Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-28
929 A nemzetgyűlés 28. ülése 1946, nélkül kizártak minket a kisgazdapártból, ezzel felszabadítottak bennünket egy pártvezetőségi diktatúra alól és alkalmat adtak arra is, hogy ebben a nemzetgyűlésben, ahol azelőtt nem volt szabad felszólalnunk, most mint pártonkívüli képviselők felszólalhatunk. (Élénk derültség.) A moszkvai útról beszámoló miniszterelnöki beszédhez kell szólanom. Mirtdenesetre őrömmel konstatálom és köszönetet mondóik a mélyen t. Ház elnökségéinek azért a liberális —. bocsánatot kérek ezért a megfertőzött reakciós , szóért, hogy »liberális«, de mégis liberális — kezeléséért a házszabályoknak, amely nemcsak az elnökség: dicséretére szól, hanem a Ház (tagjainak dicséretére is, hogy mind Oltványig képviselőtársamnak, mind -pedig Kévai képviselőtársamnak beszédében elég teret és alkalmiat adtak arra, hogy neesak a miniszterelnök úr által felvetett külpolitikai kérdésekhez, hanem más kérdéseikhez is hozzászóljanak- Ez egy kis próba, hogy ha majd rátérek, én is kitérnek azokra. Ám ez az elnökségnek és a melyen» t. Háznak egyenlő jogszabály-kezelésétől függ. {Közbeszólások a kisgazdapárt oldalán: Nyugodtan beszéljen!) Tökéletesen helyeslem és aláírom a miniszterelnök úrnak elsősorban mindazokat a kijelentéseit, amelyeket mint premisszákat mondott el a kormány és a saját maga álláspontjáról, nevezetesen mindazt, amit a reakciós Hort'hy-kormányzatról mondott, azt a részt, amelyben elítélte a Horthy-rezsim németbarát külpolitikáját és azt, hogy ebben az országban sohasem szabad semmiféle nácista és németbarát politikát nemcsak támogatni, de annak támogatását — akár nyilt, akár földalatti támogatását — még elnézni és eltűrni sem. (Helyeslés.) Nem akarok itt reflektálni azokra az úgyszólván gyermekes vádaskodásokra, amelyek engem is és kizárt barátaimat is a reakció vádjával illetik. Alkalmam volt marxista barátaimmal — kommunistákkal és szocialistáktál — találkozni és így megkérdeztem őket: hiszed-e te, barátom, hogy én reakciós vagyok? (Orbán László (kp): Es azt mondta, hogy hiszem Î!) Egy kézlegyintéssel válaszoltak erre s az egyik azt mondotta: ez taktika dolga, (Derültség.) Hát mélyen t. uraim, ha a magánélet vonalán valakit ezüstkanállopással vagy rablógyilkossággal, vagy bármi más, a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekménnyel vádolnak, «z a rágalmazásnak tipikus kritériuma. Ha azonban a mai magyar demokráciában és ebben a mai politikai életben reakcióval vádolnak valakiket, akikről tudják jól, hogy nem reakciósak, az még súlyosabb rágalmazás, mint ha rablógyilkossággal vagy lopással vádolnak valakit, (Ügy van! Ügy van! a pártonkivüliek oldalán.) mert ez nem más, mint beszennyozés (Közbeszólás a pártonkivüliek soraiban: Hamis vád! Becsületrablás!) és megpróbálása annak, hogy ezeket az embereket telefröcsköljék a reakció mocskával, egyedül azért, mert talán eszüknél és jellemüknél fogva egy kicsit ők is posszibilisek volnának a demokratikus kormányzásban való részvételre, ha nem ma, akkor talán holnap. (Ügy van! Ügy van! a pártonkívüliek soraiban.) Hát én erről lemondok; nyiltan mondtam el ezt, elmondottam a kisgazdapárt zárt ülésein, mert a pártban nyiltan elmondani nemigen engedték, jle a kisgazdapárt kongresszusain és képviselői ér- | NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ I. évi május hó 7-én, kedden. 