Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-26

807 A nemzetgyűlés 26. ülése 1916. évi május hó 2-án, csütörtökön. ms ideig-óráig oda nem való elemek is helyet kapnak. Ha a székesfehérvári rendőrségnél állások lennének üresedésben a rendszeresített állasok keretén belül, úgy a vármegyei főkapitányság vezetőjének felterjesztése alapján, az üresedés­ben lévő helyeiket á fenti szempontok figye­lembevételével természetszerűleg be fogom tölteni.. Az, bogy valaki az elmúlt 25 év alatt is a rendőrség kötelékében szolgált, semmiképpen som biztosíthat előnyt avval szemben, aki a felszabadulás óta, nehéz körülmények között, önfeláldozóan látja el tisztét. Az elbocsátásoknál az új tisztviselők arnugyis sokkal hátrányosabb helyzetbe ke­rülnek, mert azoik az új rendőrtisztviselők, akiknek számára a megszervezett állások kere­tén belül nem jutott hely, valóban ' egy-két hónapos felmondási idővel bocsáttatnak el a rendőrség kötelékéből, míg a régi rendőrtiszt­viselők, ha számukra nem is jutott hely, a fentiek szerint rendelkezési állományba kerül­nek. Kérem a válasz szíves tudomásulvételét. Nagy Imre s. k.« Elnök: Nyirjessy Sándor képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Kérdem álképvi­selő urat, • kíván-e a viszonválasz jogával élni? (Nyirjessy Sándor (kg): Igen!) Ha igen, a képviselő urat illeti a szó. Nyirjessy Sándor (kg): T. Nemzetgyűlés! A volt belügyminiszter úrnak imént elhang­zott válaszával . kapcsolatban méltóztassék megengedni, hogy mindjárt leszögezzem, hogy végtelenül helytelenítem a volt belügyminisz­ter úrnak azokat a kifejezéseit, amelyek pél­dául mindjárt azzal kezdődnek, hogy »téves«, »elhamarkodott«, »elmulasztotta az idevonat­kozó rendeletek áttanulmányozását«. En nem ezzel -kezdem, viszont mindjárt meg fogom magyarázni az igen t. volt bel : ügyminiszter úrnak, hogy az én állításom egyáltalán nem volt téves, mert bejelentem, hogy Székesfehérváron azokat a rendőrtisztvi­selőket, akiket interpellációmban meg is ne­veztem, tényleg elbocsátották. Nagyon hálásan köszönöm azonban a volt belügyminiszter úrnak, hogy az interpelláció elhangzása után, vagy esetleg már azt meg­előzőleg intézkedés tétetett minisztériumában, mert mire hazamentem két nap múlva, akko­rára ezeket az embereket felhívták és közöl­ték velük, hogy nincsenek a* rendőrslégi állo­mányból elbocsátva., csak úgynevezett rendel­kezési állományba lettek helyezve. Ami a kérdés másik részét illeti, hogy el­hamarkodott voltam és a rendelkezéseket nem. tanulmányoztam át, méltóztassék meg­engedni, én igenis áttanulmányoztam a rende­leteket teljesen tisztában voltam és vagyok a fennálló rendelkezéseknek idevonatkozó minden paragrafusával. Azért voltam azon­ban kénytelen interpellálni, mert ezeket a rendeleteket -nem tartották meg, nevezetesen, hogy a kinevezésekkel kapcsolatban párt­szempontok ne érvényesüljenek és hogy a bel­ügyminiszter úr mindenkor a rendőrfőkapi­tány által felterjesztetteket nevezze ki, a_ sze­rint, hogy az illetők erre a kinevezésre jogo­sultak-e vagy nem. Sajnos, őszintén meg kell mondanom, a múltban én ezt nem tapasztal­tam és nagyon, de nagyon hálás leszek, ha a a jövőben ezt tárgyilagosan megállapíthatom, aminthogy minden esetbon és mindenkor a tárgyilagosságra törekedtem. Nagyon hálásan köszönöm azt is, hogy az általam megnevezett és bizonyos hatósági el­járás alá vont személyek ügyében a belügy­miniszter úr elrendelte a vizsgálatot és annak eredményeképpen, amennyiben annak szük­ségszerűsége mutatkozik," nevezetteket a ren­dőrségtőr el fogja bocsátani. Méltóztassék azonban megengedni, hogy kitérjek még arra, hogy mint méltóztatik mon­dani, a 25 éves rendőrségi szolgálat nem előny egy rendőri állás betöltésénél. Én azt mondom, hogy ez minden esetben előny légyen, csak ne feltétlenül ez legyen az irányadó. Rend­kívül nagy jelentősége van nálunk annak, hogy mindenüvé megfelelő embereket, gya­korlati embereket állítsunk, mert hiszen eb­ben az esetben nem történhetik meg az, hogy mondjuk, embereket a szabadságuktól meg­fosszanak és egypár hét múlva azt mondják nekik, hogy »Tessék, szabad az út, tévedés tör­tént«. Be nem történhetik meg az az" eset sem, amely megtörtént »azokkal az esetekkel kapcso­latban, amelyekre az interpelláció alkalmával a belügyminiszter úr figyelmét felhívtam, hogy az elkövetett lopásokat csak hosszú idők múlva tudják 'kinyomoztatni. Megtörtént, hogy a húsvéti ünnepek alkalmával elkövetett lopások eseteiben még addig sem jutottunk el, — eddig, ha nem tévedek, úgy tudom, három betöréses lopás történt — hogy meg tudták volna állapítani, vájjon kívülről történt-e be­törés, vagy pedig belülről hatoltak be abba a helyiségbe, amelyből loptak. - Tehát a szakértelem hiányát nehezménye­zem ezen a vonalon és éppen azért, hogy a szakértelem itt is megfelelően érvényesüljön, nagyon kérem a belügyminiszter urat, hogv az eddig alkalmazott és jól bevált rendőrök­nél, akik a demokratikus törekvéseknek teljes mértékben - megfelelnek, előnynek tudja be a múltbeli szolgálatot. (Felkiáltások a kommu­nistapárton: Kevés liesz! — Egy hang a kis­gazdapárton: De lesz!) Egyébként nagyon köszönöm a törekvést a jóra és a helyesre. A választ ennek értelmében tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, . mél­tóztatik-e a belügyminiszter úrnak az inter­pellációra adott válaszát tudomásul venni 1 ? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul­vette. Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Futó Dezső képviselő úrnak a békés­csabai fogolykiszabadításról a nemzetgyűlés 22. ülésében előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. • Hegyesi János jegyző » (olvassa): »T. Nemzetgyűlés! Futó képviselő úrnak 1946 feb­ruár 27-én elmondott interpellációjára vála­szom a következő: A békéscsabai járásbíróság letartóztatta és elítélte id. Jantyik István zsellérembert, hét­gyermekes családapát, mert 1944 őszén, amikor a harcok Békés megyén keresztül vonultak, ő is kapott valamit egy elmenekült birtokos le­vágott hízójából. Büntetése kitöltése közben nyolcadik gyermeke születésénél meghalt a fe­lesége. Büntetésének megszakítását kérte, amit meg is kapott. Nehéz családi körülmé­nyeire való tekintettel, amikor a határidő le­járt, büntetése kitöltésének folytatására újabb haladékot kért. A járásbíró azonban bevitette

Next

/
Thumbnails
Contents