanatnyilag^ riadttá teszi, akkor ezer és ezer kéz megáll és akkor azután eset­leg feLhasználhatóvá válik oilyíatn cselekmé­nyekre is, amilyeneket mi magunk sem aka­runk. T. Nemzetgyűlés és tisztelt pártok, jól fi­gyeljünk ezekre a^ kérdésekre. Mi vetjük itt el a jövő reménységét, de ha ezt nem tesszük, ak­kor esetleg a keserű indulatokból, amelyek egyesekben kiváltódhatnak, temetőt csinálunk. Vigyáznunk kell ennél a kérdésnél. Sajnos* már más példa is van előttünk. 1920-ban volt egy hasonló eset, amikor a parasztságot nem sikerült megnyernünk a demokráciának, mert elhirtelenkedfék a gyors indulatok miatt. Most semmi esetre sem szabad ebbe a hibába megint beleesnünk. Nekünk most le kell hajolnunk ehhez a néphez, mes kell értenünk, hogy egyéni önzései, kisebb hibái ellenére is vezet­nünk kell őt. mert ha ezt nem tesszük, akkor könnyen fehérlovas, halott embereket csinálha­tunk azokból, akik ma nagy szenvedéseket él­nek át és akik hosszú éveken, évtizedeken ke­resztül csendőrüldözésnek, internálásnak és egyebeknek voltak kitéve. Ezek a dolgok olyanok, hogy azok mellett a pártoknak semmi szín alatt sem szabad szó nélkül elmenniök. Kérem tehát a képviselő ura­kat és az itt ülő pártvezetőket, mérlegeljék ezt a kérdést a saját pártjuk keretében is, mert sokmillió paraszt sorsáról van szó. Nem lehet számunkra közömbös az, hogy egy helytelen irányú propaganda nem használja-e fel őket és ezért nem tudjuk őket teljesen a demokrácia szolgálatába állítani. En az utóbbi időben meglehetősen sokat jártam vidéken, nemcsak saját szűk hazámban, hanem azon túl is. Na­gyon súlyos állapotokat tapasztaltam. Meg­mondhatom, van olyan község is, ahol ha akárki megjelenik, nyugodtan azt mondhatja: én neked csodákat fogok csinálni és akkor akármilyen ellentétes dolgokat is mond, mel­léje lehet állítani az embereket. Békéscsabán megtörtént az, hogy embere­ket agyonvertek. Nem kutatom, hogy azok az emberek hibásak voltak-e vaey nem, mert ez más kérdés» ennek megállapítása a bíróság dolga. Tessék letartóztatni őket. ha szabály­talanságot követtek el, de semmiesetre sem szabad sem pártoknak, sem embereknek gyil-

Next

/
Thumbnails
Contents