Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-28

&ío  nemzetgyűlés 28. jÊès'ê î&àô. tékkel méressünk a világ közvéleménye és a szövetséges nagyhatalmak előtt, mint az az ország, amely a háborúba belevitte Magyarországot. Mi, Nemzeti Parasztpárt, nevünkben is nemzeti párt vagyunk, nem is szegyeijük és nem is titkoljuk, — anélkül, hogy más pártok nemzeti érzését legkevésbbé is érinteni akarnánk — hogy különösen átérezzük, különösen kifejezzük azokat a nemzeti érzéseket és nemzeti igényeket, amelyek a magyarságban, á iiiagyar népben benne élnek. Nyilván ebben magyarok és demokrata magyarok között különös különbség nem lehet és valószínűleg nincs is. Amikor mi mégis rámutatunk arra, hogy különösen nemzeti pártnak tartjuk magunkat, ugyanakkor hangsúlyoznunk kell azt, hogy ez & párt, a Nemzeti Parasztpárt tehát azt jelenti, hogy nem azt a nemzeti politikát, nem azt az űri nemzeti politikát, nem azt a feudális nemzeti politikát akarjuk még leghalványabban sem folytatni, amely & régi rendszer idején nagyjában és egészében átjárta egész társadalmunkat — és a parasztság jórészét is. Es éppen a parasztság politikai előrehaladása, politikai iskolázódása mutatja meg azt, hogy ezzel a nemzeti politikával, amely sem bent a parasztság érdekeit, sem kifelé a magyar nép, a magyar nemzet érdekeit nem képes szolgálni, minden körülmények között és mindenesetre szakítottunk. A Nemzeti Parasztpárt nemzeti politikája tehát úgy értendő, hogy mi a parasztsággal, a parasztság tudatában #

egy új, valóban sikeres nemzeti politika kialakítására és kiszélesítésére törekszünk, ezért tudunk teljes meggyőződéssel szembefordulni a múltból itt maradt mindenféle, akár imperialista, akár soviniszta ábrándozással. A parasztságnak a nemzeti érzése nem ilyen, hanem az az igazi patriótaérzés, az az igazi hazafiság, amely a helyes, igazi és eredményes módon tudja szolgálni a nemzet előrehaladását. Nem kétséges előttünk, hogy milyen út és milyen politika az, amely valóban elvezet nemzeti igényeink kielégítéséhez. A moszkvai látogatás fényes bizonyítéka annak, hogy csak ilyen nemzeti politika vezet sikerre, hogy csak ilyen módon tudunk komolyan hangot adni nemzeti igényeinknek. és csak ilyen politika az, amely képes arra, hogy a háború utáni elesettségünkből, gyalázatunkból lépésről-lépésre kiemelkedjünk. Vájjon azt jelenti-e ez, hogy külső politikánk, nemzetünk kívülről való megítélése és megbecsülése egyenesen és közvetlenül azon múlik és azon fordul meg, demokráciánk megszilárdítása és továbbépítése irányában, hogy mit csinálunk idebent, milyen politikát folytatunk idebentl Előttem szólott képviselő* társaim is kitértek erre a kérdésre és nagyőri komoly, nagyon felelős nyilatkozatokat tettek. Nekünk is van tehát szavunk ebben a vonatkozásban, ehhez a kérdéshez. Abban nincs különbség köztünk, hogy éppen olyan szilárdan és elszántan elítéljük mindazokat a próbálkozásokat, kísérleteket, amelyek arra irányulnak, hogy demokráciánk belső rendjében zavarokat keltsenek, azért is, mert ilyen merényleteket nem tűrhet el demokráciánk belső rendje, de azért is, mert hazaárulásnak, a nemzet érdekei aláásásának tartunk minden ilyen próbálkozást és kísérletet. További szavunk is van azonban, és ez azzial kapcsolatos, hogy különösen a parasztság, de