Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-26

801 A nemzetgyűlés 26. ülése 19Í6. miniszter urat félrevezették, amikor az előbb hallott választ vele aláiratták. Erre való tekintettel még csak kritika tár­gyává sem teszem a hallottakat; Isten őrizzen attól, hogy becsületes, őszinte véleményt nyil­vánítsak róluk. Sőt odáig megyek a lojalitás­ban, hogy megmondom: én nem hiszem és nem tételezem fel a felolvasott válaszról, hogy azt. csak egy kicsit is hozzáértő —. nem is szólva szakemberről — rendészeti ember állíthatta volna össze. Kontár volt az, elfogult kontár, •aki összetákolta ezt a minden alapot nélkülöző vnlaszterméket. Hol van ebben az igazság és a jog halvány megközelítése i$? Almomban sem merem feltételezni, hogy például a rendé­szeti osztály főnöke, Szebeny András, vagy a ravasz és csavaros észjárással rendelkező • Aczél ügyvéd úr csinálhatta volna ezt a vá­laszt. Amikor ez a> miniszteri válasz készült, akkor Nagy Imre képviselőtársammal együtt, — lakinak egészségéért magam is aggódtam, amikor hosszú időn át beteg volt — az előbb említettek bizonyára ugyancsak betegek lehet­tek. Bár az is lehet, hogy néhány napos sza­badságon voltak. így azután ia válasz elkészr tése egy kezdő belügyi emberkére maradt, aki gyenge szellemi képességei mellett ráadásul elbizakodott is volt — könnyen megesik ma ez azokkal, akik máról holnapra felkapaszkodnak az uborkafára — és még .annyi fáradságot sem vett magának, hogy megtudja, hogy a kecskeméti ügyben már az első belügy minisz­ter, Erdei Ferenc hivatalos vizsgáló bizottsá-­got küldött ki, amely f eheren-feketén, azaz jegyzőkönyvekben hajmeresztő tényállássoro­zatot tárt fel. Állításom valódiságáról az új belügyminiszter úr meggyőződhetik, ha maga is elolvassa ezeket a jegyzőkönyveket, mert éppen a hivatalos vizsgálatok eredményei bi­zonyítják, hogy Bánó rendőrezredes és embe­rei gyilkossággal, szadizmussal és s'ikkasztás­Stal több mint erősen gyanúsíthatok. T. Nemzetgyűlés ! Az elmondottak előre­bocsátása után azt hiszem, mind a t. Nemzet­gyűlés, mind a belügyminiszter úr felment en­gem személy szerint az alól, hogy ezt a mi­niszteri választ tudomásul vegyem. Tudom, hogy ha Rajk belügyminiszter úr cssak fele annyira is ismerné a kecskeméti ügyet, mint én, vagy csak a tizedrészét is tudná annak, amit jó néhány nyomorékká vert ember tud, »akkor már most félbeszakítaná a viszonváía" szómat, ha itt volna, és közölné, hogy -mind-, addig eltekint a viszonválaszomtól, illetőleg attól, hogy a miniszteri választ tudomásul ve­gyem, míg az ügyet egyszer már komolyan és sürgősen ki nem vizsgálja vagy vizsgáltatja. Mint már mondottam, nem kérek semmi­vel sem többet az új belügyminiszter úrtól, minthogy kérje magához a belügyben elfekvő — és remélem, még meglévő — hivatalos aktá­kat, és vegyen magának annyi fáradságot, bogy legalább egy félórácska erejéig olvas­gassa. Ha ezt megteszi, külön hálára kötelezi Kies igiazságügyminiszíer urat is, aki válaszá­ban kifejti, hogy tehetetlen azért, mert a bel­ügyminisztérium még nem adta át az igaz-, ságügyminisztériumnaik. >az egész kecskeméti ügyet. ... •, T. Nemzetgyűlés! A válaszadó miniszter úr ugyan beszél és nyilatkozik az eljárás be­fejezéséről és a vizsgálatról, de engedje meg a t. Nemzetgyűlés, másfél év alatt azzal a ' rendőrséggel, amelyre a belügyminiszter úr is büszke lesz, valami eredményt mégis csak kell NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ I. évi május hó 2-án, csütörtökön.. 