Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-26
809 A nemzetgyűlés 26. illése 1946. és- így hét anyátlan árva gyermeke gondozatlanul maradt. A szerencsétlen megtévedt zsellére-mberrel szemben tehát megnyilvánult az a bírói könyörtelenség, az ,a szigorú igazságszolgáltatás, amit minden demokrata a reakciósok, nyilatfok és egyéb/népellenes elemek ellen szakadatlanul és erélyesen követel, sajnos, legtöbbször hiába, ami elégedetlenséget vált ki. Lehet-e ezek után csodálkozni azon, ha a nép jogérzete ezt nem helyesli és ha türelmét veszti, mert ez történt Békéscsabán. A - tömeghangulatra eleve figyelmeztették a bírót, énnek ellenére makacsul kitartott in" tézkedóse mellett és ezzel valósággal kipn-vokálta a tömeg beavatkozását. Semmi jogsérelem nem történt ^ volna ugyanis és az emberiesség szempontjainak is megfelelt volna, ha megvárta volna Jantyik fellebbezésének eredményét, aki büntetése folytatásának megkezdésére szabályszerűen haladékot kért. Ez az ügy kirívó példája annak, hogy reakciós elemek a paragrafusoik rideg alkalmazásával hogyan tudnak elégedetlenséget kelteni akkor is, amikor józan ésszel mindent nyugodtan és szépen el lehet intézni. A nyomozás lefolytatásával megbízott Filippinyi rendőrőrnagy jelentése alapján jneg" állapítható, hogy a bíróság hívására a rendőrség öt-tíz perc múlva megjelent a fogházban. A kiszabadított id. Jantyik István ügyében ivedig a további nyomozást Filippinyi rendőrőrnagy ,a gyulai ügyészség utasítására szüntette beEz röviden, az interpelláció tárgya nelyes megvilágításban, de felmerül a kérdés, miért volt- szükség erre az interpellációra? A nyomozás megtörtént, az ügy tisztázódott. Súlyosabb jogsérelem nem történt, tehát semmi sem indokolta azt, hogy ezt az ügyet hajánál fogva előráncigálják. S ha ez mégis megtörtént, nem latok mögötte mást, mint azt, .hogy vannak, akik mindén kis dolgot felfújni igyekezneik', különösen, ha azt a rendőrség ellen lehet felhasználni. Senki nálamnál jobban nem tudja es nem látja, hogy milyen nagy é-s súlyos hibái vaunak még a rendőrségnek. Hatalmas, szinte emberfefetti munkát kell végezni, hogy egy "jöl működő, fegyelmezett, demokratikus államrendőrséget teremtsünk. Ehhez a munka hoz szívesen veszek minden bírálatot, amely nem ellenséges szándékú, hanem jóindulatú, amely valóban segíteni akar. • De egy pillanatig sem engedhetem meg azt hogy a rendőrség csákiszalmája legyen, hogy felbomlasszák, hogy dezorganizáljak, hogy a rendőrség átszervezése és átképzése terén eddig elért eredményeinké^ .aláássák, mert ez csak a reakció malmára hajtja a vizet. A jelen esetben alaptalannak tartom a rendőrséget ért támadást, amit a lefolytatott vizsgálat alapján meg kell állapítanom. Kérem válaszom tudomásulvételét. Budapest, 1946. évi március hó 18. Nagy Imre s. k.« , . Elnök: Futó Dezső képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Kérdem a képviselő; urat, kiván-e a viszonválasz jogával élni, igen, vagy nem? (Futó Dezső (kg): Igen!) Ha igen, a képviselő urat illeti a szó. Futó Dezső (kg): T. Nemzeitgyűlés! Remélem, nem veszi tőlem zokon a volt belügyminiszter úr, ha a békéscsabai interpellate május hó 2-án, csütörtökön. 810 ciómra adott miniszteri válasz hangját és ténybeli állításait egy kicsit olyan népítéleti stílusnak tartom, amit még Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes úr i s , elitélt. De én alapos ember vagyok és itt bebizonyítom, hogy előbbi kijelentéseimet ténybeli állításokkal tudom alátámasztani. (Mozgás a kommunislápárton,) A miniszter úr válaszában használt emberséges hang majd megtévesztett engem is és már-már majd elhittem, hogy békéscsabai interpellációmmal nem a közérdeket szolgáltam, hanem esetleg — akaratomon kívül — a reakció malmára hajtottam a vizet. De a tények ismeretében és lelkiismeretem újbóli megvizsgálása után megállapítottam a magam jószándékát (Egy hang a kommunistapárton: Ami nincs!) és a miniszter úr roszszul informáltságát. T._ Nemzetgyűlés! Az elhangzott csabai interpellációmra adott belügyminiszteri válasz idősb Jantyik -Istvánt »szerencsétlen megtévedt zsellérember«-nek nevezi, akivel szemben* megnyilvánult az a szigorú igazságszolgáltatás, az a bírói könyörtelenség, amelyet »minden demokrata a reakciós, nyilasok és egyéb népellenes elemek ellen szakadatlanul és erélyesen követel, sajnos a legitöbbször hiába, ami elégedetlenséget vált ki. Lehet-e ezek után csodálkozni azon, ha a nép jogérzete ezt nem helyesli és hai türelmét veszti?« Nem vitás, hogy a miniszter úr felfogása és az én felfogásom között erős ellentétek mutatkoznak és pedig mindjárt az alapkérdésnél, mert amíg én idősb Jantyikot háromszoros; lopás és életveszélyes fenyegetés elkövetéséért megrögzött tolvajnak tartom, addig a • belügyminiszter úr megtévedt embernek- minősíti. Lehet-e aztán csodálkozni, hogy nem értek egyet ilyen esetben még egy miniszterrel sem, bár tudom, hogy nem Nagy Imre képviselőtársam gondolkozott így, hanem Leója? (Nagy Imre (kp): Ezt vissza kell utasítanom!) 400 T. Nemzetgyűlés! Diadallal állapítja meg a miniszteri válasz, hogy ez az ügy — már mint a csabai — kirivó példája annak, hogy reakciós elemek a paragrafusok rides: alkalmazásával, hogyan tudnak elégedetlenséget kelteni akkor is, amikor józan ésszel mindent nyugodtan és szépen el lehet intézni. Nézzük csak, hogy jogos-e Jantyik ítéletet hozó bírájára a »reakciós« megjelölés. Adva van egy bíró és idősb Jantyik István zsellérember, aki harmadjára kerül bíróság elé, miután kétszer már elítélték lopásért s most akadt mellé egy kis életveszélyes fenyegetés is. A bírónak ítélnie kell, mert áz az ország, ahol nem működik jól az igazságszolgáltatás, a tolvajok országa lesz, vagy pedigaz anarchiáé. Tanukat hallgat ki a bíró Jantyik ügyében és a tanuk elmondják, hogy Békéscsabán, az úgynevezett Kitka-tanyán Jantyik császár, ha jobban tetszik, kiskirály volt és egyedül rendelkezett az ottmaradt javakkal. A miniszter úr szerint »ő is kapott valamit«, de ugyanakkor a város által kirendelt gondnokot lelövéssel fenyegette, ha be meri tenni lábát a tanyára. A bíró ismerte a tényállást, és állítom, nem volt tekintettel Jantyik priuszára, mert ennek alapján a büntetőtörvénykönyv szerint legalább hat hónapi börtönnel kellett volna sújtania a vádlottat.