közvéleményünk elég nagykiterjedésű része évi május hó 7-én, kedden. Ö2(í is, főleg kispolgárságunk politikai iskolázottságában, politikai ítélőképességében még nem tart ott, hogy érzékeny, éber és élénk lenne minden jellel, minden megnyilvánulással szemben, és meg tudná érezni egész súlyukban, egész fontosságukban azokat a veszedelmeket, amelyek egyes felmerülő jelek mögött lappan ganak. Ez nem érthetetlen és nem- csodálatos. Az a politikai múlt, amely parasztságunkat nevelte, természetesen inkább azt idézte elő, inkább azt fejlesztette ki, hogy közömbös legyem politikánk égető és fontos kérdéseivel szemben, mintsem azt, hogy kellő éberséggel és érzékenységgel rögtön fel tudja ismerni, hogy miről van szó. Van tehát bizonyos közömböfség, bizonyos fásultság például abban, hogy ezeket a nyilas összeesküvéseket és puccskísérleteket hogyan ítélik meg az emberek. Parasztságunk tömegei az ország sok vidékén úgy érzik, hogy annyit beszéltek már a reakció e-lleni harcról, annyi mindenféle vészedé'met festettek már a falra, hogy mindez máinem fontos; a reális veszedelmet, a valóságos veszedelmeket már nem is tudják megkülönböztetni a lármától. Van tehát bizonyos közömbösség és rábagyiság abban, ahogyan paraszti közvéleményünk ezeket a jeleket megítéli. Természetesen * nem egyformán. Az a parasztság, amely a demokrácia iskolájában sikeresen tanult, már elég éber és elég érzékeny^ arra, hogy fel fogjia, miről van szó, s kellő eréllyel és kellő elszántsággal reagáljon. A nagy tömeg azonban ma még nem érzi élénken ezeknek fontosságát, úgy érzi, hogy bizonyos nagyítás is van benne, bizonyosan nem olyan fontos az egész, és ezzel alapot ad annak, hogy az egész ügy jelentőségét le lehessen "becsülni. Mi mindenesetre — éppen annak a parasztságnak a nevében, amely a demokrácia iskolájába már nem sikertelenül járt — felemel-, jük szavunkat minden olyan kísérlet ellen, hogy nagy paraszti és kispolgári tömegeink politikai iskolázatlanságára és közömbösségére spekulálva, az egész ügy jelentőségét lebecsüljék. Nem lehet ennek jelentőségét csökkenteni belpolitikai szempontból sem, de különösen nem lehet akkor, amikor békekötés előtt állunk, mert ezek a jelenségek nagyon alkalmasak arra, hogy hitelünket éppen a békekötés előestéjén aláássák. Mi tehát igenis azon az állásponton^ vagyunk, hogy ne csökkentsük ezek jelentőségét. hanem teljes erővel és 'teljes súllyal sújtsunk le reájuk, s egyúttal küzdjünk az> ellsn a han- / gulat, az ellen az atmoszféra ellen is, amely bizonytalanságával, kétértelműségével» alattomos vágyakozásaival és reménykedéseivel alkalmas arra, hogy tény észhely et biztosítson ilyenfajta kísérletezéseknek és próbálkozásoknak. Akármilyen címen történnek a demokrácia rendje ellen törő próbálkozások, egyformán veszélyesek, egyformán ezt a legnagyobb veszélyt rejtik magukban még: akkor is, ha történetesen mondjuk a nemzeti ellenállás vagy a nemzeti ellenforradalom címét veszik gyalázatosan szájukra és ilyen címen igyekeznek ái közvéleményben támasztékot, segítséget kapni a maguk kísérleteihez. A mi felfogásunk szerint a helyes nemzeti politika csak az, amelyet a magyar kormány követ és amelyet most Nagy Ferencnek és minisztertársainak moszkvai útja sikerrel is koronázott. Minden politika, amely másfajta