Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-26
795 Â nemzetgyűlés 26. ülése 19A6. En sem tekintem azt a választ komolynak, amely válasz nem a miniszter szájából hangzik el» hanem közöl velünk írásban néhány szóban választ olyan kérdésre, amely az egész nemzetet nyugtalanította. A miniszter úr a maga válaszában nagyon nagy bűvészmutatványt produkál: eltünteti az én interpellációm lényegét. Bocsánatot kérek — távollevő miniszter úr! — én nem azért interpelláltam ebben a Házban, mert a kommunista plakát piros-fehér-zöld szegéllyel volt díszítve. Nem azt a kérdést tettem fel, hogy mit jelent ez? El vagyok készülve rá, hogy a Magyar Kommunista Párt is nemzeti alapra helyezkedik és lesz végre a világon egy unikum: nemzeti kommunizmus. Nem ez bántott engem. Engem az bántott, hogy ezen a plakáton a fiatal magyar demokráciát, ezt a fiatal köztársaságot olyan színben tüntették fel a világ" előtt, amelyben a közhivatalnokok büntetlenül sikkaszthatják az állam pénzét. Az én interpellációmnak ez volt a lényege, és az igen t. miniszter úr erre egyetlenegy szóval sem reagál, ellenben olyan dolgokról beszél, amelyeket én egyáltalán nem kifogásoltam. Ez az interpellációra adott válasz természetesen nem elégíthet ki engem, a)ki tudni szeretném, hogyan lehet ezt a fiatal demokráciát megrágalmazni azzal, Jiogy büntetlenül lehet benne sikkasztani az állam pénzét? És ha kérdezem, hogy ki a reakciós ebben az országban, a válasz az, hogy reakciós az, aki a mi fiatal demokráciánknak, a népies előretörésünknek útját bármiben akasztgatja, már pedig az a&asztgatja a demokrácia útját, aki büntetlenül hagyja sikkasztani az állam pénzét. Az a reakciós, aki ilyen panaszt, ilyen rágalmat eltűr ebben az országban. Ezt a választ nem veszem tudomásul. (Mozgás à kommunistapárton. — Egy hang a kommunistapárton: 1935-ben nem így beszélt a képviselő úr!) így beszéltem! Elnök: Következik a határoztathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e tudomásul venni a belügyminszter úr írásbeli válaszát? (Igen!) A nemzetgyűlés & választ tudomásul vette. Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Zöld Sándor nemzetgyűlési képviselő úr interpellációjára a közigazgatásnak a reakciósoktól való megtisztítása, tárgyában. Kérem a. jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): »T; Nemzetgyűlés! Zöld képviselő űr interpellációja egy, a magyar .demokrácia elevenébe vágó kérdést érint. A reakciós közigazgatási apparatus állami életünk valóságos rákfenédé. Amikor hazánk felszabadítása nyomán megtörtént a nagy demokratikus átalakulás, a régi feudális reakciós államapparátus maradt reánk örökségül, amely é> reakc;ó fegyvere volt a nép ellen. Sehol a világon nem volt olyan ellenséges viszony a lakosság és a közigazgatási apparátus között, mint nálunk. A közigazgatási tisztviselők egy része sváb eredetű vagy betelepített »beamterek« ivadéka, más része deklaszszált dzsentri ivadék. Számúikra a közigazga" tási állás nemzedékről nemzedékre öröklött családi hitbizomány volt. Az ügyes-bajos dolgait végző lakossággál a legembertelenebbül bántak. Mély gyökeret vert köztük a korrupció és*" valamit eredményesen elintézni csak protekcióval lelhetett. évi május hó 2-án, csütörtökön. 7§f> Jr Megváltozott-e ez a régi közigazgatás, annak szelleme és módszere? A demokratikus fejlődés egy esztendejének tapasztalatai alapján nyíltan meg kell mon" dani, hogy nagyjában-egészében maradt a régi. Nem fér hozzá kétség, — a történelem ta. nulságai is erre, intenek bennünket — hogy demokratikus kormányzat reakciós, népellenes közigazgatási apparátusra nem támaszkodhatik^-Ez előbb-utóbb a demokrácia bukására vezet. A tlemokrácia csak úgy szilárdul meg és válik inegdönthe tétlenné, ha felszámolja a régi reakciós közigazgatási gépezetet és újat, népieset épít helyette. Nálunk ez még nem történt meg. Ezért \*im az, hogy a közigazgatási - apparátus nem kapocs a kormányzat és a nép között, hanem választófal. (Az elnöki széket 2 óra 24 perckor Varga Béla foglalja el.) Nem szolgálja a népet» hanem sanyargatja. Tudjuk, hogy az ország népe a közigazgatási apparátuson keresztül ismeri meg» tapasztalja a kormány intézkedéseinek» trendeleteinek üdvös vagy káros voltát. A legjobb rendeletet, törvényt is lehet úgy végrehajtani, hogy vele elégedetlenséget váltsanak ki a kormányzat •ellen. Ezzel él is a reakció és ezért a reakciós közigazgatási «zervek veszedelmes fegyver lehetnek a nép ellenségeinek kezében a demokrácia ellen. Vannak, akik azzal próbálják menteni a reakciósság vádjától a közigazgatásban meghúzódó népellenes elemeiket, hogy ezek anynyira gerinctelenek,, hogy minden rendszert egyformán kiszolgálnak. Mások azt állítják, hogy nem politizálnak és csakis szűk »szakszempontokat« tartanak szem előtt. Nem kell mondanom, hogy a reakció próbálja ilyen módon élét venni az ellene irányuló támadásoknak. Elég a kormányrendeletek szabotálására utalni. Vegyük a beszolgáltatást» Életbevágó kérdése a magyar demokráciának. Hosszú hónapokon át nagy erőfeszítéseket tett a kormány- A földmívesnépben is megvolt a készség. íls mégseim ment. Elszabotálták a reakciós jegyzők és egyéb közigazgatási közegek. Vagy nézzük az egyik legnagyobb demo/kratikus vívmányunkat» a földreformot. Az első cövek beverésétől a mai napig a.reakciós közigazgatási közegek azok* akik a faltörőko'S szerepét játsszák a hátul meglapuló földesurak kezében a földreform ellen. Az utóbbi időben mind gyakrabban elhangzik a kormányzat felé, hogy az elmondott szavak és azok vajóraváltása között nincsen meg az összhang. • Le kell szögezni, hogy az államapparátusban meghúzódó reakciós elemek szabotálása akadályozza meg nagy mértékben, hogy a szavak tettekké,, a rendeletek valósággá váljanak, hogy ilyen módon elidegenítsék a népet a demokráciától, sőt ha lehet, szembeállítsák, vele. Valótlan tehát az az állítás, aimit reakciós körökből hangoztatnak, hogy a ránkmaradt közigazgatási apparátus a demokráciát is ugyanúgy kiszolgálja, mint hajdan a reakciót. Távolról sem. Vármegyei és községi
