Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-28
921 A nemzetgyűlés 28. illése 1946. Az az eredmény, amelyet' eddig elértünk, elsősorban a Szovjetunió felé, helyes belpolitikánk eredménye volt, állapítom meg ismételten és amikor ennek tanulságát le kell vonnunk, legyen szabad felhívnom a figyelmet a következőre. Az emberek szívesen esnek abba a hibába, hogy a multat a jelennel, személyeket személyekkel, országot országgal hoznak párhuzamba, analógiát állítanak fel. Ez volt a magyarázata annak, hogy felelős kormányhatóságoknak, felelős kormányzó személyeknek kellett nyilatkozniók arról, hogy a moszkvai út nem — mint ahogy Németországgal kapcsolatban a múltban történt — kirendelés formájában ég kirendelés címén történt, hanem a magyar kormány kezdeményezésére, a magyar nép érdekében jött létre. Az analógiák egész sorát állították fel ezzel kapcsolatban. Állították azt, hogy áruljuk ezt az országot, ezt a romokkal, roncsokkal és szenvedésééi teli országot. Aki így, ebből a kiindulási pontból ítéli meg a mai politikai helyzet alakulását és aki a Szovjetunióban nem lát mást, mint egy nagyhatalmat, — mint azelőtt Németországban — az felelőtlenül és rosszindulatúan, kártékonyán avatkozik bele a politikai élet 'alakulásába. (Marosán György (szd): Az fasiszta! — Egy hang a kisgazdapárion: Na-na!) A Szovjetunió baráti kezet, baráti jobbot nyújtott, engedményeket tett nekünk, juttatá" sokat adott, de — jóll értsük még — nem azért, amiért ilyen természetű megnyilvánulások a múltban példának okáért az imperialista Németország oldaláról történtek, haneni egyetlenegy fcéltól vezetve, a népek békéje és fejlődése érdekében tette ezt. A Szovjetunió gazdasági berendezkedésénél, erkölcsi felfogásánál, a szocializmusnál fogva csak egyet akar, békét; békét azért, \ hogy fejlődjön" a kultúra,. fejlődjön a termeilés és fejlődjön az emberek életszínvonala. Ennek érdekében építi azokat a baráti kapcsolatokat, amelyeknek alapján nem elvenni akar, hanem az együttműködés révén juttatnia akar minden környező államnak. ' Ez az az elvi különbség, amelynek alapján nem kell rögtön felvetnünk azt, amit felvetettünk a németországi utazásokkal kapcsolatban: milyen tilalmak lesznek, milyen ellenszolgáltatást kell adnunk a kapott engedmények ellenében, mert a Szovjetunió barátsága nem kizáró barátság, ellenkezőleg,, nem, képzelhető el ma a világ békéje egységes és átfogó politikai akarat nélkül. Nem képzelhető ©1 a béke úgy, hogy abból egyeseket kizárnak, hogy az valamelyik ország ellen irányuljon. A Szovjetunió baráti keze, a Szovjetunió ba ráti megnyilvánulása azt jelenti, hogy Magyarországnak olyan belpolitikát kell folytatnia, amelynek alapján bizalommal fordulhat feléje minden szomszédos állam, amelynek alapján bizalommal fordulhat minden szomszédos állam felé, bizalommal fordulhat a nyugati nagyhatalmak felé és ezt a bizalmat ia nyugati nagyhatalmak is viszonozhatják. Nem a. kizárólagosság, ^ hanem az együttműködés szelleme az, ami a Szovjetunió politikáját áthatja s ami megnyilvánult a Magyarországgal kötött megállapodás, a magyar kormányképviselők látog'atás,ai alkalmával ' is. Helytelen a szovjet-barátságnak az az érteltelmezése, amivel nagyon sokan élnek a magyar politikai éleiben, hogy,annyira értékelik, l évi május hó 7-én, kedden. 922 amennyit juttat a magyar népnek, amennyi engedményt ad akár a múlt bűneinek megbocsátásában, akár attól függetlenül. A mi szovjet-barát politikánknak nem az az alapja és nem az az értelme, hogy mit kapunk. Szovjetbarát politikánk alapja és értelme a magyar nép fejlődése, a magyar nép megmaradása s a magyar népnek az európai életközösségbe való helyes és egészséges beilleszkedése. Aki üzletnek tekinti, aki az adok-veszek szempontot mérlegeli ezzel kapcsolatban, az ugyanabba a hibába esik, mint amelybe beleestek 1944 előtt, amikor . a z imperialista hatalmakkal való együttműködést valójában nem tekintették más szempontból, mint az adok-veszek szempontjából, s az adok-veszek helyes, vagy helytelen arányát, nézték. A mi őszinte szovjetbarát politikánk alapja az, hogy Magyarországon demokráciát akarunk, hogy a Szovjetunió társadalmi berendezkedését helyeseljük, a mi őszinte oroszbarát politikánk alapja az, hogy itt á Duna völgyében a fejlődést, az életet csak úgy tudjuk elképzelni, függetlenül attól, hogy milyen természetű gazdasági juttatásban részesülünk, ha a Szovjetunióval és a környező államokkal a legjobb és legőszintébb baráti viszonyban élünk. A Szovjetunió iránti barátságunk — ismét hangsúlyozom — nem jelent és nem jelenthet kizárólagosságot. A magyar nép érdeke az, hogy a demokrácia ilyen kísérletektől, ilyen belső ellentéltektől mentesen, mint amilyeneknek ma és általában tanúi vagyunk. egészséges vonalakon fejlődjön tovább, mert az, aki ma arra spekulál és politizál, hogy à nagyhatalmak között a fegyveres ellentét legkisebb lehetősége fennforog és erre építi a magatartását, aki erre a spekulációra akarja beállítani a magyar politika vonalát, az megint csak az Öngyilkosság politikai gondolatát képviselné, amely öngyilkosság azonban nem az ő személyét érintené, — hiszen ezt el tudnánk valahogyan viselni, — hanem, sajnos, a magyar nép tragikus sorsát idézné elő. Feladatunk tehát a józan felismerés- alapján minden körülmények között megerősíteni a magyar demokratikus élet fejlődését, megerősíteni a valóságos magyar demokráciát. Megerősíteni gazdaságilag és megerősíteni a külpolitikai kapcsolatok helyes, józan kiépítésével és azzal a belső konstrukcióval, amely nélkül a magyar demokráciát elképzelni nem lehet. Kifogásolták azt, hogy szóbakerült itt a gyöngyösi eset és más esetek is. Kifogásolták, hogy a fegyverek • kérdése is felmerült. Ismét téves analógiába esnek. Mert legyünk tisztában azzal- hogy a demokráciát meg kell védeni és ennek a védelemnek egyik legsúlyosabb eszköze a szellemi felvilágosítás. (Helyeslés a kisgazdapárt oldalán.) Az a szellemi felvilágosítás azonban, amely az iskolákban a bomba használatára tanít, amely a fiatalságot" a mai rendszerrel szemben és a Szovjetunióval vialó barátság ellen hangolja, egyáltalán nem szolgálja a demokratikus megerősödést. Azt mondják, mindegy, hogy kinél van a fegyver. Kifogásolják, hogy^ a Gyöngyös melletti község kommunista, bírójánál fegyver van. A demokrácia védelme azonban megkívánja a fegyvert és ha a szellemi tanítók fegyvert adnak éppen a demokrácia ellen a fiatalság kezébe, akkor az a másik fegyver, amely a demokratikus erők
