Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-26

817 A nemzetgyűlés 26. ülése 1946. Lajosmizsén 1919-ben, a fehér terror idejében csendőrök agyonlőtték. Minősítése szerint is baloldali embernek tartották nyilván és ezért 24 évig semmiféle kitüntetést sem kapott. Lajosmizsén feleségének 8 testvérét ő támogatta es e baloldali családi kapcsolata miatt falujában szabadságának idején a csendőrök állandóan megfigyelték. Már 1938-ban segédszolgálatosnak minősíttette át magát, nehogy a horthysta szellemű kormányzatért harcolnia kelljen. Több baloldali emberen és így az 'üldözött dr.Heitler zsidó ügyvéden is segített. ,1944 augusztusában letartóztatták és november 20-ig "a Margit-körút foglya volt. Ezután 30 bevonulásra kényszerített ember szökését előmozdította, majd bolondnak tetette magát. Varga Mihály főtörzsőrmestert a demokrácia szempontjából teljesen - megbízhatónak kell tartanom. Székely László vezérőrnagyról már szóbeli válaszomban nyilatkoztam. Most még csak azt teszem hozzá szavaimhoz, hogy ő volt parancsnoka a legelső demokratikus honvéd hadosztálynak, amely 1944 tavaszán nyugati határunkon a németek ellen felvonult. Ö akkor kész volt vérét is ontani a demokratikus Magyarországért, most pedig többen olyanok is támadják őt, akik annakidején ezt a kockázatot nem vállalták.^ A demokratikus honvédség súlyos vesztéségének tartom, ,hogy a személyét érő . támadások Székely vezérőrnagyot elkedvetlenítették és a honvédség kötelékéből önként eltávozni szándékozik. Magam őt továbbra is demokratikus érzésű, tiszteletreméltó, becsületes, igaz magyar embernek tartom. A Székely vezérőrnagy nevével együtt említett Most századosról a következőket mondhatom: Most százados egyike volt a legelső tiszteknek, aki hosszú, fáradságos gyaloglás után Debrecenben az alig megalakuló demokratikus honvédségben szolgálattételre jelentkezet t. Ténykedése nem állhatott ellentétben a demokrácia szellemével, mert az ismeretes jut alurizo bizottság neki két évi rangelőnyzés-t ítélt oda. Székely tábornok nem vette magához _segédtisztül Most .századost, hanem őt — amikor* a honvédelmi minisztérium katonai csoportfőnökségét átvette — már helyén találta. Fülöp József ezredesről is nyilatkoztam szóbeli válaszomban. Akkor még. nem ismertem, milyen összefüggésben áll az ő neve Török nevű századossal. Azóia megtudtam, hogy az a hadosztály, amelynek Fülöp ezredes vezérkari főnöke volt, a honvédelmi minisztérium katonapolitikai osztályától Török százados letartóztatására parancsot kapott, f Fülöp ezredes azonban, mielőtt ennek az utasításnak eleget tett volna, egy bizottsággal igyekezett Török ügyét bajtársai útján kivizsgáltatni, ami egyoldalú megítélésre vezethetett. Ebben a kérdésben lényeges azonban, hogy Fülöp ezredes semmi olyant nem követett el, ami bunte !ő jogi üldöztetésre okot szolgáltathatott volná, továbbá, hogy a honvédségnél már nem szolgál. % Az előadottakban immáf pontról-pontra válaszoltam az interpellációra és kérem vegleges válaszom tudomásulvételét. Budapest, 1946. évi március hó 26-án. Dr. Tombor Jenő s. k.« Elnök: Birkás Imre képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Kérdem a képviselő urat, kíván-e a viszonválasz jogával elniï NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ L . . évi május hó 2-án, csütörtökön. 818 (Felkiáltások: Nincs itt!) A Aépviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a honvédelmi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) t A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Következik a miniszterelnök úr írásbeli válasza Faragó László képviselő úrnak a fasiszta íróknak a demokráciában való térfoglalása tárgyában folyó évi február hó 27-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni.' Gyurkovits Károly jegyző (olvassa): »T. Nemzetgyűlés! Faragó László nemzetgyűlési képviselő a nemzetgyűlés folyó évi február hó 27-én tartott ülésén interpellációt intézett a magyar kormányhoz fasiszta íróknak a magyar demokráciában való térfoglalása tárgyában. Erre az interpellációra a következőket válaszolom: Az interpelláló képviselő úr példákat hozott fel arra, hogy egyes magyar írók állítólag ösztöndíjat kapnak, vagy irodalmilag te^ vékenykednek, esetleg mint újságírók működhetnek, közigazgatási " beosztást kaptak, tanári kinevezést fognak kapni, stb. Ezek az értesülések általában olyan jellegűek voltak, hogy azoknak a valódiságát az interpelláló képviselő úrnak sem állott módjában egész határozottsággal ellenőrizni s így rám hárul a feladat, hogy illetékesektől erre vonatkozóan pontos tájékoztatást kérjek. Megnyugtathatom azonban a t. Nemzetgyűlést la tekintetben, hogy semmi sem áll távolabb a kormány intenciójától, mint az, hogy olyan egyéneiket, akik a múltban a fasiszta rendszer meggyőződéses és harcos kiszolgálói voltak, a demokráciában bármilyen formában szóhozjütni engedjen. Amennyiben az alárendelt hatóságok részéről etekintetben a kormány olyan magatartást tapasztal,, amely ezzel az elvvel nem- egyeztethető össze, utalok ' az interpelláló képviselő úr által is felhozott Sinka-féle esetre, ahol a hatóságok az író paraszti származása és népies irodalmi törekvései kedvéért szemet liiinytak politikai kisiklásai felett," éppúgy minden -esetben a legszigorúbban és legtárgyilagosabban fog köz. belépni, mint ahogy ez éppen a Sinka-féle estetben is megtörtént.

402 T. Nemzetgyűlés! A felszabadulás óta eltelt idő, az ezalatt bekövetkezett örvendetes politikai fejlődés lehetővé tette azt, hogy a nyers . igazságszolgáltatás lépésről-lépésre helyt adjon egy magasabbrendű politikai bölcseségnek, mely számunkra azt írta elő, . hogy sújtsuk bár a nagy bűnösöket megtör1 cl S S ti 1, de ajándékozzuk meg a kicsinyeket a megbocsájtással. Ezt a felfogást két szempont indikálja: az egyik az az örök magyar szempont, ami miatt helytelen országunkat más nagy népekkel összehasonlítani, amint ezt az interpelláló képviselő úr tette, hogy tehetségekben mindig szegények voltunk és most, a világégés után, melyben annyi értékünk elpusztult,, még szegényebbek lettünk, tehát igyekeznünk kell a demokrácia számára megnyerni azokat, akik megnyerhetők és akiket megnyerni érdemes. Másrészről úgy .' érzem, hogy a magyar demokrácia elég erős, elég széles alapokon nyugszik és elég mélyen eresztette gyökereit a magyar népbe ahhoz, hogy a szellemi élet csúcsain ennek a szellemi életnek a képviselőit jogosult nagyvonalúsággal kezelje2