930 tekezletein 240 képviselő előtt is elmondtam, és most íme, a nemzetgyűlés Házában a melyen t. demokratikus tesvérpártokkal is közlöm. Mert ne haragudjanak és ne utasítsák vissza: hiába vagyok a koalíción kívül, test* vérpártnak nevezem önöket is, a túlsó oldalon ülőket. (Közbeszólás a kommunista párt oldalán: A szerelem viszont kétoldalú!) Ha a szerelem csak az egyik oldalon van is meg, de az én oldalamon van az objektív kritika és megbecsülése az önök munkájának. (Egy hang a kommunista párton: Es MLndszentynek!) 4 *" Ugy látom azonban, hogy önök sem a mi jelenünket, sem a multunkat nem akarják megbecsülni. Mondom, nem akarok sok -kitérést tenni a tárgyamból arra nézve, hogy a reakció vádját fölényesen visszautasítsam. Némethy képviselőtársam beszédébe fölényesen belekiáltották a túlsó oldalról, amikor a maga ti* zenötéves demokratikus múltját feltárta, hogy mintegy névjegye és belépőjegye legyen arra, hogy merészeljen felszólalni a demokrácia parlamentjében, hogy: rég volt, talán igaz sem volt> 46 Hát, mélyen t- uraim, akkor nekem, de a hazajövő Károlyi Mihálynak is kijelenthetik, hogy hiszen huszonhét éve volt, hogy ő a maga 40.000 holdját felosztotta, (Veres Péter (pp): Ez csak igaz volt!) — nem úgy, mint mi, mert mi mások földjét osztottuk, ő pedig a saját 40.000 holdját osztotta fel, ő vezette a forradalmi mozgalmat és ő csinált a feudális régi Magyarországból — sajnos, csak 4—5 hónapra, mert a történelmi események elsodorták — egy demokratikus Magyarországot —, akkor neki is odakiálthatják, amikor két nap múlva majd üdvözlő szónoklatokat fog mondani a házelnök és a miniszterelnök: rég volt, talán igaz sem volt! Nem illik az egymás becsületébe, sem a magán-, sem a politikai becsületébe így belegázolni! (Taps a kisgazdapárt oldalán. — Marosán György (kp): Csakhogy Kámlyi élete tiszta volt! Nagy különbség!) Én és képviselőtársaim, akiket a kisgazdapártból kizártak, ma még mint pártonkívüli képviselők állunk itt és folytatjuk lelkiismeretesen tör vényhozói kötelességünket. Nagy Ferenc miniszterelnök úr, mint pártvezér azt mondotta f elbocsátó levelében: — Adyval szólok — nem haraggal és nem gyűlölettel bocsátjuk el azokat, akiket majd el fogunk távolítani a pártból, hanem szeretettel kérjük őket, folytassák politikai tevékenységüket, de a mi pártunkon kívül. Nos hát, mi engedelmeskedünk, szót fo* gadunk a miniszterelnök úrnak (Derültség a kommunista párt t soraiban) és folytatjuk politikai tevékenységünket, — hála Istennek — párton kívül, mert így némileg szabadabban nyilatkozhatunk meg. {Ügy van! a pártonkívüli képviselők soraiban.) T. Nemzetgyűlés! A moszkvai utat helyeslem. El kellett mennie a magyar kormánynak, a kormány vezetőjének, hogy bemutatkozzék annál a nagyhatalomnál, amely nagyhatalom hadseregének köszönhetjük, r hogy Magyarországot a német rabszolgaság és a né' met megszállás alól felszabadította. (Taps a pártonkívüli képviselők csoportjában.) Meg lehetett volna és meg is kellett volna tenni ez f az utat már az előző kormányoknak, a Tijdy-kor mány, Miklós Béla kormánya # is megtehette volna, de már a legutolsó ideje volt, s kissé el is késett, mert hiszen a békecélokkal, a külpolitikai helyzettel volt kapcsolatos. Tehát egy kicsit, sőt azt mondhatom, nagyon is elkésett 59
