Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-26

?W • A nemzetgyűlés 26. élése 1$M. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a vá­laszt felolvasni. Hegy esi János jegyző (olvassa): »T. Nem­zetgyűlés! Tudomásom van arról, hogy az ön­kormányzati (vármegyei, városi és községi) alkalmazottaknak a fizetése a magánalkalma­zottak fizetéséhez viszonyítva igen alacsony. Minthogy azonban az említett önkormányzati alkalmazottak az állami rendszerű fizetési osztályba vámnak besorozva,, s így illetmé­nyeik mindenkor az állami alkalmazottak illetményeinek megfelelőek: az önkormány­zati alkalmazottak illetményeinek rendezése nem az én hatáskörömbe, hanem a 230/1946. M. E. sz. rendelet 1- §. l-A) pontja szerint a Gazdasági Főtanács hatáskörébe tartozik, amely a pénzügyminiszterrel egyetértőleg jár el. A közalkalmazottak illetményeit egyébként az 1946. évi március hó 1-i hatállyal legutóbb az 1700/1946. M. E. és a 23/1946. G. F. sz. rende­letek szabályozták. Az önkormányzatok (vármegyék, városok és községek) háztartási és pénzügyi helyzete ezidőszerint annyira leromlott, hogy többek íközött személyi kiadásaikat teljes egészében állami hozzájárulá&sal tudják csak biztosítani. Ilyen körülmények között előfordul, hogy az önkormányzatok a hivatalos laoban közzétett illetmény emelésről a közlekedési viszonyok miatt csak elkésve szereznek tudomást és az állami hozzájárulás felvétele céljából az uta­zási nehézségek miatt elkésve érkeznek fel a székesfővárosba. Ezenfelül a kért államsegély kiutalása adminisztratív okokból legtöbbször több napot vesz igénybe, mivel a pénzügymi­niszter utalványozásához minden esetben a Gazdasági Főtanács hozzájárulását is ki kell eszközölni. AJZ ebből származó késedelem megelfcé­sére megkerestem a pénzügyminiszter urat, hogy a jövőben az önkormányzati alkalma­zottak illetményeit az önkormányzatoknak, ne kelljen havonként külön kérelmezniük a pénzügyminisztériumtól, hanem azt folya­matosan és» automatikusan kapják meg: ilyen intézkedés azonban mind mostanáig nem tör­tént. A községi irodai alkalmazottak illetünó­nyeiket egyébként a pénzügyminiszter úr fő­hatósága, alá tartozó Központi Illetményhi­vatal útján kapják kézhez.- Tudomásom van arról, hogy a múltban a községi alkalmazot­tak illetményeinek kiutalása személyzeti hiány„ valamint rossz elhelyezési körülmé­nyek és gépek hiánya miatt meglehetősen hosszadalmasan történt. Erre a körülményre a pénzügyminiszter úr figyelmét már az in­terpelláció előtt felhívtam és a kiutalások meggyorsítását kértem. Egyébként az önkormányzati alkalmazot­tak megfelelő javadalmazásban való része­sítését a deanokratjiku'Sj elveknek! (megfelelő jó és gyors közigazgatás érdekében feltétle­nül szükségesnek tartom, ezért ily irányiban a közelmúltban a pénzügyminiszter úrnál előzetes tárgyalások felvételét kezdeményez­tem. A tárgyalások kimenetele természetsze­rűen az államkincstár teherviselésétől és az önkormányzat anyagi helyzetétől függő . kér­dés, azonban a magam részéről igyekezni fo­gok az önkormányzati alkalmazottak jogos kívánságainak a lehetőségekhez képest ér­vényt szerezni. Budapest, 1946 inárciua hó 20-án. — Nagy Imre s. k. Magyarország bel­ügyminisztere.« évi májm l%6 2-án, csütörtökön, 800 Elnök: Pásztor Imre képviselő urat a vi­szony álasz joga megilleti. Kérdem a képvi­selő urat, kíván-e a viszonválasz jogával élni? (Felkiáltások: Nincs jeleni) Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztat­nak-e a belügyminiszter úrnak az interpellá­cióra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Következik a belügyiminiszter úr írásbeli válasza Futó Dezső kép viselő úrnak Bánó Mihály volt kecskeméti rendőrezredes letar­tóztatása tárgyában folyó évi február hó 27-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a vá­laszt felolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): »T. Nemzetgyűlési Futó Dezső nemzetgyű­lési képviselő úrnak Bánó Mihály volt kecske­méti rendőrfőkapitánysági vezető ténykedé­seivel kapcsolatosan a nemzetgyűlés 22. ülé­sén 1946 február 27-én elhangzott interpelláció­jára a következőket válaszolom: Bánó Mihály és társai ügyében hozzám és az igazságügyminiszter úrhoz számtalan be­jelentés érkezett. A bejelentések alapján a nyomozást minden egyes alkalommal folyamat- « ba tettem. Az ügy jelentőségére való tekin­tettel az adatokat a belügyminisztérium és az igazságügyminisztériüni által kiküldött közös bizottság is vizsgálta. Tekintettel a bejelen­tett tanuk és az adatok nagy számára a nyo­mozás a mai napig befejezést még nem nyert. Az eddigi nyomozati adatokból megálla­pítható, hogy Bánó Mihályt anyagi felelősség semmiféle vontkozásban nem terheli. Meg le­het állapítani azt is, hogy a nyomozás a be­jelentések egy részének alaptalanságát iga­zolta, mert volt eset arra, hogy a feljelentő, aki azt állította, hogy Bánó Mihály őt szemé­lyesen bántalmazta, a szembesítés során ki­jelentette, hogy ő Bánó Mihályt életében so­hasem látta. Függetlenül a nyomozás befejezése után megállapítható eredménytől, a rendőrség te­kintélyének megóvása érdekében mindazon személyeket, akik az állítólagos bántalmazás­ban résztvettek, a rendőrség kötelékéből eltá­volítottam és ezek további szolgálatot nem teljesíthetnek. Kijelenthetem, hogy amennyiben az eljá­rás befejezése után bárkinek terhére bünte­tendő cselekmény lesz megállapítható, az igaz­ságügyminiszterrel egyetértve gondoskodni fo­gok arról, hogy a tetteseket illetékes bírájuk elé állítsam. Kérem válaszom tudomásul vételét. Buda­pest, 1946 március 18. Nagy Imre s. k. Elnök: Futó Dezső képviselő urat^ a vi­szonváfasz joga megilleti. Kérdem a képviselő urat, kíván-e a viszonválasz jogával élni, igen vagy nem? (Futó Dezső (kg): Igen!) A képviselő urat illeti a szó. Futó Dezső (kg): T. Nemzetgyűlés! Nagy figyelemmel hallgattam a volt belügyminisz­ter úrnak kecskeméti interpellációmra adott válaszát, és azt bizonyára szó nélkül tudomá­sul venném, ha nem volna az a meggyőződé­sem, — már csak azért is * mert ismerem a mi­niszter úr jóhiszeműségét — hogy a válasz­adásnál előttem ismeretlen okokból valami sajnálatos tévedés történhetett. Ismerve a tényállást, a valóságos helyzetet, nem mond­hatok és nem tehetek mást, minthogy a válasz meghallgatása után megállapítsam: a belügy

Next

/
Thumbnails
Contents