Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-28

Ö23 A nemzetgyűlés 28. ütése 1946. kefében van, a demokrácia védelmét szolgálja, {ügy van! Ügy van! Nagy taps a sso ciávdemofcrata- és a kommunistiapárt; oldalán.) Ez a .különbség és ezt kell értékelnünk mindent . vonatkozásiban, a belpolitika ós a külpolitikai kapcsolatok vonatkozásában is. Kendkívül fontosnak tartjuk, éppen a belpolitika és a moszkvai út tanulsága abapján, hagy a magyar közélet megszabaduljon ezektől a fertőző gócoktól. A miniszterelnök úr kijelentette, mint ahogyan nem is tehetett másként, — mert a dolgok helyes felismerése nem is adhat más következtetésre okot — hogy a koalíció a békekötés után is fennmarad. Ebben nemcsak az volt a célja, hogy megakadályozza azt a rémhírterjesztést, amely alapjában mételyezte a magyar belpolitikai életet, annak hirdetésével, hogy mi imnüen következik majd akkor, ha a békét megkötötték és utána az oroszok kivonulnak, hanem számolt azzal ,a realitással is, amely a magyar gazdasági helyzetről és az európai ós világpolitikai helyzetből adódik. Elképzelhetetlen az, hogy Magyarországon olyan áramlat kerüljön uralomnak ellenőrzés és együttműködés nélkül, amely ellenkezik a történelmi fejlődés vonalával. Jól mondták, hogy "• sem Gyöngyösön, sem Madridban nem lesz életképes a fasizmusnak semilyen formája. (Helyeslés a\ kisgazdapárton.) Ezt a tanulságot kell levonnunk, de a gyakorlatban is figyelembe vennünk. Sokszor kapunk helyeslést a túlsó oldalról, — a sűrűbben, vagy ritkábban benépesedett túlsó oldalról — egyes kijelentésekkel kapcsolatban. Jól értsük meg, nem azon van ia lényeg, hogy a szavakat egységesen fogalmazzuk, hanem, hogy a tetteket miként hajtjuk végre. Nem a fogalmazás, hanem a magatartás és a cselekedet a lényeg és csak ebben tudunk egységet felmutatni, mint ahogy a koalició szelleme megköveteli, hogy egységet mutassunk fel és ebben az esetben a moszkvai eredmények minden vonatkozásban csak tovább realizálódnak, csak tovább fejlődnek. (Helyeslés a kisgazdapárton.) összegezem tehát a moszkvai eredményekből leszűrhető tanulságot. Az a politikai vonal, amelyet a magyar kormány a koalíció segítségével vitt eddig, helyes. Bizalmat^váltott ki Moszkvában éS

1 ez a bizalom lehetővé teszi azt, hogy a béketárgyalásokra kedvezőbb reményekkel — kedvezőbb, de nem túlzott reményekkel — készülhessünk fel. Èz a bizalom lehetővé teszi azt, hogy külpolitikai kapcsolatainkat a szomszéd államok felé is őszintén ós becsületesen, egészséges vonalon építhessük ki és lehetővé teszi azt-is, hogy külpolitikai kapcsolatainkat Attiglia és az Egyesült Államok felé is barátivá és meleggé tegyük. De csak abban az esetben áll, ha nem tételezzük fel, hogy valamelyik barátság a többi hatalmakkal szemben való ellenségeskedést jelent és ha a magyar belpolitika valóban olyan, hogy iránta a demokratikus nagyhatalmak, a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok őszintén és fenntartás nélkül barátságot és bizalmat érezhetnek. A miniszterelnök úr beszámolóját a moszkvai útról pártom nevében köszönettel és örömmel veszem tudomásul. (Nagy taps.) Elnök: Szólásra következik? Gyurkovits Károly jegyző: Erdei Ferenc. Elnök: Erdei Ferenc képviselő urat illeti; a szó. évi május hó 7-én, kedden. §24 Erdei Ferenc: Igen t. Nemzetgyűlés! Mi a miniszterelnök úrnak a moszkvai útról elhangzott beszámolóját örömmel és köszönettel vesszük tudomásul. Mi is átérezzük, hogy ez az út milyen hatalmas eredményeket hozott a magyar nemzet számára. Mégis néhány hozzátenni valóuk, lényegében két fontos megjegyzésünk van ennek az útnak az eredményéhez, illetve ahhoz a hatáshoz, amelyet az a magyar közvéleményben kiváltott és abban a tekintetben, hogy a jövőben milyen út lesz az, amely nemzeti külpolitikánkat, nemzeti érdekeink további előrehaladását'biztosítani tudjaKét észrevételt* két megjegyzést szándékozom tenni ehhez a beszámolóhoz. Először is rá akarok mutatni arra, milyen módon, milyen nemzeti politikával értük el azokat az eredményeket, amelyeket a moszkvai út hozott, másodszor pedig rá akarok mutatni arra a perspektívára, amelyet a Moszkvában imanár az egész világ előtt megpecsételt szovjet-magyar barátság a magyar nép, a magyar nemzet számára a távolabbi jövőben is jelenthet. Nagyon komoly eredményeket hozott a moszkvai út nemzeti előrehaladásunk és háhorúsujtotta állapotunkból való kiemelkedésünk irányában. Erről nem volt és nem is lehet vita. Eredmény volt, komoly nagy eredmény, amelynek megelégedéssel "és örömmel kell eltöltenie mindenkit, akia demokrácia gyarapodását, épüléséti és a magyar nemzet előrehaladását kívánja. De még ha újra, meg újra ismételjük is ezt a mondatunkat, nekünk is fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy milyen módon, milyen nemzeti politika útján értük el ezeket az eredményeket és ezt annál inkább kell tennünk, mert a magyar közvéleményben nagyon sok kétértelműség, bizonytalanság és határozatlanság van atekintetben, hogy milyen nemzeti politikával, milyen politikai irányban tudjuk komolyan, sikeresen, tehát eredményesen szolgálni nemzeti előrehaladásunkat. A moszkvai út eredménye megmutatta azt, hogy akkor szolgáljuk komolyan nemzeti jövőnket, aikkor csinálunk valóban helyes nemzeti politikát, ha megmutatjuk a világnak, a szövetséges nagyhatalmaknak és a többi szabadságszerető nemzeteknek, hogy az az ország, amely Nagy Ferencet és minisztertársait kiküldte Moszkvába, nem az többé, amely Horthyval és Szálasival ezt a háborút harcolta a szabadságukért küzdő nemzetek ellen. Nyilvánvaló,.— és ép ésszel ebben kételkedni nem lehet — hogy minél inkább meggyőzzük a világ közvéleményét arról, hogy mi gyökeresen más és minden régivel szakító országot és rendszert építünk fel, annál inkább van súlya szavunknak és hitele nemzeti igényeinknek, tehát annál inkább tudunk sikeres külpolitikát csinálni. Megmutatta a moszkvai út, hogy nemzeti előrehaladásunk., nemzeti igényeink elismerése abban az arányban halad előre, amennyire hitelt tudunk adni demokráciánknak, amennyire alá tudjuk támasztani és amilyen fedezettel tudjuk biztosítani demokráciánk hitelét. Ha világosan látjuk azt a helyzetet, amelyben országunk ma van és komolyan számot vetünk az elmúlt háború eredményeivel és tanulságaival, akkor nyilván fel sem lehet vetnünk azt, hogy a nemzeti politikánkat, a nemzeti igényeink kielégítésére törő politikának más útja lehet, mint az, hogy olyan belső politikát, olyan demokratikus építkezést folytassunk országunkban, amely biztosítja számunkra, hogy más mér-