802 produkálni, itt a-Ház előtt felmutatni és be­számolni arról, hogy mi van hát végre a kecs­keméti üggyel. Senki előtt nem lehet vitás, hogy jó lelki­ismeretemmel nem tudom összeegyeztetni a miniszteri válasz tudomásulvételét. Ajánlom a t. Nemzetgyűlés valamennyi tagjának, hogy az elhangzottak után a maga részéről is tegye megfontolás tárgyává a tudomásulvél­telt ; Függetlenül képviselőtársaim többségi határozatától, én a magam részéről kérem Rajk belügyminiszter urat, hogy interpellá­ciómra szíveskedjék új, illetve kielégítő és még részemre is elfogadható választ adni. A választ nem vehetem tudomásul. * Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, mél­toztatik-e a belügyminiszter úrnak az inter­pellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A nemzetgyűlés a vauaszi tudomásul veszi. Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Jaczkó Pál képviselő úrnak az inter- . nálásokkal kapcsolatban folyó évi február hó 27-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a vá­laszt felolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): »T. Nem­zetgyűlés! Jaczkó Pál nemzetgyűlési képviselő úrnak. 1946 február 27-én a nemzetgyűlés 22. ülésén elmondott interpellációjára az alábbi­akban válaszolok: A magyar államrendőrség . bírói jogkört nem gyakorol, és bírói uomés L igénylő ágbeli­ben a nyomozati adatokat az illetékes ügyész­ségnek átadja. A bírói jogkör gyakorlásának nem tekinthető a demokrácia véueimére szük­ségesnek mutatkozó közigazgatási hatósági őrizetbevétel foganatosítása. Az internálá­sokra, mint a demokráciát védő preventív in­tézkedésre szükség van, és arról éppen a de­mokrácia érdekében a jövőben sem leszek hajlandó lemondani. Nem kétséges, vannak olyan cselekmények, amelyek a büntetőtörvé­nyek tényálladékát nem merítik ki, az azt el­követők azonban olyan magatartást tanúsítot­tak, amely alkalmas arra, hogy az ország közbiztonságát veszélyeztesse. Ilyen szemé­lyeknek szabadlábon hagyása és ezzel demo­kráciaellenes tevékenységük folytatásának le­hetővé tétele a magyar köztársaságot aláásná, és ezért ezeknek a társadalmi életből való tel­jes (időleges) kirekesztése, vagy magatartá­suknak állandó ellenőrzés alatt tartása el nem hanyagolható szükségesség. Köztudo­mású, hogy előfordult eset, amikor a rendőr­ségnek bizonyos mértékben korrigálni kellett az ügyészségnek mulasztását ós rendőrható*­sági őrizet alá kellett vonni olyan őrizetese­ket, akiket az ügyészség szabadlábrahelye­zett. Meg kell azonban állapítanom, .hogy ilyen esetben sohasem a rendőrség eljárása._ volt a jogszerűtlen. Elég, ha Wünscher Fri­gyes szabadlábra helyezésére utalok, akit az­óta visszaélései miatt letartóztatott ügyész engedetlt szialbiaidlon. 899 Tiltakozom minden olyan beállítás ellen, amely a világháború utáni fejlődést bármi­lyen formában is demokratikusan igyekszik beállítani. Interpelláló képviselő úr, úgy lát­szitk, az internálások kérdésében nincs kellő­képpen tájékoztatva. A világháború után ugyanis már 1919-ben megjelent a Beniczky által kiadott 91.383. számú körrendelet, amely az internálásokról intézkedik. Ez a rendelet 51

Next

/
Thumbnails
Contents